Visszajelzéseket kapok arra vonatkozólag, hogy egy pszichoterapeutává változtam, ezen most elgondolkodtam és mérhetetlen önreflexiómmal rájöttem, hogy "basszus tényleg", és eleinte még tudatában voltam a jelenségnek (konkrétan itt), aztán egy idő után már nem volt rá belátásom. Valamit tenni kell, talán egy viselkedésterápiás programot kellene kidolgoznom önmagam számára, sok logikát igénylő, magányos feladattal, sporttal, és agyatlan akcióhorrorral, drámák, művészfilmek, emberek és pszichoterápiás könyvek tiltólistán. Mi lesz ennek a vége, egy ilyen idegesítően bölcs asszony leszek, empatikus, kongruens, feltétel nélkül elfogadó, aki hosszú nyakláncokat és sálakat visel és mindennek képes látni a másik oldalát is és együttérzően értelmezi az emberek viselkedését, ó, irgalom atyja, ne hagyj el.
Istenem, a régi szép idők, amikor még mindenfajta önreflexió nélkül* voltam képes hisztizni, vagy anélkül utálni embereket, hogy megpróbálnám elfogadni őket és megérteni tetteik mozgatórugóit. Megvolt azért annak a varázsa.
*Ilyen sose volt, 13 éves korom óta naplót írok, ne álltassuk magunkat.
És most ez rossz vagy jó?
Vagy csak nehéz?
"Idegesítően bölcs" - Lehet, hogy a hátadmögé kergetett évek is teszik nem?
(ezzel nem azt akartam mondani, hogy öregszel, pedig mindannyian, és igen.)
szükségem lenne ilyen ismerősökre.
most akkor hogy is van ez?
van az egyik embertípus, aki alapvetően nem bonyolítja túl a dolgokat és nagy általánosságban magából indul ki. gondolom a nagy többség.
és vannak azok, akik próbálják magukat a másik helyzetébe képzelni, gondolkodnak annak motivációiról, problémáiról.
és akkor válik az egyed terapeutává, mikor elkezdi megoldani is? vagy mi?
cinty: én arra gondoltam, hogy bár alapvetően hasznos skill, de túlzásba lehet vinni azt, hogy ha az ember mindig értelmezi a saját és a mások viselkedését, elvész a spontaenitás.
Community 3. rész (ha nem veted meg a sitcomot, ajánlom). spontaneitás. avagy természetes jóérzés?
de amit tényleg akartam mondani: egy rutin - dobozolás - mindenkiben kialakul az emberek megítélésében, amit a szürke hétköznapok is erősítenek.
mások spontaneitása - hogy lehet ezt szépen magyar szavakkal körbeírni? (és ez csak elmefutam, nem akarok gúglizni...) - az egyed egyéniségén múlik. habár amire én gondolok, mint érdekes eset, az inkább kaotikus viselkedés és végleti állapotban biztos van rá valami szép betegségnév is. akkor ezek szerint valaki vagy - többnyire - könnyen olvasható, vagy beteg?
a saját oldal már gázabb. a konvenciók miatt mindenkiben ott vannak valamilyen kialakult szabályok, amihez igazítja magát. a legtöbb esetben ez alól csak valamilyen anyag hatására "szokás" kilépni. de ebben valahol benne van a józan - logikus/realista ? - emberi gondolkodás is, ami valahol számol egyfajta következményekkel. kérdés, hogy az analízisek által levont tapasztalatokat meg tudod magad is élni e. avagy megmarad példának és segítő tanácsnak egy majdani tanácsra szoruló részére.
tisztán a jelennel törődve nehéz élni.
habár pont ilyenek miatt vannak a nyaralások, idegen környezet is. bírsz szünetet tartani? persze amint ezen kezdesz el mélázni - hacsak nem szerencsésen csak a hazaérkezés után - akkor már megint "dolgozol".

meg ez is egy veszély:
movieimage.tripod.com/matrix/matrix36.jpg :)