In Treatment

2009. szeptember 3. 10:38 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 5 komment

Így a 15. In Treatment rész táján már valóban arcon akarom ütni Pault (ő a terapeuta). Ilyen egy nárcisztikus amatőrt, basszus. Meg hiányzik a terapeutám, jó lenne elmesélni neki a PhD-mat meg a szememet, meg amik még történtek a nyáron, és ő sosem reagálna ilyen idiótán mint Paul. De most komolyan, a csávó állítólag kilenc évig járt szupervízióba, és húsz éve terapeuta, és nem az a baj, hogy krízisben van, mert tényleg, szegény, hanem hogy sosem merül fel benne az a lehetőség, hogy esetleg ő tévedhet, és a terapeutájának lehet igaza. Nem merül fel.

Most pedig kimerészkedem a Városba. 

Eddig beérkezett kommentek: 5

Én speciel 3 részt bírtam végignézni, utána úgy kellett felmosni. És megállapítottam, hogy igazából biztos nem ilyen rettenetes. Én garantáltam nem bírnám és talaj részeg lennék folyamatosan, ha ez lenne az életem...

meg a pácienseiben sem merül fel.

kivéve Sophie-t.
de amúgy nem is ad időt a pácienseinek, hogy elgondolkodjanak, túl erőszakos.

tényleg egyre idegesítőbb a karakter. nehéz elképzelni, hova jut ez 78 epizódon át.. kár, hogy nem jelent meg a zene viszont, mert az meg jó.

Egyrészt nyilván nem lehet realisztikus, mert az marha unalmas lenne, másrészt engem, a laikust a páciensek (az első szezonban Sophie kivétével) sokkal jobban idegesítenek. Valószínűleg a Gabriel Byrne iránti enyhe rajongásom okozza ezt. Kiváncsi lennék az izraeli eredetire, az első szezon állítólag elég hűen követte azt.

A második szezon véleményem szerint jobb.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb