Tegnap aztán az előbbi bejegyzés megírását követően majdnem elütöttek a járdán a Nagykörúton biciklisek. Persze, nem ütöttek el majdnem, csak az egyik a bal, a másik pedig a jobb oldalamon haladt el mellettem nagy sebességgel egyszerre, én meg majdnem szívbajt kaptam. Amúgy meg mindenhol nyomakodó, büdös emberek mellett utaztam az összes igénybe vett bkv-járművön, és minden aluljáróban részeg hajléktalanok feküdtek. Neve is van, Budapest.
Különben erről most eszembe jutott kedvencem, a web 4.0 blog, amiben csak címkék voltak, és azokhoz lehetett kommentezni. Simán írhatnék ilyen blogot is. Melegfelvonulás. Bringások. Budapest. Vicces lenne.
Cseh Tamás szerintem egyik legszebb dala.
Kár, hogy a város nyomasztó hangulata ennyi idő alatt sem változot semmit a dalhoz képest.
Érdekes a fent nevezett blog, tényleg. Lehetne, olyan blog is, ahová a
- bejegyzéseket a látogatók írják, a kommenteket bloggoló,
+ egy olyan, amibe azok írhatnak, akik sehová sem akarnának írni.
Sőt egy, ami sem bloggolás, sem komment. Ez a legtutibb, a legeredetibb...
Naugyehogyugye?!

Most nem azér', de Te hol éltél eddig?