Addig is olvassuk el kedvenc pszichiáter-véleményírónk legújabb cikkét az ÉS-ben, erre tessék. Széles látókörű, okos és provokatív. Ilyen:
"Mit gondolnak a pszichiáterek önmagukról és mit gondol a társadalom
róluk? Professzionális egészségügyi szakemberek, akik minden problémára
orvossággal szolgálnak? Megértő és nyitott lelki segítők, lélekbúvárok?
Szociális szakértők? Rendfenntartók, akik távol tartják a társadalomtól
a deviáns és antiszociális elemeket? Más szemüveggel: korrupt receptíró
gépezetek? Tovább nem odázható, a kérdést fel kell tennie a
döntéshozóknak, a szakmának, de fel kell tennie a társadalomnak is.
Milyen lélekgyógyászatot akarunk Magyarországon? Miként tudunk
szembenézni a hétköznapokban egyre erőteljesebben megjelenő
agresszióval, a leszakadó rétegek elkeseredettségével, a járványszerűen
terjedő alkoholizmussal és drogfogyasztással? A szakma és a társadalom
közönye, bezárkózása, a szokásos sárdobálás, a bűnbakképzés, a
pótcselekvések és az álszent hallgatás nem megoldás."
teodora: hű, ezt most megtisztelő dicséretnek veszem :)
Elgondolkodtató....

Ez a cikk olyan, mintha te írtad volna, már bocs :) Merthogy: rendkívül választékosan, irodalmi igényességgel megfogalmazott, olvasmányos formában elkövetett nyafogás. :)