A valódi szépség belülről fakad

2009. október 1. 11:33 - címkék és kategóriák: Emberek - 19 komment

Kijöttem a Pendragonból (legjobb könyvesbolt, menjetek) a szerzeményemmel, vártam a villamost a Jászain, mire odajön egy fedélnélkülös, ötvenes, rendezett, józan nő, hogy azt mondja: "Nahát, milyen szép ez a piros kabát*, nagyon jól áll magának, olyan boldog legyen mindig, amilyen szép, azt kívánom! Egy pár forintot kérhetnék ennivalóra?" (Itt benyúlok a zsebembe, ahol a bevásárlókocsis húszasok szoktak lenni, hogy ha van, akkor oké. Közben a nő folytatja, és nem játssza túl, egész visszafogottan adja elő. Látja, hogy zsebbe nyúlkálok, tehát van esélye, és addig is, míg eldöntöm, mennyit kapjon, még dicsérget.) "Vigyázzon ám, hogy ilyen szép nő, meg szép arca is van, ráadásul így smink nélkül ilyen szép, hát le a kalappal. Nagyon boldog legyen, azt kívánom! Olyan boldog, amilyen szép!" 

Le a kalappal a módszer előtt, hogy rájött, hogy nem a sajnálatra vagy együttérzésre kell játszani, az kiveszett az emberekből bizonyára, hanem a női hiúságra, mert az állandó. A "smink nélkül ilyen szép"-ért pedig külön pluszpont. 

*Tudom, a piros kabát nem passzol a lepusztult imidzshez, de fekete kabátom nincs. Meg szeretem is.

Eddig beérkezett kommentek: 19

A Pendragon tényleg jó, also check out Bookstation (és nincs is messze).

Úgy tűnik fejlődnek a kéregetők:)

Nahát, a csillagozás kellett, mert már kezdtem örülni, hogy úgy látszik jobb a kedved, hogy piros a kabát...

Egyébként én is azt kívánom, hogy legyél nagyon boldog, mint amilyen szép vagy! :)

Real Trebitsch: ööö, nem lehetnék annál boldogabb? :)

a szépség is bazi szubjektív dolog, so azt bátran lehet írni, hogy légy annyira boldog, mint amennyire szépnek látnak a neked fontosak (vagy csak az emberek?).

a homelesseknél meg az igazság tud szép lenni - legalábbis kellőképpen adagolva - így egy sima kajára pénzt kéregetősnek valahogy alapból sokkal kisebb a hitele.

6. diogenesblues 2009. 10. 01. 14:50

Ha van beleszólásom, akkor Isolde legyen mindig annyira szép meg boldog, amennyire szeretne, viszont a Pendragonnak komoly szépséghibája, hogy csak angol nyelvű könyvekkel foglalkozik, a Bookstationnél meg van mindenféle nyelvű, sőt rendelésre bármit beszereznek (bár ez talán a Pendragonra is igaz). További előnye a Bookstationnek, hogy valószínűleg ez a város egyetlen kutyás könyvesboltja.

Mondjuk rendelni én is tudok bármit, ahhoz nem kell bolt. A boltnak az a dolga, h ott legyenek a könyvek, bemegyek, megnézem, megveszem.

diogenesblues: Hát, én csak magyarul meg angolul tudok, és szeintem kutya nem való könyvesboltba, úgyhogy itt azt hiszem, el is dőlt a kérdés :)

cinty: de ugye nem azt akarod mondani, hogy az asszonyság hazudott, amikor szépnek nevezett??

Lam: ja, az igaz, viszont az is tök jó, hogy írok nekik egy emailt, hogy srácok, mire megyek, meglegyen ám ez a könyv :)

Nem nekem tetted fel a kérdést, de nem hazudott az asszonyság, azért is kívántam én is ilyesmit. De jó, akkor legyél még boldogabb. Most mondhatnám, hogy eeeeeeeeeenyire, de közben rájöttem, hogy ennek nincs is mértéke, de furcsa. Az emberek nem csak hogy nem tudják, mi a boldogság (vagy mindenkinek más, vagy mindig más), de még csak a boldogságfokozatokat sem igazán lehet megállapítani (ha vannak olyanok egyáltalán).

Hmm, lehet, hogy a boldogság fokozhatatlan?
(hű, de off vagyok így a könyvesboltos téma közben...)

Addig jo, amig nem ugy fogalmaznak, hogy "de szep az arcra igy smink nelkul is, es ha azt akarja, h szep is maradjon, adjon par forintot"....

Real Trebitsch: szerintem vannak fokozatok, én például most nagyon boldog lennék, ha kapnék végre levegőt az orromon.

Értem, akkor van a "boldog", a "nagyon boldog", meg a "nagyon-nagyon boldog"? Mert az szerintem mellékes, hogy mi idézi elő (annak nyilván vannak fokozatai), maga az érzés bármitől lehet "nagyon" meg "nagyon-nagyon" is...

Real Trebitsch: szerintem nem csak fokozatai vannak, hanem típusai is, van ilyen fajta boldogság, meg olyan fajta. Mint a Brehm, van szürkemedve meg barnamedve, mindegyikből van kisebb meg nagyobb, és akkor a koaláról még nem is beszéltem :)

Az Üllői úton járkál egy háromgenerációs társaság, csupa nő, romák. A legfiatalabb kezdi így: "Ágyelek mág, olan szép vágy, mint egy baba!"
Először aszittem, fel akar szedni, kábé ennyire figyelek az emberekre. De csak koldultak. Mondjuk isten áldását nem ajánlgatták, amikor nem adtam. :)

isolde: arra akartam célozni, hogy annál könnyebben leszel adakozó, minél jobban érzed a mondandójában az őszinteségfaktort (felteszem ha simán egy babához vagy a napsütéshez hasonlít cizelláltan és főképp általánosan, akkor az kevésbé talál). kevésbé kellemes helyzetben persze győzhet a meggyőző-, sajnáltatóerő is, de ez személye válogatja.
ami a szépségedet illeti, ott meg az őszinte mondatok versenyezhetnek a valóság, az igény és a hiúságod aktuális szintje mentén.
de ennyire fölösleges túlbonyolítani.
öreganyámnak szólított és kész. avagy jókor használt jó szavakat.

A koalát kérem. :)

19. diogenesblues 2009. 10. 02. 11:45

Fárasztóan unalmas lenne a világ, ha mindenki egyformán vélekedne a könyvesboltok ideális tartozékairól :)



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy

Reklám


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb