Hazagyalogoltam Brennbergbánya főtérről az erdőn keresztül, mert annyira vagány vagyok (csak Sopronba, nem Óbudára, annyira azért nem vagyok vagány. Még.) Három óra volt, kicsit esett az eső, ellenben nincs jobb illat a vizes fenyőknél, és vizes málnabokorról finom vizes erdei málnát szedni is klassz. Ködfoltok voltak az úton, látszott a lehelletem, egyszer egy kis időre kisütött a nap is. Jól kitörte a lábamat húgom bakancsa, mert persze minek is hoztam volna magammal zárt cipőt. Ilyenkor mindig az van, hogy nem nagyon értem, miért nem csinálom ezt minden szabad percemben, meg miért élek máshol és eszem az intersparban vásárolható nevetséges műanyagdobozos málnát a bokrontermő helyett, illetve miért él egyáltalán bárki önszántából máshol, valamint egészen biztosan belehalok, ha holnap vissza kell mennem Pestre a panelba, de azért ez el szokott múlni.
tallian.miklos: az agyam elszáll komolyan. Szerintem meg azt gondolok és azt érzek és abból azt írok le, amit akarok (amíg mást nem bántok vele, de nem hiszem, hogy némi természetszerető rinyálás különösebben bántaná az internet közönségét, ugye nem), és ne próbáld megkérdőjelezni az érzéseim jogosságát és ne próbálj kioktatni, kérlek.
Én nem kérdőjelezem meg az érzéseid jogosságát, jogod van bármit érezni. Csak nem látom az indokát - nem látom a kényszert, ami miatt el kell hagynod a kedvenc erdődet.
Miklós bazmeg, mennyire sötét vagy már megint. Szívjál kerozint és soha ne láss erdőt, ezt kívánom neked.
Mielőtt a blog olvasóközönsége egy emberként költözne Brennbergbányára az elmúlt egy évben itt olvasott benyomások alapján, azért leírnék pár dolgot:
Brennbergbánya a legutolsó szakadt putri hely a világon, de olyan bazmeg, hogy csak azért nincs az, hogy nem mersz megállni a pirosnál, mert nincs közlekedési lámpa (se). Eredetileg sváb bányászok lakták, akiket a második világháború után kitelepítettek, helyettük istentudja honnan hoztak bányászokat. A hely 50 éven keresztül volt határsáv (a régi vasfüggönytöl 2 kilométerre), ember nem ment se ki, se be. Ezért semmiféle fejlesztés nem volt, se közmű, se úthálózat, se semmi, az utak fele ma is földút, vezetékes víz és angolvécé legfeljebb a kocsmában van.
Apropó kocsma. Édesanyám 8 évig tanított a helyi általános iskolában, így első kézből vannak információi arról, hogy a bánya évtizedekkel ezelőtti bezárása óta semmilyen munkalehetőség nincs a faluban (határsáv), a rendszerváltás óta aki csak tudott, elköltözött. A mélyszegénység atomstabil, majdnem mindenki munkanélküli, sőt, anyja apja és nagyapja nagyanyja is munkanélküli, alkoholista, mindennaposak a késelések, az emberek nagy része bármiféle komfort nélküli 30 éves munkásszállókban lakik (budi a gang végén), aki nem, az bármiféle komfort nélküli, a kitelepítettek után itt maradt, omladozófélben lévő házakban. A lakosság gyakorlatilag segélyből és lopásból tartja fenn magát (bejárnak Sopronba lopni, mert helyben nincs kitől), és aki eljut esetleg addig, hgoy elvégezze a nyolc általánost (a helyi szociokulturális háttér miatt ez elég ritka), az elmegy innen, bárhova.
Egyébként tényleg gyönyörű, mert sok a fa.
Óóóóóóóóóó, lehetek kicsit csalódott? Annyira nagyon vártam ezt a bejegyzést, mikor láttam, hogy mész. Mert azt gondoltam, sokkal hosszabban-többet fogsz írni. Mióta Nálad megismertem Brennberget, aztán a segítségeddel megkaptam a könyvet, sőt egyszer már jártam is ott, szóval azóta igazi függés alakult ki nálam. Írjál még, léciléciléci!
Cica: ezekben teljesen igazad van, bár én vélek felfedezni most egy ellentétes tendenciát, az utóbbi időben már egy pár puccos újépítésű ház jelent meg, olyanok, amiken látszik, hogy pénzből épülnek, és a telkek is egyre drágábbak, legalábbis amióta én nézegetem. Pár éve még kb egy harmincéves wartburg állt a kocsma előtt, most meg dzsipek. Tíz-tizenöt évet adok neki, és kihal az idősebb nemzedék és teljesen át fog alakulni a hely.
Certaldo: de most csak ennyi történt, esett az eső.
Sokan kötözködnek unalmukban. Az is baj, ha egy pszichiáternő jólérzi magát az erdőben? Sok természetjárást, boldogságot Isolde!
Félreértés ne essék, én nem mondtam senkiről sem, hogy nem szerethet vagy ne szeressen bármit is (én személy szerint nem szeretem, még szobanövényem sincs, nem is hiányzik semmi ilyesmi). Csak azt jegyeztem meg, hogy kényszerre utalni nem indokolt, mert kényszer sehol nincs.
Kezd idegesíteni ez az ostobaság. Komolyan lehet azt gondolni 16 éves kor felett, hogy ha szeretem az erdőt, akkor beköltözöm egy erdőbe??? És mi van, ha szereti a férjét is, és ő nem szeretne ott élni? Vagy neadjisten az erdőben nincs szükség a munkájára? Vagy esetleg szeret még 826 dolgot, amit viszont a városban egyszerűbb/könnyebb/gyorsabb? Így már lehet tökéletesen racionális döntés a mostani, és hiányozhatnak a nem választott alternatívák előnyei.
És különben is, a FŐLEG NYAFOGÁS a címben nem indikálja számodra, hogy ezt inkább ne olvasd, nem neked való?
szuper séta lehetett, imádom azt az utat én is. gyönyörű helyen fekszik brennberg és én nagyon bízom a pozitív változásban, ami láthatólag tényleg nincs már messze. nekem nagyon tetszik még a hermesi rész is, de az már tényleg nagyon a világnak a vége.. talán azért tetszik.. :)
Vica: de honnan tudod, melyik úton jöttem? :) (Különben a temető alatti úton Görbehalomig, ott fel a Várhely irányába, majd a Récényi úton ki az uszodához.)
Amikor vettem a lakásomat Pesten (egyszobás, udvari), akkor pont ugyanannyiért árultak Hermészen egy nemrég épített családi házat klassz kerttel, akkor egy kicsit fájt a szívem azért. Dehát az tényleg a világ vége.
jéé - tényleg a t e utadat nem tudhattam, csak sejtettem, hogy melyik lehetett :) egy idő után a piros háromszög - na, mindegy is, jó kis túra utak vannak itt :)

Hát, te ezt nem érted, én meg azt nem értem, hogy minek megy bárki az erdőbe (tényleg, minek? nincs ott semmi érdekes), és hogy lehet valaminek jobb illata a repülőbe felszállás előtt beszűrődő kerozin-szagnál.
Egyébkén meg nem hiszem, hogy helyes volna azt az érzést kelteni bárkiben is (az olvasót és magadat is beleértve), mintha kényszerből élnél az ázott erdőtől különböző helyen. Hoztál egy döntést, a normális megélhetésed többet ér, mint az erdő nyújtotta örömök, és kész. Senki nem kényszerített, azt hiszem legalábbis.