Love is no big truth

2008. július 16. 10:28 - címkék és kategóriák: Emberek - 3 komment
Azért szeretem a férjemet, mert amikor fülemen fülhallgatóval és emiatt kissé bambán leszállok az 1-es villamosról, és ő is leszáll ugyanarról a villamosról fülhallgatóval, és akkor vesszük csak észre, hogy egészen idáig egy villamoson utaztunk, akkor nem azt csináljuk, mint minden normális ember (ti. hogy kikapcsoljuk a zenét és olyanokat mondunk, hogy "jé, te is ezzel jöttél, nahát, észre se vettelek"), hanem ehelyett a legnagyobb természetességgel megyünk tovább egymás mellett fülhallgatóval, és gesztikulálva beszélgetést imitálunk az IT Crowd stílusában (amelyik részben Jen-nél parti van, és előtte a srácok úgy tesznek, mintha társalognának, de igazából csak olyanokat mondanak, hogy "balsamic vinegar").

Eddig beérkezett kommentek: 3

1. HAri 2008. 07. 16. 11:53

az nem is normális, ha ilyeneket mondd az ember a férjének, hogy jééé, naháááát, stb:)

2. Shellys 2008. 07. 17. 11:24

ez aranyos :))

3. zoraolica 2008. 07. 18. 0:17

És az milyen szép lesz, amikor kilencven éves korotokban megismétlődik ez a jelenet, 1-es villamos és walkman nélkül persze, mert már egyikőtök sem igazán fog hallani semmit, meg én valami szép natúr köves sétányt képzelek egy nagy kertben, ahol mindenféle mintás cicák élnek, ti pedig békésen egymás mellett csoszogtok és a kis kézmozdulatokból meg a tekintetből még mindig folyékonyan olvassátok, hogy balsamic vinegar.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb