Az almaszósz, az almaszósz, ne hajíts bele galacsint

2009. április 17. 17:00 - címkék és kategóriák: Kaja - 7 komment

Az elmúlt héten (már nem emlékszem pontosan, miért) úgy gondoltam, hogy ideje feszegetnem a határaimat, ideje levágatnom és besatíroztatnom a hajamat hajóndolgozó nagyonmenő fodrászfiúval, valamint étkezés terén is ideje átúsznom a biztonságos ösvényről merészebb vizekre. Szóval megrendeltem a bioséftől a lehető legdurvábban hangzó dolgokat, végülis mikor máskor próbáljam ki a búzahúst meg a chutney-t, ha nem most.

A kognitív pszichoterápia elméletében szerepel az ún. logikai hibák, vagy gondolkodási torzítások listája, vagyis olyan, gyakran elkövetett gondolatsorok, amik közelebbről nézve nem fedik pontosan a Valóságot. 12 darab van, és az elmúlt hét során rendre az egyes számút vélem felfedezni magamon, miszerint: "Minden vagy semmi gondolkodás (fekete-fehér, polarizált, vagy végletekben való gondolkodás): A személy a helyzeteket az átmeneteket is tartalmazó kontinuum helyett csak két kategória szerint értékeli. Például: Ha valami nem teljesen sikerül, akkor azt kudarcként könyvelem el." Vagy például, ha nem tökéletes és egyben egyéniségemet tökéletesen tükröző és egyben praktikus a frizurám, akkor borzalmas, vagy például amelyik bioséfes kaja nem volt iszonyú finom, az nagyon szar volt. Elképesztő dolgokon mentem keresztül srácok, a legszebb magaslatok után olyan szörnyű és emberi ésszel szinte felfoghatatlan mélységek következtek, amikor csorgó nyállal és mérhetetlen irigységgel bámultam Főnővérünk tányérján a menzai rántott halat. De részletezem.

Főételek

Édes-savanyú tofu, zöldségekkel és ropogós rizstésztával. Egyáltalán nem tűnik szörnyűnek, hacsak nincs az embernek amúgy is rossz napja. A tofut szeretem, az édes-savanyú íz cseppet sem hasonlít a plázában sürgölődő kínaiaknál megszokott trutyira, hanem olyan, mintha citromlé lenne benne meg kevés cukor (bár cukrot nem használnak). Különben nem rossz, csak fura. A ropogós rizstészta igen finom, ízletes, ropogós, csakhogy díszítésként alkalmazzák és körülbelül egy evőkanál a mennyisége. A zöldségek pedig egyenlőek répával, annak is 80 %-a fehérrépa, finom, ropogós, cseppet édeskés fehérrépa-ízű fehérrépa, amely remekül harmonizál a tofu édes-savanyú ízével, csakhogy én szenvedélyesen gyűlölöm a fehérrépát, és ezáltal a Sorsot, amely fehérrépát tesz utamba. A logikai hibák között persze ez is szerepel: "Csőlátás. A személy a helyzetnek csak a negatív oldalát látja. Például: A fiam tanára semmit sem csinál jól, kritikus, érzéketlen a gyerekekkel szemben és gyengén tanít." Vagy például: az ételemben fehérrépa szerepelt köretként, tehát az ebédem szar; a bolygó, ahol fehérrépa egyáltalán megterem, borzalmas és lakhatatlan; az élet kibírhatatlan szenvedés; ezért nem boldog senki, sehol, soha. Esetleg: az ételemben köretként fehérrépa szerepelt, tehát az ebédem szar; a futár, aki idehozta, gonosz; a séf, aki kitalálta, az ellenségem; a Főnővérünk, aki nem hajlandó elcserélni velem a menzás rántotthalát tofus fehérrépára, mindenfajta empátiát nélkülöző, rideg asszony; az emberek gonosszal bevont gonoszak gonosz töltelékkel.

Pirított mákos rizs sült tofuval és alma chutneyval. Aha. Sült tofu, semmi extra. Mákos rizs, az surprise, surprise, mákkal összekevert rizs. Az ember azt hinné, hogy édes, de nem, hanem keserű, amilyen az élet a mák eredeti íze. És akkor mindehhez egy csípős almaszósz. Ez nekem már túl sok a megpróbáltatásokból, persze megeszem az egészet hősiesen, de közben érzem, ahogy liberális, hippi énem felett kezdi átvenni az uralmat a gasztronómiailag ókonzervatív személyiségrész, ti. ez nem étel, az étel az a bélszín, a steakburgonya és esetleg még egyes iskolák szerint a csokoládéfagylalt, de ez semmiképp. Nem borzalmas volt, mert nem az a helyes kifejezés, hogy borzalmas, hanem inkább olyan, mint amikor az ember valami rendkívül bizarr szexuális perverzióról olvas. Nehéz elhinni, hogy az emberek ezt élvezik, és remélem, a férjem sosem kívánja majd tőlem, hogy ezt csináljam neki otthon.

Kecskesajtos parajgombócok paradicsomos metélttel, pirított fokhagymával. Ez volt a nagyonfinom, nembizarr, 10/10 pontos kaja a héten. Spagettitészta volt paradicsomos szósszal, finom paradicsomízű, valamint spenótgombócok egy kevés sajttal. Ezek mind összeillő ételek, legalábbis olasz tésztákban többször találkoztam már a spenót-sajt-paradicsom-fokhagyma kombóval, finom, friss, ropogós, ezért szeretem a bioséfet, laktató, de mégsem nehéz, minden nap ilyet akarok enni.

Tönkölyhús ragu, lilahagyma kompóttal és mentás zöldborsó pürével. Ezt idehozza nekem a futár, meglátom az ételt és azonnal bekapcsol a kognitív torzításom, nevezetesen a "Katasztrofizálás (jövendőmondás): a személynek a jövőre nézve csak negatív elvárásai vannak, a sokkal valószínűbb pozitív kimenetel figyelmen kívül hagyása mellett. Például: annyira ideges leszek majd, hogy úgysem tudok teljesíteni." Vagy: "annyira durván néz ki ez a trutyi, hogy csak iszonyúan borzalmas lehet, bárcsak lenne nálam fényképezőgép és/vagy rántott hal." Megpróbálom azért leírni: tönkölyhúsragu, az biobarna téglahasábok szottyadtbarna lében; mellette ijesztően nagy mennyiségű, ijesztően élénkzöld trutymó (elégtelen a szókincsem az ételkritikához, tudom); valamint rikító lila, ööö, darabkák. Ezt komolyan percekig nézegetem, mire egyáltalán meg merem bökdösni a villámmal, eközben az egészségügyi személyzet, akik lelkesen asszisztálnak hetek óta tartó étkezésemhez, empatikusan bátorít. Végülis az étel nagyon finom, a Zs-kategóriás horrorokat idéző külső egészen hétköznapi ízeket takar. A tönkölyhúsé jellegtelen, a hagymáé hagyma, a borsópürén pedig én nem érzem a mentát, ellenben nagyon finom, igazi zöldborsó-íze van, ezért már megérte bátornak lenni.

Mellékételek

Háromcsokoládé kocka, pikáns banánkrémmel. Bennfentes információim szerint "ezt nem szabad kihagyni." Csokis süti, horrorisztikus, zöldesbarna trutymóval (tudom). A krém banánból és avokádóból áll, melyeket összeturmixolt a kreatív séf, és remek ötlet, inkább banánízű, finom dolog. Így néz ki.

Zöldsaláta paradicsommal. Ehhez nincs nagyon mit hozzátenni, a címével gyakorlatilag elmeséltük a filmet. Snakes on a plane. Friss, zöld levelek és paradicsom egy dobozban, pont olyan, amire az ember ezek után számít.

Diós tésztasaláta paprikával és kecskesajttal. Ez al dente penne, pici zöldpaprikakockákkal és diódarabkákkal összekeverve, pluszban a tetején a kecskesajt, otthon fogok ilyet csinálni én is, nagyon finom, ötletes, ropogós, valamint a környező egészségügyi személyzettől azt a városi (esetleg vidéki) legendát is megtudom, hogy a kecsketejtermékeket jobban bírják a laktózérzékeny személyek, mint a tehenet.   

Zellersaláta aszaltszilvával. Ezt most fogom megenni mindjárt. A hozzávalók szerint nincs benne más, mint zeller és aszatszilva, úgyhogy túl nagy meglepetések nem érhetnek.  

A fent említett ételek összesen kb. 7400 forintba kerültek. A jövő hétre visszavettem egy kissé az arcomból extremitásból és azokat az ételeket rendeltem, amelyekről név alapján úgy gondoltam, szívesen megenném őket.

Eddig beérkezett kommentek: 7

1. SeSam 2009. 04. 17. 20:13

Lehetne ezekből a gondolkodási torzításokból is egy külön lista, mint anno az asszertív jogokból volt? Légyszi, cseresznyével. :)

2. Gabi 2009. 04. 17. 20:32

Sziasztok!

(bocsánat, hosszú i-t nem tudok irni...)

Megigértem isolde-nak, hogy én is kommentezek majd, mivel a hatására ezen a héten én is tőlük rendeltem.

Mondjuk nálam az első meglepetés az volt, hogy minden csomagolás nélkül, csak úgy natúr adta le a futár az ebédemet a munkahelyem recepcióján. Igy mire odajutottam, gondolom, több tucat kollegám végignézte, hogy mi is van az átlátszó dobozokban. Persze én is ellene vagyok a zacskózásnak, de valami környezetbarát megoldást lehetett volna találni a kicsit diszkrétebb szállitásra, főleg, ha a munkahelyre rendel valaki.

Na, de most az ételek. Húsvét miatt csak szerdától rendeltem, igy a 3 nap tapasztalatát osztom meg veletek.

Pirított mákos rizs sült tofuval és alma chutneyval: hát, sajnos, ez volt a hét kezdő- és mélypontja szerdán. Szerintem rossz volt, főleg ahhoz képest, amit vártam. A tofut nem birtam megenni, igy jobb hiján úgy ettem, hogy arra gondoltam, mákos gubát eszem almaszósszal.

Diós tészta saláta paprikával és kecskesajttal: ez szuper volt, és bár kisebb dobozban volt, teljesen laktató és nagyon jó izű volt. Éppen jó állagú tészta, isteni kecskesajt és ropogós paprika.

Csokoládé kocka pörkölt dióval: szintén szuper, olvadt a számban, mintha nem is bio lett volna. Gratulálok hozzá a séfnek!

Tönkölyhús ragu, lilahagyma kompóttal és mentás zöldborsó pürével: ez is nagyon finom volt. Bár ránézésre furcsa, de a tönkölyhús meglepően finom volt, a hagyma kompót és a zöldborsó pedig egyenesen fenséges. A mentát én sem éreztem, de a szinek nagyon tetszettek és az iz is nagyon jó volt.

Mazsolás répasüti: hát, ez nem igazán hasonlitott a hagyományosra, de néhány falat után megszoktam és egész felüdülés volt természetes izeket érezni a nagyon cukros helyett.

Szóval, a chutney-s dolgon kivül furcsa, de igen finom ebédeim voltak a héten.

Üdv, Gabi

3. Real Trebitsch 2009. 04. 17. 20:40

Már az eleje is tetszett, de az "az emberek gonosszal bevont gonoszak gonosz töltelékkel."-nél már visítva nevettem. A rikítóan lilaööö darabkáknál pedig elfogyott a levegőm, úgyhogy abba is hagytam az olvasást egy időre.
Köszi a vidám perceket! :)))

Viszont asszem én sosem leszek bioséf-párti, mondjuk mindig is a házikaját szerettem.

4. isolde 2009. 04. 17. 21:25

Gabi: köszi!

5. isolde 2009. 04. 17. 22:34

SeSam: tessék, ott van a link alatt e!

6. ohp 2009. 04. 18. 17:12

Te jó ég, lila darabkák, zöld banántrutyi. Nálam biztos repült volna a kukába. De isolde kalandos, merész nő. :)

7. Dr.Morcz 2009. 04. 21. 0:08

Hát ételeken már rég mulattam ilyen jól. Egy csepp irígységgel olvastam, mert az én munkahelyemen aligha lehetne lilahagyma-kompótot enni. Mert hát a munkahelyi légkör, ugye. Ezért aztán hagyományos konyhát visznek, pár édes-savanyú konyhással...



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb