Írtam egy fél (tudományos) cikket közben, olyat, ami érdekelt, tudtam, hogy nem lesz tökéletes, de ettől nem estem pszichotikus szintű hisztériába, annyi segítséget kértem hozzá, amennyi kellett, megértettem hozzá, amit kellett. Elbizonytalanodtam ugyan, amikor a két, a dorzolaterális prefrontális lebeny aktivációját vizsgáló tanulmányban az ellenkezőjét találtam (az egyik szerint nő, a másik szerint csökken), de azért volt flow-élmény része is, szóval azt hittem, lekerült rólam az antitudomány-átok. Vissza is tértem nagy lelkesedéssel a disszertációmhoz (58 oldal, 100 kéne), hogy akkor most átokmentesen gyorsan egy huszast hozzádobunk, erre mi történik? Hirtelen pisilnem kell, borzalmasan elálmosodom, én ezt nem értem, be kell mennem a gazdasági irodába, meg kell néznem elengedhetetlen, értelmetlen dolgokat az interneten, nem tetszik, ahogy fog ez a toll, kéne főzni egy kávét, ésatöbbi.
Következtetés: a normál populációban viszonylag magas prevalenciájú generalizált átkokkal szemben rajtam egy szituatív jellegű Átok ül.
kalpafa: azok nem ahhoz kellettek, ez két külön projekt.
Ó, én ennél sokkal durvábban szabotálom magam a szakdogám (nem-)írása közben.
Isolde: bocsánat, ez csak a szokásos aranypók-üzemmódom volt (ügyel a részletekre). Akkor csak 58.

Nyugi, karakterszámot prímán duzzasztja, ha beírod, hogy még nem alakult ki egységes álláspont az adott kérdésben, és lábjegyzetben röviden ismerteted mindkét tanulmány idevágó részét. És máris 58 és fél oldal.