Egyszer egy barátom mondta, képzeljem csak el, milyen szar lehet annak az embernek, aki vak ÉS láthatatlan. Az az igazi.

"Remélem, valami megnyugtató komment lesz" - gondolta isolde, mielőtt megnyitotta. "Mondjuk valaki, akinek már volt retinaleválása, megcsinálták, nem is fájt, és azóta is kutya baja, vagy ilyesmi". Aztán elolvasta a fenti kommentet. Aha :))

Én nem vagyok vak, és nálam a látássérültség gyakorlatilag születésem óta fennáll, de azért írok egy-két dolgot. Süteményt/fagyit simán lehet venni, én süteményből –anélkül, hogy tudnám van-e éppen- azt kérem amit szeretek, ha nincs, úgyis meg fogják mondani, hogy nincs, és akkor megkérem, az eladót, hogy soroljon fel pár dolgot amiből lehet válogatni. Fagyizásnál, ha nincs épp velem senki, vagy többen vagyunk látássérültek együtt, akkor megkérem/megkérjük az eladót, hogy sorolja fel, milyen fagyik vannak. De nem egyszer volt már különben olyan, hogy odamentem, és már rögtön megkérdezték, hogy segíthetnek-e. Bevásárolni is simán szoktam. Valaki elmondja pl., hogy ha bemész a harmadik polcsornál kell bekanyarodni, ott baloldalon, kb. a sornak a közepén a polcon kb. szemmagasságban van az ecet, zöld az üvege. És akkor ezt megtalálni már valszeg máskor sem lesz gond. Valamilyen fűszert pl. már szerintem necces tök egyedül megtalálni, mert nincs igazán felismerési támpont, van egy csomó barna zacskós fűszer a világon, nem szeretem levenni az összeset a polcról, és megnézni egyenként, hogy mi van ráírva. Ilyenkor jön az, hogy megkérdezek valakit, aki a közelben van… Ha meg már vettem egyszer mondjuk mustármagot (ez jutott így hírtelen eszembe), akkor ha ugyanott van, ahonnan már levették, nem nagy dolog megtalálni.
Ha a barátaimmal idegen helyre megyünk, akkor mindig szoktak szólni, hogy most lépcső, vagy gyere kicsit balra, mert pocsolya, itt kerüljünk jobbra, mert nagy gödör van, stb. Egyedül is megoldom, ha valaki elmagyarázza, hogy hogy kell A-ból B-be eljutni, max . kicsit vizes leszek, ha nem veszek észre le-fellépőket, akkor egy kicsit meglepődöm legfeljebb. Meg szokott olyan lenni, hogy valamit útközben nem találok, de sok kedves ember van. Utána meg jó érzés, hogy igen, ezt is megcsináltam egyedül, tök jó. Szeretem önállóan intézni a dolgaimat...
Nem egyszer volt olyan is, hogy erdőben, sötétben, vagy mondjuk hegynek felfelé/lefelé mentünk,. Itt általában már rögtön mondják, (mielőtt még én szólnék egy szót is), hogy gyere segítek, itt nem nagyon vállalom be, azt, hogy egyedül menjek, meg midnenkinek jobb így, mert nem haladunk csigalassan miattam, hanem megyünk normális tempóban. És én úgy veszem észre, hogy nem csak a barátaim segítenek szívesen, hanem mondjuk ha osztállyal vagyunk akárki, de tényleg akárki. Ismerős helyen meg semmi gondom soha nincsen.
Párszor nézünk filmet így az osztállyal közösen, néha akkor is van, hogy a mellettem ülő közli ha változik a szitu (mondjuk virágos mezőről változik a helyszín pl. balettiskolára, és csak táncolnak az emberek és megy a zene, elmondják, hogy mi a helyzet, hogy ne csodálkozzak nagyon). A szereplőket hang alapján egy idő után már simán fel lehet ismerni. És a vakok is néznek filmet, csak néha jól jön, hogy olyan dolgokat, ami lényeges, hogy ne veszítse el az ember a fonalat, leírja neki valaki. Szóval nyugodtan megkérdezhetnéd a vak ismerősödet is, hogy látta-e azt a filmet.
Az informatikai megoldások meg tényleg nagyon klasszak, én most pl. négyszeres nagyításban látom itt a dolgokat, plussz vissza is hallom amit írok.
Ha már írtam akkor még a itt a végén elmondanám, hogy ha láttok az utcán vagy akárhol máshol egy látássérültet, nyugodtan menjetek oda hozzá, ha úgy gondoljátok, hogy szükséges. kérdezzétek meg, hogy segíthettek-e neki, és ne féljetek attól, hogy még sose segítettetek vaknak/gyengénlátónak, ha elfogadja a segítséget simán meg lehet tőle kérdezni, hogy hogyan segíts. Nem feltétlen mindennap lát ugye az ember látássérültet, meg lehet, hogy nem mindenkinek azonos módon van szüksége a segítségre, így tanácsos is megkérdezni. (Engem pl. a legtöbb esetben nem kell vezetgetni, elég ha valaki jön mellettem, figyelmeztet egy-két dologra.)
Ugyan itt most vakságról volt szó, de azért gondoltam leírok az én szemszögemből egy pár szitut, hogy megismerjetek egy ilyen helyzetet is.

Aki láthatatlan, az vak is. Vagy a szeme nem láthatatlan (lásd Quake).

és mitől lett, és hogy vetted észre?

Melegen ajánlom a Láthatatlan Kiállítást (www.lathatatlan.hu/).
Bár sajnos a retinaleválásról ott sem tudsz meg többet. Rosszul lennék, ha ilyeneket akarnának csinálni a szememmel. Bocsi, megnyugtatni nem tudlak.

valahogy a szemsebészet az, amin még soha nem gondolkodtam el komolyabban, de most igen, és szerintem nem kissé freaky. :S

mindenesetre fel a fejjel, ha a szemész bizakodó, addig semmi baj, tuti nem lesz vészes! :)

N: de jó, köszi, ez mindenképp hasznos volt.

teodora: kicsit félek ezt itt kifejteni, mert olyan tünetek, amit tutira az összes interneten flangáló hipochonder azonnal felfedez magán.

Egyszer arra gondoltam (már nem tudom milyen apropóból), hogy elmegyek a munkahelyemre bekötött szemmel BKV-val, de aztán belegondoltam, megijedtem és mégse.

"olyan tünetek, amit tutira az összes interneten flangáló hipochonder azonnal felfedez magán."
jajaj! ezek nekem vannak!

ok :) jobbulást!

ja, és ez nem is Suzanne Vega szám! :)

teodora: hát dehogynem.

ja, már megvan.. a google nem találta.

Egy tanáromnak volt ilyen retinaleválása, és felfújták a szemét, és kutyabaja azóta.

Viszont amikor ezeket csinálják, akkor azt a beteg látja? Vagy csak odáig, hogy elkezdik kibányászni a szemét?

(Azt meg csak félve mondom, hogy a high-tech őse és alapja valahol mélyen mindig a sufnituning és a gányolás.)

Van egy vak haverom és egyszer én is megkérdeztem tőle, hogy vannak-e gondjai a hétköznapokban és hogyan intézi az ügyeit. Ahogy N. is írta, nagyon sok a kedves ember, akik mindig segítenek.
Ő mesélte, hogy judózni meg karatézni jár, és lehet, hogy eleinte idegenkedtek tőle a többiek, de nagyon hamar megszokták, hiszen ezekben a sportokban ugyanolyan jó lehet, mint egy látó.
Elmesélt azonban egy esetet az érem másik oldaláról, amikor egy táncórán az egyik gyerek odament hozzá és magyarázta, hogy mit kell csinálni és ő csak pár perc után jött rá, hogy a gyerek épp csúfot űz belőle, a többiek a csoportban meg röhögnek. De ő is kiemelte, hogy ez ritkább példa, és hogy nem veszi a szívére.
Külünben hihetetlen nyelvérzéke és memóriája van a srácnak, lengyel különben, tanítottam neki pár magyar szót és egyből sikerült pontosan és helyesen kiejtenie őket, ami nem szokott könnyen menni a külföldieknek. Persze én sem a gyöngytyúk szavunkkal kezdtem.

isolde: csak úgy simán drukk :)