Elfogadták a cikkünket* (a hosszas kutatásunk, amin évekig dolgoztunk, és mindig nosztalgiával fogok gondolni rá), amitől hirtelen rájöttem, hogy az élet egy hullámvasút, és van jó időszak meg rossz időszak, és ez most nyilvánvalóan a rossz időszak. Ami után a jó időszak jön. Aztán a rossz. Aztán a jó. Aztán a rossz. Aztán a jó. Oké, közhely, de valljuk be, azért mindenféleképpen fejlődés ahhoz képest, hogy "az élet szenvedés, csak én eddig nem vettem észre, de most már látom."
Ez persze nem jelenti azt, hogy leteszem a lantot fekete kardigánt szürke sállal, karikás szemekkel és gyászos tekintettel, mert ha rossz időszak van, akkor az ember öltözzön rossz időszakhoz. Még egy kicsit lenövesztem a hajamat, hogy látszódjanak az ősz szálak, és akkor lesz az igazi.
*Éljen, éljen!!
Az elfogadott cikk mindig jó, főként ha sok munka van mögötte. Ami pedig a fekete kardigánt, szürke sálat és karikás szemeket illeti: néha ez is kell, hogy majd értékelni lehessen a (vegyük) bordó koktélruhát fényes lakkcipővel és a hozzá kiegészítőként viselt csillogó tekintetet. ;-)
Amikor eloszor ultem hullamvasuton (harmincevesen), akkor az vegig rossz volt.
Amikor masodszor (par perccel kesobb), akkor meg vegig jo, mert sikerult tullepnem a "jajjmeghalokmindjart" dolgon.
Most akkor reinkarnalodni kell, vagy csak tul sokat latok a hasonlatba?
khm! :)
a _nyafogas_ cimketol fuggetlenul: most panaszkodsz vagy dicsekszel? :)
mindenesetre gratulalok a cikkhez (amit elfogadtak, ofkorsz) !