itt vannak:)

Van rosszabb is, amikor pontosan tudod, hogy kinek adtad kölcsön, azt is, hogy soha, soha nem fogja magától visszaadni,már nem beszéltek, nem találkoztok, esetleg már legutóbb is úgy emlékezett, hogy az a könyv mindig is az övé volt. (És még csak nem is került jó helyre, mert az új gazdája alapvetően nem olvasós, nem könyvbarát, csak szeret birtokolni tárgyakat).

nagyság szerint (ezen belül vastagság szerint)? bár ez a szakadtságon nem változtat, de rendezettebbnek tűnik

nem egy embert tudok, akinél a könyvek voltak a fő okok egy másik lakásba való költözésre.
a pakolászásukban meg a felfedezések mindig érdekesebbek, mintsem, hogy valójában milyen rendszer szerint vannak.
a munka mennyisége úgyis meggondolandóvá teszi a következő komolyabb pakolászás idejének kiválasztását.

és ha már rendezés. én alapvetően a típusok szerinti fő osztályozást használom, azon belül meg lehet a méretekkel és a színekkel játszani. ez persze az én hibám is, mert előbb jut eszembe egy könyv hangulata, momentuma, mintsem a címe. az író meg huhh csak a nagy kedvenceknél.

egyszer én is ABC sorrendbe rendeztem a könyveimet de egy barátom mondta hogy van egy film amelyben ezt teszi az egyik szereplő majd kissé megőrül és öngyilkos lesz, azóta nem teszem mert elég ijesztő volt a történet, így hagyom hogy maguk találják meg a helyüket

Nálam a legfelső polc a kitaszítottaké, amik mégiscsak könyvek, de nem tetszettek, nem szeretem őket, stb. Szemmagasságban kezdődnek a kedvenc szerzők, alul a tudomány van és a szakácskönyvek derékmagasságban kb. ezen felül van egy külön polc azoknak az új könyveknek, amiket még nem olvastam.
Mindenestre költözz nagyobb lakásba.

három költözés után témákra bontottam őket, krimik, tudományos, történelem, szótárak, szépirodalom, scifi, satöbbi, aztán azon belül kb szerzőkre és nagyság meg szin szerint.

Én is a tematizálós alkatok közé tartozom, ráadásul megvan az az előnye is, hogy pl. a művészeti albumok, vagy a szótárak mind nagyalakúak, így egyúttal kb. méret szerint is rendeződnek...