azért mégsem túl megnyugtató, hogy semmi sem tart örökké, akármennyire is akarjuk.

A Kippkopp a hóbant speciel kívülről tudom, most hétvégén asszem ötször meséltem végig a gyereknek :) viszont bennem évek óta érlelődik egy olyan gondolat, h vannak emberek, akik olyanok, mint azok a könyvek, amiket végül csak azért sem viszünk vissza a könyvtárba (inkább azt mondjuk, h elvesztek, és kifizetjük, v nem megyünk oda vissza többet), v mint a Spinoza, h megvesszük, sose olvassuk el (és nem is gondoltuk soha, h el fogjuk), de megvan.

nem szeretem a könyvtári könyveket ... minden könyvet birtokolni akarok, ami tetszett :) ... még mindig azt hiszem, egyszer majd újraolvasom őket ... és nem hiszem, hogy minden ember csak kölcsönben van nálunk ... mi van a családoddal? ... és vannak örökre szóló barátságok is, azt hiszem ...

grnd: ez a bejegyzés a halálról szólt.

De most ez hogy van ez? Könyvek kölcsönözgetik ki egymást?

Melós: úgy érted, brilliáns hasonlatom csupán képzavar? :))

Ááááá, dehogy. Csak gáz, ha az embert visszaviszi a könyv, amit kikölcsönzött. ;-)

szerintem ez egyáltalán nem is szomorú. viszont szellemes.
már eltekintve a fent jelzett apró szépséghibától...

En most a szamokon gondolkodtam el, es az jutott eszembe, hogy igazan szivesen csak azokat fogadnam ismerosnek, akinek tobb konyve van, mint ismerose. Vagy inkabb tobb konyvet olvasott, mint ahany ismerose van.
Be szep is lenne...

nem gondoltam, hogy létezik olyan ember, aki önszántából használja az obskurus szót :)

Zsuzska: igazából szerintem azok az emberek is érdekesek, akik sosem olvasnak, ellenben rengeteg mindent láttak. Mert néha sokkal jobban rá tudnak érezni a valóságra. És van egy csomó ember, aki könyvtárakat olvas el, aztán azt hiszi, hogy okos és tudja az életét.

Ezt csak azért mondom, mert én az életem olyan időszakaimban olvastam többet, amiből az emberek hiányoztak, viszont sokkal többet tanultam azokban az időkben, amikor egy könyvet sem nyitottam ki, ellenben egy csomó emberrel álltam kapcsolatban, vagy kevéssel de azokkal úgymond mélyen.

És én is úgy gondolom, hogy minden csak kölcsönben van, és ha nem az embereket hanem a velük való kapcsolatot tekintjük könyvnek, akkor már nem is képzavaros a dolog.

Meg hát a testem is kölcsönben van, meg a szinapszisok az agyamban.