A Hard Rain's A-Gonna Fall

2009. július 15. 21:20 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 9 komment

Ja, hogy zuhogni fog az eső egész hétvégén, értem. 

Különben én annyira megértem azokat a történeteket, amikor valaki nagyon sok terhelést kibír, aztán valami lényegtelen apróságtól kikattan. Világirodalmi példa: amikor az Órák c. regényben (illetve a filmben is) Laura Brown elcseszi a feliratot Dan szülinapi tortáján, és ezen felbuzdulva elmegy inkább megölni magát. Popkulturális példa: amikor Lois az egyik karácsonyi Family Guy-részben végig higgadtan és nyugisan mosolyog, miközben kiderül, hogy elvesztek az ajándékok, szétégett a pulyka, és leégett a lakás, majd bekattan azon, hogy nincs a helyén a papírtörlő. 

Ha majd letelt a tizenöt évem* és regényeket írok, akkor lesz ilyen szereplőm, aki mondjuk talpraesett és ügyes és mindenféle nagyon durva nehézségeken keresztül megőrzi lélekjelenlétét és lehet rá számítani és mindig tudja, mi a teendő és optimista és kibír és túlél, és akkor egy napon, mittudomén, véletlenül összemossa egy piros zoknival a kedvenc fehér felsőjét, és akkor hirtelen úgy dönt, hogy "na jó, tudjátok mit, nekem ebből elegem van" - és kiugrik a tizedikről. Vagy ha jó kedvem lesz és/vagy folytatásokra is leszerződtetett a kiadó, akkor csak hirtelen úgy dönt, hogy "na jó, tudjátok mit, nekem ebből elegem van" - és kisétál az ajtón, kimegy az állomásra és felszáll az első nemzetközi expresszre és elutazik az életéből. 

Ez most biztos úgy hangzik, mintha valami bajom lenne az életemmel és/vagy kiborítana az időjárásjelentés, pedig nem, csak kicsit csalódott vagyok, meg amúgy se hiszem el. 

*Kedvenc Főnököm szerint 15 évig lehet pszichiátriai osztályon dolgozni anélkül, hogy az ember bekattanna lelkileg sérülne.   

Eddig beérkezett kommentek: 9

Tudom, hogy ez nem kívánságműsor, de nekem a B változat jobban tetszik :)
Talán mert hasonlót csináltam, csak kevesebb drámával, de a nemzetközi expressz stimmel.

"meg amúgy se hiszem el."

Filmekben ilyenkor vágás jön, a következő képkockán pedig sűrű eső von fátylat a főszereplő kiüresedett tekintete elé.

suhodminyak: mondjuk mára is esőfelhő volt rajzolva, aztán nincs itt, ez biztató.

itt csomó felhő van, csak eső nem

az idő is lassan telik ebben a hőségben. mechanikusan. kimérten. a hőségben a termodinamika ugyancsak szigorú és kikerülhetetlen törvényei érvényesülnek. miközben a leidegesítőbb hogy az a statisztikus valóság érvényesül megint amit csak sejtünk, a tér-idő dimenzióban nem tudjuk felfogni. lesz is eső meg nem is. a-ból b-be el tudok jutni véges idő alatt, holott végtelen pontot szelek át. ahogy a kő tudja a legjobban a fizikát, ő tudja a legjobban hogy milyen pályát ír le. a szubjektumom érzi hogy tényleg relatív minden. és ez jó. elolvadok a hőségben, miközben türelemtlenségem "oltom" a manhattan édesded dallamával. mily szerény az én szubjektumom, azzal a dallammal, oly szegény vagyok a kifejezésben.

vagy mondjuk inkabb ugy, kikattanni

Engem az ilyen kikattanásoknál szokott a kamaszfiam idegbetegnek hívni........
Kb. fél napig jobb, ha senki nem keres, még telefonon sem.
Még nem utaztam ki az életemből és még fel sem kötöttem magam. (pl. apám nem keresgélt sokáig, pont a konyhai gázcsőre tekerte a nyakából lógó kötél másik végét.)
Figyelni kell a kikattanásainkra.......
Nem kérek anazlizálást kösz, jól vagyok jelenleg! :)

Múlt pénteken volt egy pillanata az életemnek, amikor úgy éreztem, én vagyok Michael Douglas az Összeomlásból, de aztán összeszedtem magam, és mégsem öltem meg senkit...
Néha én is félek magamtól...:-))



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy

Reklám


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb