Burn the books (they've got too many names and psychosis)

2008. december 28. 12:12 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 12 komment

Mondjuk most felsorolhatnám, miket kaptam még, és miket ettem és ittam, inkább képzeljünk ide finom, házias ételeket, alkoholos italokat és becsomagolt tárgyakat ízlés szerint. Elmondom inkább, mi az új projektem: rájöttem, hogy idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el, mint korábban, és hogy egyre kevésbé olvasok - hogyan is fejezzem ki magam politikailag korrektül? - vastag könyveket. Nem is kifejezetten szépirodalmat, hanem olyan könyvet, ami megkívánja a figyelmet, amit zenehallgatás közben a zsúfolt metrón nem lehet kiolvasni két nap alatt a munkahelyemig meg vissza. Nem mélyedek bele a könyvekbe, és én, aki korábban képes voltam egy éjszaka alatt kiolvasni a Száz év magányt és mindvégig pontosan tudtam, melyik José Arcadio melyik, és jobban ismertem a Hullámok főhőseit, mint bármilyen valós személyt, most öregkoromra ADHD-s lettem vagy igénytelen vagy lusta. Leginkább lusta.

Rosszabbul is írok, amikor nem olvasok, és a rosszabbul alatt nem azt értem, hogy unalmas-e vagy sem, az mástól függ, hanem hogy hibásan és kevésbé választékosan írok, helyesírási hibákat vétek, nem egyeztetek alanyt meg állítmányt és efféle. Töltelékszavakkal operálok, mint például efféle. És ne értsünk félre, nem akarom azt sugallni, hogy én bármilyen szinten irodalmi műnek tartom a blogomat (vagy bárkiét), de ha tizenhétéves koromban képes voltam durvább hibák nélkül értelmes mondatokat leírni, és sosem kellett gondolkodnom egy-egy szó írásmódján, mert benne volt a fejemben a sok olvasás miatt, akkor nehogymár öregségemre legyek diszlexiás-diszgráfiás.

Aztán gondolkodtam, mitől lehet ez, nyilván valamennyire mindenkivel ez történik a felnőttkorral, hogy több időt kell a valóságban töltenie és kevesebb ideje marad regények olvasására (a bölcsészek, gondolom, kivételek), nem beszélve arról, hogy régen szociális fóbiás voltam és nem volt ennyi ismerősöm se. De a barátaimat szeretem, a munkámat szeretem, vélhetően egyiktől se fogok megszabadulni, hogy több időm legyen olvasni.

A másik tényező a sorozatok és az internet, azok nagy részben tehetnek róla, hogy az agyam egy húszperces sitcom-epizód vagy egy blogposzt elolvasásának időtartamában határozza meg a figyelmi tartományát, és egy könyvben pár oldal után már csodálkozom, hogyhogy nincs még vége. Aztán persze olvasom tovább, nem lettem teljesen analfabéta, csupán úgy tűnik, "a popkultúra kimosta az agyamat", és a képességem, hogy órákon keresztül ugyanabban a pózban, a külvilágról megfeledkezve olvassak egy regényt, az valahogy elveszett.

A lényegre térek lassan, az új projektem tehát, hogy könyveket fogok olvasni, immár tudatosan, és nem hagyom abba a blogolást vagy blogok olvasását vagy sorozatok nézését, de valahogy majd megteremtem a megfelelő egyensúlyt. Mert egy csomószor nem azért rogyok le a kanapéra és pörgetem az Earl-részeket egymás után, mert azt szeretném, vagy mert olyan jók, hanem csak megszokásból. Ez első hallásra talán sznobnak/öregasszonyosnak tűnik, de a kétkedők kedvéért elmondanám, hogy retró és kúl. A 2009-es év várható trendjei: trapéznadrág, bársonyzakó, áttetsző anyagok, bubifrizura és középen választott, egyenes, hosszú haj (végre), tűsarok, földszínek, feltűnő ékszerek, nyomtatott irodalom.

Eddig beérkezett kommentek: 12

Ajajj, ez ismerős, túlságosan is. Az olvasónaplódat nézegetve Te még mindig jóval többet olvasol, mint a nagy átlag, bár gondolom, nem ez a viszonyítási alap. :)
Én egyértelműen a netezést okolom a durván lecsökkent olvasási kedvemért. Ha a havi 1 regény megvan, már örülök, de szakmai könyveket több hónapig olvasok. Sőt az utóbbi 3-4 évben már több könyvet félbehagytam és azóta sem fejeztem be őket, erre régebben nem volt példa. :/

gyorsuló világ, egy regény nagyon lassan kap el, sokszor némely 2 órás filmek is csak a végén, pedig lenne rá idő, de türelem nincs.. tegnap a könyvesboltban voltam így, hogy két regény, azonos író, egyformán ismeretlen és új, melyik éri meg jobban? 3 ezerért a 4 cm vastag, vagy 2700-ért a 2 centis. ott féltérdeltem percekig, hogy tán fajlagosan a vastag a jó, több betűt kapok a pénzemért, nade ha sosem olvasom ki, akkor kidobtam mind, mégiscsak a vékonyabbnak van több értelme.

én olyankor szoktam olvasni mostanában, amikor beteg vagyok, az tök jó, valahogy átáll az ember agya, lázasan lassúbb..

Nekem is ez az egyik legnagyobb problémám az elmúlt néhány évben..

Pont így érzek mostanában, viszont mivel a popkultúra és a sorozatok kimosták az agyam, nem tudtam leírni...

Oh, és egyre kevésbé tudok magyarul olvasni. Kimondottan akkor, ha az adott könyv angolból lett fordítva. Egyszerűen fordítom vissza fejben. Gondolom ez a fordítás minőségétől is függ, de a jelenség mindenesetre ... uh ... jelen van ...

Nagyon jó ez a bejegyzésed (is), és ha így írsz, amikor rosszul írsz, kíváncsi lennék a 17 éves korodban alkotottakra. :)
A könyvekkel pedig én is így vagyok. Idén ősszel kezdtem el felfedezni őket ismét, az elmúlt 5-8 évben csak elvétve olvastam. Mentség az, hogy többször is nekifutottam, de pár oldal után meguntam őket? Pedig én sorozatos sem vagyok. :)
Nehéz leírni, elmondani, bevallani, hogy az ember nem olvas, mert mindig előkerül valaki, aki ilyenkor gúnyos hangon megjegyzi: "ez mindent elárul rólad" Kicsit talán túl van ez az egész misztifikálva.
Egyetlen dologgal nem értek egyet ebben a postban, mégpedig azzal, hogy a popkultúra kimossa az agyat. A popkultúra szerintem több megbecsülést érdemelne, gyakran leszólják, felületesnek és butának titulálják, pedig ez is csak egy olyan jelenség, amit lehet jól és rosszul is használni.

valójában az a mondat popkulturális utalás, be is rakom idézőjelbe.

Hajjaj, szívemből beszélsz, én is sokkal kevesebbet olvasok mostanában, sokkal kevesebbet, mint szeretnék.
Annyi mindent akartam csinálni meg olvasni most az ünnepek alatt is, és alig-alig jött össze valami, részben a hülye számítógép meg az internet miatt...
De amikor olyan jó dolgokat is lehet találni az interneten, mint ez a te bejegyzésed... :)

Szerintem a novellákat pont az ilyen problémák elegáns orvoslására találták ki.

Valahogy én is így voltam vele, aztán megszületett a fiam és kiderült, hogy régen rengeteg időm volt. Igaz, amíg csak aludt a babakocsiban az isteni négy hónap volt olvasás szempontjából.
Most néha este nem netezek, nem játszom, nem nézek filmet vagy sorzatot (... nem főzők, nem mosogatok, nem vasalok) hanem olvasok. Havonta legalább 2-3 könyv belefér.

Mintha rólam írtál volna. Megdöbbentő, de kicsit meg is könnyebbültem, mert én azt hittem, vagy legalábbis lehetséges okként fenntartottam, hogy kezdek hülyülni, és ez valami végzetes agysorvadás első jele.
17-19 éves koromban reggel nekiálltam egy könyvnek és egész nap csak ültem és olvastam, talán kajálni se keltem fel. Akár napokig. Ma is órákat olvasok, ám a Narancson, HVG-én és néha vmilyen külföldi lapon kívül szinte csak neten. És az a jobbik eset, ha ilyen minőségi szövegek jutnak, mint amilyen a Te blogod. Ez pedig ritka. Most határoztam el, hogy több időt hagyok a könyveknek. Remélem sikerül...

12. no mail, no problem 2009. 01. 03. 23:21

Öööö és esetleg hosszú egy szimfónia? Netán már egy tétele is?

Szerintem el kellene olvasnod James Gleick Gyorsabban c. könyvét, ha eddig még nem tetted volna meg. Göncöl kiadó, 2003. Eredeti cím Faster, kiadás éve 1999. A blogod alapján azt gondolom, hogy tetszene is, és élveznéd is.

(Az élvezeti értékén nem rontott, mondanivalóját sem csorbította, hogy amit számítástechnikáról mondott itt-ott, az mosolyogtatóan laikus volt, és hát nem sokat érthetett belőle a szerző.)



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb