Gotta remember, don't fight it (even if I don't like it)

2009. október 7. 18:15 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 19 komment

Voltam szemésznél, azt mondta, jól vagyok. Még van a szememben buborék meg csík, jelenleg úgy látok, hogy osztott képernyő, a felső háromnegyedben látok, az alsó egynegyed pedig olyan, mintha sötét vízen néznék át, és a kettő között mozog a szint. Az alsó rész fokozatosan csökken, és ha elmúlik, és még mindig a helyén marad a retinám, akkor hepiend. Mondjuk, amíg vártam a szemészre, abban a két órában a világ összes horrorsztoriját végighallgattam folyosón ülő betegtársaimtól, komplikációkról és gyógyíthatatlan, ám bejósolhatatlan betegségekről és szövődményekről és retteneseten hangzó műtéti technikákról. (De tekintettel vagyok hipochonder olvasóimra, így a részletek ecsetelésétől most eltekintek.)

Különben már lenne kedvem jobban lenni, de még nem vagyok a toppon teherbírásban, én ennél sokkal többre voltam képes, és ez idegesít nagyon, és ettől idegeskedek. És nem akarom azt csinálni, amit szoktam, hogy úgy teszek, mintha jól lennék és bátor mosollyal szemem se rebben teszem a dolgomat, de azért nagy a kísértés. Hősies szeretek lenni és omnipotens és klassz, nem pedig nyámnyila nyomadék. 

Mindenesetre holnap, ha minden jól megy, megveszem magamnak az ajándékomat a PhD-ért. Régen ugyanis minden vizsgám után áldoztam valamit az isteneknek, egy időben sikeres vizsga után Fedél nélkül-t vettem, máskor sütit sütöttem a szobatársaimnak, vagy takarítottam, vagy elajándékoztam valami jó cuccomat. De most idén nyáron úgy döntöttem, hogy a sikereimért én érdemlek jutalmat (vagy legalábbis, én is érdemlek), és ezen a PhD-n tulajdonképpen én dolgoztam egy csomót és én gyártottam leleményesen másolatokat a tesztből és vagdostam saját kezűleg kis kockákra és vettem fel számtalan résztvevővel és értékeltem ki és vittem be az adatokat és írtam belőle cikket és disszertációt és posztert és tézisfüzetet és előadást. Egy nagy csomó rendes ember segített, a gyakorlati megvalósításban, az elméleti megalapozásban, a lelki támogatásban vagy a statisztikában, de attól még én is csináltam valamit, és azért jutalmat érdemlek. És olyat, amit én szeretnék, akkor is, ha másoknak nem tetszik, vagy kapuzárási pániknak vagy más hülyeségnek tűnik, de ha én éppenséggel bordó Martens bakanccsal óhajtom magam jutalmazni a saját eredményeimért a saját pénzemből, akkor azt mért ne lehetne. Persze, azért, mert nincs a méretemben, de azt mondták a boltban, holnapra lehet, hogy lesz. 

Azért ez milyen, hogy régen bátor mosollyal, vidáman vettem a nehézségeket, és ha nekem sikerült valami, akkor önzetlenül másokat jutalmaztam. Most meg a szomorú dolgokon szomorkodom, és a nehéz dolgok nehézséget okoznak, és a sikereimért magamat akarom megjutalmazni, hát látjátok, hova vezetett az a rengeteg önismereti célú pszichoterápia.

Eddig beérkezett kommentek: 19

melyik fajta? a vintage capper nagyon szép, nekem is kéne, ha nem utálnám a cipőfűzőket.

teodora: klasszik 8 lyukú betét nélkülit akartam www.martensshop.hu/index.php
csak bordóban, de kiderült, hogy az épp nincs, viszont láttam egy olyat a boltban, ami bordó, és feketével rá van írva, hogy Martens, most azzal barátkozom, de még nem döntöttem el. Nem tudtam megnézni a lábamon, mert nem volt belőle méret. A vintage tényleg gyönyörű, most elbizonytalanodtam, ne rendeljek-e inkább online, tudom a méretemet, de boltban venni, hazavinni, annak megvan a varázsa :)
És hát a rózsaszínbe beleszerettem rögtön, de azt sajnos sohasem venném fel.

Az internetes rendelesnek is megvan a varazsa, kifizeted, es akkor egyszercsak jon a postas, csonget, es hoz egy dobozt, amiben ugyan pontosan tudod mi van, de megis olyan, mint a karacsony. Es kibontod, es lon bakancs. (vagy eppen madarmatrica ablakra, hogy az en legutobbimat emlitsem)

Jól szedem ugye, h Portishead ez a cím? :)

Lam: persze

offtopik:
két eset lehet amúgy, vagy nem ismeri valaki a googlet (ilyen minimal kérdésnél) vagy "én felismertem a szöveget googlevel, de úgy adom elő mintha csak derengene". Gonosz vagyok, lőjjetek le!

human: ja, gonosz vagy. Én pl nagyon szeretem, ha valaki felismeri az idézeteimet és ezt még jelzi is kommentben.

Van egy harmadik eset is, mikor az ember felismeri (mert bazmeg az ember felismer a Third-ről bármit), de k lusta megkeresni és meghallgatni a 'Deep Water'-t, azt meg kra rangon alulinak érzi, h Portishead-szöveget keressen a google-lel?? onnan a következő lépés lefelé már a drogbáróság, jazz-zenészség meg szervkereskedelem; úh inkább megjegyzi kommentben, és akkor mindenki örül. Marlowe, you're not human tonight.

Lam: mi a bajod a jazz-zenészekkel? :))

cipőt azért nem mernék online venni, mert hiába a méret, ha minden modellnek más az alakja.. egyébként ez a betét dolog hogy van? azok kényelmetlenebbek, amivel már fejbe lehet rúgni egy kopaszt? :)

Nem ertem, mifasz baj van a martenssel. Azt veszel, amit akarsz, tobbi emberre ---> fosni.
Uristen, miket irok, ide vezetett a pszichoterapia :D.

Öhömm, én magamat szoktamvolt jutalmazgatni. És épp nálam is a PhD befejezése a következő nagy lehetőség.

teodora: ja, de én ugyanabból a modellből akarok venni, amilyenem van, csak más színűt.
Nem tudom, sosem volt acélbetétesem, de nem hiszem, hogy kényelmetlenebb, csak az orrában elöl van egy viszonylag kis részen fém. De szívesen felpróbálok egyet a kedvedért legközelebb, és beszámolok :) Pláne mivel ma is azt mondták a boltban, hogy még nem jöttek be a raktárból a maradék cuccaik és jöjjek ma később vagy holnap.

isolde: a tényleges felismerés simán, de a homályos kérdezgetés valahogy nem olyan szokott lenni. Ez most itt a kivétel ami a szabályt

acélbetétest csak melóscipőnek hordtam egy darabig, de nagyon rá lehet állni. a súlya nem vészes, gyorsan megszokja az ember.
csodálkozás akkor van, ha után sportcipőt veszel és nem érzed, hogy lenne rajtad valami. no meg mikor kopogóznál valami fémen és a szokott hangot nem adja ki a tárgy, ellenben te fájdalmat érzel. netán hangot is adsz hozzá...

és gondolom, a reptéri kapukon se megy át..

hát most, isolde, nagy vágyat ébresztettél bennem ezzel a martensszel, sosem tudtam egy ilyet megvenni a gimiben, pedig irtózatosan vágytam rá. tényleg gyönyörűek (még most is). viszont nálam csak a fémbetétes jöhet szóba:-).

Azt jeleztem, hogy felismertem, amikor egy posztod cime egy elozo bejegyzesed cime volt? Mert ha nem, akkor megteszem.

Az acélbetétes átmegy a reptéri kapun.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb