My thoughts were short, my hair was long

2009. május 6. 8:34 - címkék és kategóriák: Nosztalgia - 8 komment

Elővettem az öt évvel ezelőtti blogomat dátumegyeztetés céljából (hogy kiderüljön, én emlékeztem-e jól, hogy mi mikor volt, persze igen), és olyan szívesen írnék most rendes blogot. Tudjátok, olyan naplót, amiben az ember leírja, amit gondol az emberekről és a helyzetről és az Életről. Dehát manapság már nem irkálunk mindenfélét csak úgy fel az internetre. Mindenesetre leragadtam itt a naplóm előtt, London, Amszterdam, és olvasom magamat mosolyogva. És milyen kár, hogy most már végképp semennyire sem írok naplót, milyen jó lenne azt írni, nem is csak saját magam, hanem a többi szereplő történetei miatt is. Öt év múlva meg tíz év múlva elolvasni, hogy milyen volt akkor az illető, vagyis dehogy, maximum azt, hogy én milyennek láttam. Időközben felnőttek lettünk teljesen. Mondjuk a világnézetem és a ruhaízlésem viszonylag keveset módosult, amennyiben világosbarna bőrkabátban és narancssárga sálban jártam akkor, most pedig világosbarna bőrkabátban és narancssárga sálban járok. Biztos pontok az életben. Bár ez egy másik sál.  

És az is mekkora volt, amikor Londonban, a Greenwich Foot Tunnelben szembejött hat egyforma fekete öltönyös férfi velencei madárálarcban. 

Eddig beérkezett kommentek: 8

1. anna 2009. 05. 06. 12:03

télleg, el is felejtettem azokat a szerencsétleneket mégjohogy irsz blogot:)

2. jel 2009. 05. 06. 13:45

Erről a naplóírásról ugrott be egy rég olvasott interjú a terasz.hu-ról. Megkerestem, Szabados György zeneszerző mondta ezt:

"Oroszországban – ezt közvetlenül a helyszínről tudom – az akadémikusoknak egy része elhatározta, hogy a továbbiakban egymással csak kézírásban fognak kommunikálni, mert ha mindent számítógéppel írnak, akkor a kézírást irányító agyi működés elgyengülésével az agyuk, agyunk elképesztően gazdag része ki fog üresedni, de legalábbis elsatnyul. Ennek a lehetséges „vákuumnak” az igazi következményeiről, bár sejtjük, de még nem tudunk semmit. Egy olyan korban, amikor az emberben lévő isteni rokonságból fakadó dolgok kezdenek lassan kikopni, a zene, mint ahogy a kézírás is, egy olyan kapcsolódás a legmagasabb minőségek otthonához, eredetéhez, amely nélkül azt kell, hogy mondjam végleg felfoghatatlanná válik az a bizonyos időtlen idő bennünk."

a teljes beszélgetés itt:
www.terasz.hu/terasz.php

3. Cica 2009. 05. 07. 15:11

jel: Hat erre azt mondanam, hogy ordenare nagy bullshit. Tokre osszemos tenyeket (a keziras, es hozza fuzodo agyi teruletek, bar ez sem feltetlenul igaz, mert ha jol tudom, az agyi funkciok mondjuk serulesek eseten el tudnak vandorolni egyeb helyekre, de inkabb nem mennek bele, mert nem ertek hozza) felertelmisegi blablaval (kezdenek kikopni az isteni rokonsaggal kapcsolatos... oafaszom, ad 1. isteni rokon az angyom terde kalacsa, ad 2. hatpersze, ez a baromsag vegigkiseri a tortenelmet, mar a romai birodalomban biztosak voltak benne, hogy elkorcsosul a zemberiseg, megint csak udvozolni tudom ezt a NatGeo szintu ertelmisegieskedo faszsagot.
A beidezett szoveg innentol kezdve meg mar erosen korlatos az "ertelmetlen, jol hangzo hablaty" aka fent emlitett bullshit kategoriaval.

4. jel 2009. 05. 07. 22:30

Kedves Cica,
khm...khm...köszönöm, hogy időt szakítottál megjegyzésem elolvasására!
Megtisztelő, hogy időt és fáradtságot nem kímélve válaszoltál rá. Szép stílusodat külön is köszönöm!

5. Cica 2009. 05. 08. 11:17

Ugyan, nem tesz semmit! YW :).

6. a néni 2009. 05. 08. 12:03

kedves jel!

khm...khm... cicának legalább van stílusa.
ugyanez rólad nem mondható el.

7. jel 2009. 05. 08. 21:20

a néni: jól megmondta! most elégedett?

8. isolde 2009. 05. 08. 21:23

Elég legyen, gyerekek, én nem bírom a konfliktust. Béke.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb