Elkezdtem foglalkozni a Dolgozatommal, amelynek során az 58 oldalból csináltam 54-et (nem húztam belőle, csak beigazítottam a Felhasznált irodalom c. fejezet betűméretét és sorközeit), majd néhány nap alatt ismét 58-at. Viszont kezd megint tetszeni a téma. Az utóbbi időben inkább gyűlöltem, de tulajdonképpen ez tök érdekes.
Nem kellene, hogy ekkora kihívás legyen 12 oldal megírása olyasvalakinek, aki 13 éves kora óta folyamatosan ír valamit, de az.
csipkepitty: köszi :) az a szerencse, hogy nincs időm ilyesmire.
Mázlista... :-D
És amikor megírod, és megvéded, és azt hiszed, hogy sose többet, akkor kiderül, hogy ott van még a habilitáció és a nagydoktori is. Meg a citációs index. És nem érted, hogy miért is csinálod? Én sem értem miért csinálom, de mindig csinálom. Valószínűleg azért a pillanatért, amikor kész lesz. Illetve azokért a pillanatokért, amikor mindenről elfeledkezve ül az ember a könyvtárban, és néha megvilágosodása támad. Nagyon szurkolok!

Isten hozott a tudományos nyomortanyán. (Ha majd kell egy ráborulható váll, amikor a száz kész oldalból harmincat fogcsikorgatva vágsz ki a szemétbe, vagy rájössz, hogy okvetlenül el kell olvasnod és fel kell használnod egy két hete megjelent tanulmánykötetet, én itt vagyok.)