Feljogositottság tükrözödik át soraidból inkább. Tétován, szubjektivitásomban. Segítő szakmában, felülről nézel társaidra. Tünödök. Ez a divergencia nem előlegezi a hitelességedet, empátiát talán a hiúság helyettesíti.

Zubeldia: ez egy blog, nem amilyen vagyok az életben. Mindenesetre, kár, ha ilyesmi tükröződik.

Mentegetőzésképpen írtam: szubjektivitásomban. Őszintén, nem tudom behatárolni azokat a sorokat. Nem vagyok piszkálós, meg persze, ez egy blog. Miért is íródik egy blog? Ez tényleg nem tartozik én rám. Amúgy olvasgattam soraidat. A mindennapok ily lenyomatai tetszenek. Talán mikor igy fejezem ki magam, akkor lehet hogy arra gondolok hogy nem is a mindennapok, nem vagyok kiváncsi arra, nem is ezek a sorok, pedig nem rossz olvasni, hanem hogy a mindennapoknak ilyen lenyomatai vannak.

Zubeldia: köszi, nem vettem igazán piszkálásnak, de valamiért ezt tényleg többször megkaptam már, tudniillik, hogy a blogban sokkal nagyképűbbnek látszom, mint a valóságban, és ennek biztos van valami oka. Ha már választani kell, inkább felnézni szoktam az emberekre, akiket kezelünk, mert többnyire sokkal nehezebb dolgokat kell megoldaniuk az életükben, mint nekem valaha. Vagy ugyanolyanokat, nehéz ezt megmondani. Nem tudom, miért sugallok itt esetleg mégis mást, ha tényleg. Esetleg valójában szeretnék nemtörődöm és hiú lenni, és akkor írok egy blogot, amiben kicsit olyan vagyok. De nem direkt.

El szoktam én is gondolkodni, hogy jó-e tudni hogy viselkedésünk állóképei mely igényünknek hódolnak be. Ennek a tudás igénynek is az alapja a megismerés ösztöne, vajon? :)
Végülis, "palackpostád" alcíme felment minden mentegetőzés alól. Saját élményed újabb dimenzióval bővül. Én nem tudok "szupervizió"-nálni, de van-e igénye egy bloggernek a kommentek tükrére? Változott volna legujabb postod tartalma?