A pénz nem boldogít. :) Az utazás pedig kifizetődik, a pihenés, tapasztalat, nyitottság, élmény megmarad az ember lelkében, tartósabb, mint akármi ingó vagy ingatlan a jelen gazdasági helyzetben. Az is nyerőbb, aki nem a spórolt pénzébe, hanem önmagába tud kapaszkodni. (Sosem tudtam félretenni, biztos azért mondom, savanyú a szőlő, de azt is megeszem porcukorral egyből..) Carpe diem. Jobb lenne, ha mindenki többet keresne, és többet spórolna, és minden olcsóbb lenne, és sütne a nap, de gondolom, ez nem kérdés :)
(jé, kösz a linket)

Én úgy másfél éve rakok félre _tudatosan_ minden hónap elején, ahogy megjön a fizu, egy fix összeget.
És erősen próbálok úgy tenni, mintha az összeg nem létezne, hát nem mindig sikerül :))
De ezzel együtt tényleg jó érzés hogy tudom, van mihez nyúlni ha úgy alakul.

Továbbá nyugodtan nézzetek naívnak de én minden hónapban örülök a jóváírt kamatnak mint majom a farkának :) (és senki nem gondoljon itt valami extra nagy összegre, csak maga a tény, már örömet okoz) mondjuk a kamatadónak már nem annyira...

Mindezzel csak azt akarom mondsani, hogy sok-sok évig én is max. nyaralásra raktam félre, és nem gondoltam hogy ez valaha másképp lesz, aztán mégis :)

utazásnál jobbra nem is lehet elkölteni a pénzt.
nekem csak egy diákhitelem van, azon kívül az egész gyedet elverhetem.
nálam nem csak a pénz az akadály, hanem az is, hogy belémivódott, hogy az utazás (és a jó ruha) luxus, ezért meg kell küzdenem a lelkiismeretemmel is :). gyakran vesztek :).

Én az a spórolós fajta vagyok. Abból a kevésből, amit keresek, mindig félrerakok. Így mindig van mihez nyúlni, ami rendkívüli biztonságérzetet ad és tök jó. Egyfelől. Másrészről ezzel a hozzáállással nagyjából lemaradok mindenről. Nem utazom, mert az drága, nem eszem étteremben, azzal a felkiáltással, mert olyat vagy még jobbat fele annyiból meg tudok csinálni... Ugyan nincs hitelem, de csak azért mert se lakásom, se autóm... :-)
Viszont rendkívül irigyellek, hogy van "bátorságod" (?) így élni. Utazni, élvezni az életet. Én is szeretném, de nem merem :-) És tudom, hogy én vagyok a hülye. Úgyhogy hidd el, te csinálod jól!

Nálam júniusban helyreállt a világ megszokott rendje, 20-án már full minuszban a számlám (na jó, ez még nem a megszokott világrend, abban 6-ára érkezik full minuszba), és legfeljebb úgy fogom kihúzni, h további Amex-tartozást halmozok fel (ott nagyon meg vannak velem elégedve, és folyamatosan emelik a hitelkeretemet), v az evára félretett pénzhez nyúlok. Soha nem tudtam félretenni semmire, és nem azért, mert gyenge szar vagyok, hanem mert soha nem volt miből. Pedig nem képzetlen szar vagyok én se, és nem tescóban vagyok polcfeltöltő zombi. Nem gondolok bele, mit mond mindez rólam v bármi másról.

Azért aki akar, az tud keresni az egészségügyben is. De annak ára van. Mégpedig az, hogy az embernek nagyon kevés szabadideje lesz. Pár évig lehet csinálni. De talán még jobb elmenni külföldre. Kevesebb munka, kevesebb stressz, több fizu.

Nem a hálapénzre, hanem a vaddisznólábra reflektálva: Én nemrég szarvakat kaptam paraszolvenciaként. No nem a zasszony jóvoltából, hanem egy vidéki betegtől, aki egykor mszmp-s nagyemberként sokat vadászott. Nagyon érdekes volt belegondolni, mennyire más dolgokat tartunk fontosnak.
A legjobb figyelmesség pedig, amit betegtől kaptam, az vot, hogy sok évvel ezelőtt valaki azt mondta: "Doki, fáradtnak látszol. Menj át a bárba, igyál egy eszpresszót, megvárunk. Nem azon az öt percen múlik."