Mostan színes ruhákkal álmodom

2009. október 16. 7:20 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 16 komment

Tegnap végül elegem lett a szenvedésből és új életet kezdtem, első lépésben külsőleg. Elmentem kozmetikushoz, ami rögtön rémálomszerű volt: a kozmetikusom egy bevásárlóközpontban rendel, így végig kellett mennem a pláza folyosóin és végignézni a "leárazás"-feliratokkal teleragasztgatott kirakatokat. És én eddig remekül tartottam a projektet (hogy 3 hónapig nem veszek ruhákat), az elmúlt másfél hónapban összesen egy darab vintage (=használt) dédmamás lakktáskát vettem a jajcicában 2000 forintért. Már kezdtem azt hinni, hogy tulajdonképpen eléldegélek én remekül ruhavásárlás nélkül, bőségesen elegendőek számomra a természetes megerősítők (mint evés, szex, sport, koffein, internet, sorozatok), nincs szükségem plusz önjutalmazásra, sőt, képes vagyok végigmenni számottevő szenvedés nélkül a Westend folyosóin, de nem. Ne tudjátok meg, min mentem keresztül, ott lestek rám a ruhák a kirakatüveg mögül, és azóta is rajtam van az ideg a sóvárgás.

Akarok egy csomó új nadrágot és zakót és sálat, pulcsit, nejlonharisnyát, és csuda-csuda gyöngyöket, de főleg puha, kötött felsőket, azok a gyengéim, akarok egy sötétpiros pulcsit, és akarok még sok másszínű felsőt, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola, és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. Megmondta a költő is.

Valójában kék nem kellene, mert nem viselek kéket. 

És nemrégiben elmeséltem a fogadalmamat két férfi kollégám jelenlétében, akik azonnal a következő empatikus, ám hosszú távon ártalmas javaslattal álltak elő: majd ők nem vesznek maguknak ruhákat most két hónapig, én meg nyugodtan vegyek magamnak helyettük is. Persze mérhetetlen önuralmam egyelőre győzedelmeskedett. Aztán tegnap még asszertíven rábeszéltem a Douglas parfüméria eladóleányait, hogy szépségápolási csomag vásárlása esetén ugyan nem jár hozzá az ajándék szépségápolási csomag, nekem mégis adjanak. Vannak benne klassz sminkcuccok is, ami jó, mert tudom, hogy lassan eljön az az életkor, amikor már nem dacolhatok tovább és el kell kezdenem rendszeresen sminkelni. Hány éves korban vet ki magából vajon a társadalom, ha nem sminkelek? Önök ismernek olyan 38 éves nőt, aki smink nélkül jár be dolgozni? Én nem. 

Ezenkívül befestettem a hajamat, és rendeltem magamnak diétás ebédet jövő hétre. Valamint ma felvettem szoknyát, ketten meg is dicsértek, sajnos, mindketten nők, de ne legyünk telhetetlenek.

Eddig beérkezett kommentek: 16

Az anyám 65 éves, orvos és smink nélkül jár dolgozni. Én se sminkelek, de én még csak 37 vagyok.

Egyszer volt egy reklám, hogy ha egy férfi utánam fordul,na és, ha minden férfi utánam fordul, na és, de ha egy nő... :)Szóval, lehet, hogy ez jó jel :)

wish: na jó, ez megnyugtat. Bár nagyon remélem, hogy 65 évesen már nem kell dolgozni járnom, se sminkben, se anélkül.

42 vagyok, soha nem sminkelek, de tényleg SOHA. Nem tudom, a tartós szempillafestés sminknek minősül-e, de azon kívül tényleg semmit, nem is bírom elviselni magamon. Viszketek, szétdörzsölöm stb. (kozmetikai bemutatón sminkeltek ki utoljára, hát kb másfél óráig bírtam elviselni magamon, és azt éreztem, ez nem is én vagyok.) Mondjuk elég fiús voltam világéletemben, egy nagyon rövid időszakot leszámítva mindíg nadrágban jártam, és igen, tisztában voltam vele, hogy miért: fiúnak vártak, és ezt elég gyakran mondogatták is nekem gyerekkoromban. De már rajta vagyok a projecten, hogy "női énem" domináljon jobban, Hellinger családállítás, kineziológia stb. De a sminkelés még nem megy:D Tényleg, neked mi a véleményed a Hellingerről, már ha ismered egyáltalán? Érdekelne. Köszi.

Én se sminkelek munkába... és még nem vetettek ki, s közelebb vagyok a 38hoz mint Te:)

mondjuk en sokat jarok szoknyaban dolgozni, mittomen 5bol 4szer, de elsosorban nok dicsernek meg, pasik csakis akkor, amikor atlagosnal feltunoskodobb harisnya van a szoknyahoz, szoval sztem a 2 noi dicseret az teljesen tokjo

Ismerkedjünk meg. :) (Pár hét múlva pont annyi, még nem tudok sminkelni, bár néha lenne kedvem, de most éppen szemüveggel fogom fedni a karikáimat).

én is meg akartam dicsérni, csak másról volt szó, de tényleg csini voltál.

nekem tegnap bemászott egy bőrcsizma az életembe 9900ért a westendben..azóta is szomorú vagyok, mert igaziból vízórát kellene hitelesíttetnem, amit úgy ennek az összegnek a 7x-ese. nade kozmetikus a westendben?

juc: Yves Rocher

Igazából a Hellinger módszerről engem is nagyon érdekelne a véleményed.

en se sminkelek munkaba menet.

Zsófi, klem: bocs, de szerintem ez itt nagyon off. Amúgy részleteiben nem ismerem a Hellinger-módszert, csak hallomásból, az alapján különösebben nem győzött meg.

Sminkelt csajnak lenni szerintem nem kor kérdése, hanem elhatározásé. Akkor is jól tud jönni, amikor az ember felszed néhány kilót, mert eltereli róla a figyelmet, különösen friss sminkeseknél. (természetesen saját magamról beszélek, nem rólad :)

épp 38 vagyok (csalok, 2 hónap múlva 39 :)), és valóban sokkal többször sminkelek, mint régen (amikor soha), de ez inkább a kedvenc kollégámnak szól, mint a koromnak ... bizonyos kor fölött az ember nem változik meg alapvetően ... én sem leszek már soha igazi cicalány ... de azt gondolom, a szépség nem smink-kérdés ... az anyukám soha nem sminkelt, 62 éves, mégis gyönyörű :)

Én a blogod alapján meg voltam róla győződve, hogy kilónyi sminkcuccod van:-)
ennyi könyv, ruha, zene, ínyenckedés mellé ezmár igazán befér szerintem.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb