This is how we roll

2009. október 18. 15:32 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek - 3 komment

És akkor szombaton hazautaztunk a világ minden tájáról Hajnalka szüleinek nappalijába, ahol tinédzserkorunk fontos házibulijai zaljottak, ahol dohányoztunk és lerészegedtünk és fiúkkal flörtöltünk és a Should I stay or Should I go-ra pogóztunk nagy beleéléssel, vagy Joan Jett: Let's do it-re visítoztunk nagy beleéléssel, míg fel nem jött a nap (igen, többnyire én csináltam a zenét).

Odafelé úton elszakadt a csizmám, meg meglátogattam a kórházban nagyanyámat (térdprotézis), meg olvastam némi szakirodalmat, meg azon merengtem, hogy elaprózom magam az Életben és a Szerepeimben, de teljesen mindegy, mert úgysem fogom máshogy csinálni.

Később aztán, a buli egy pontján körülnéztem Hajnalkáék szüleinek nappalijában, és láttam, ahogy beszűrődik a délutáni napfény, tálca zserbó és friss kávé az asztalon, Hajnalka épp egy kedves kis dalt énekel csecsemő gyermekének, Gabó a szemközti fotelban átszellemült arccal szoptat, én pedig békésen varrogatok. És láttam, hogy ez jó.

Eddig beérkezett kommentek: 3

1. rezidens 2009. 10. 18. 21:41

Asszonynak érzem, ó Ádám magam?

2. Cica 2009. 10. 18. 22:39

Kar hogy az elejen lehetett tudni a poent.

3. isolde 2009. 10. 18. 23:38

Cica: már 16 éves korunkban is lehetett tudni.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb