Elmentem venni egy ruhát

2008. április 11. 11:07 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 3 komment

Néha teljesen átérzem egyébként a függőket, olyan kevés elég a visszaeséshez, egy leszokott alkoholista élete múlhat azon, hogy épp nyitva van-e a kocsma vagy nincs. Tegnap például a szociális kogníció szkizofréniában tapasztalt eltérései vezettek a visszaesésemhez, ugyanis ültem a metrón és a leendő előadásomon töprengtem, így véletlenül túlmentem két megállót, így aztán véletlenül a Gyöngyösi utcánál szálltam le, ott véletlenül bementem a Duna Plázába, ahol véletlenül betévedtem a Promodba, ott pedig orvul a kezemre tekeredett, majd felpróbálódott egy leárazott ruha, amit véletlenül megvettem. 
Ennyi az egész, ennyin múlik, az életünk véletlenek sorozata.

A ruhavásárlás, mint stresszoldás, jutalom, vagy önvigasztalás egyébként nők körében közismerten elterjedt problémamegoldó stratégia, mint ezt az alábbi interjúrészlet is hűen tükrözi (innen):

"- Hol érte a hír? (ti. hogy felmentik az egészségügyi miniszteri posztról)
Horváth Ágnes: - Aznap Párizsban voltam, épp reggeliztem.
- A beszélgetések után befejezte a reggelit?
Horváth Ágnes: - Igen, majd elmentem venni egy ruhát, amiben megjelenhetek a felmentésemnél."

Magam sem cselekedtem volna másképp.

Metablog

2008. április 9. 16:36 - címkék és kategóriák: - 7 komment

Már egy ideje rájöttem, hogy az a baj, hogy már nincs a blogomban metaplot így a negyedik évad felé, bezzeg az első évad milyen izgalmas volt, volt benne viszonzatlan, ám plátói szerelem, meg a messzi múltból ismert, kedves, ám intelligens szomszédfiú, meg szívdöglesztő, ám görény szerető, meg a semmiből felbukkanó elképesztően kékszemű, ám fogorvos, és vajon kivel jön össze a hősnő a végén, dehát ezt a történetszálat elvarrtuk hálistennek happy endesen.
Az meg, hogy vajon befejezem-e végre a tudományos cikkemet, és hogy fog sikerülni az előadásom, és fogok-e magánrendelni, és mit jelent az, hogy az interszubjektivitás allosztérikus reprezentációja, gondolom, csak számomra kaland.
Maximum olyan izgalmas kérdéseket tudok felvetni manapság, hogy vajon jövő pénteken begyalogolok-e a munkahelyemre és haza is gyalogolok-e onnan, megdöntve ezzel az egy nap alatt gyalog megtett távomat városi környezet kategóriában, vagy sem.

Néha az életem unalmas, néha a blogom, és a kettő között semmilyen korreláció nincs, ez milyen érdekes.

Szex, hazugság, videó

2008. április 7. 23:17 - címkék és kategóriák: Kultúra - 8 komment

Sosem nézek tévét, tényleg soha (csak sorozatokat dvd-n), de ma többek felhívásának engedelmeskedve bekapcsoltam, hogy megnézzem a Showder Klubot. Elég vegyes volt amúgy, imádom, ahogy Beliczai Balázs Mikolát utánoz, ellenben hónaljszőrrel poénkodni mindig is übergáz volt, de nem erről akarok beszélni. Hanem hogy utána még körbekapcsolgattam kicsit, mégis, mi van a tévében manapság.
Jelen pillanatban a Cool tévén "élő adás" felirat alatt egy dagadt, felöltözött nő az erogén zónák elhelyezkedését magyarázza, miközben az említett helyeket pálcával mutogatja a stúdióban tartozkódó és bugyit leszámítva teljesen pucér fiatal hölgyön. Utóbbi egész dekoratív, bár kicsit furcsa alakú szilikonmelle van, zavart mosollyal hagyja, hogy a dagadt nő a nádpálcával piszkálja és ilyeneket mondjon, hogy "ne félj, a csiklódat nem fogom bántani". Valamint az egyik legfontosabb erogén zóna az a vonal, ahol a hajas fejbőr kezdődik: ezt a vonalat (mutatja) kell lágyan cirógatni ahhoz, hogy a szex előtt amúgy többnyire ideges, feszült nőstény megnyugodjon.
Cseppet sem bizarr.

Tiptoe through our shiny city

2008. április 7. 10:29 - címkék és kategóriák: Utazás - 3 komment

Büszke vagyok magamra, mivel az utvonalterv.hu szerint minimum 2 óra húsz perces sétát pontosan két óra húsz perc alatt tettem meg, csakhogy ebből teljes fél órát egy McCaféban töltöttem tejeskávé- és almatorta-fogyasztással. Sötétben elindulni otthonról, gyalogolni a rakparton The National-t hallgatva, miközben lassan felszáll a köd, hasad a hajnal, rózsaszínűre váltanak a felhők, álmos galambrajok riadnak fel, királyság, bár a galambot utálom. Eleinte teljesen kihalt volt a város, leszámítva egy darab közlekedő 1-es villamost, amelynek láttán gyorsan felhívtam a különleges tudakozót, hogy akkor most mi van, elmarad-e a sztrájk, de a rejtélyre nem derült fény. Lehet, valami kísértetvillamos volt csupán, ami évszázadokkal ezelőtt süllyedt el és ködös tavaszi hajnalokon időnként még látni vélik a babonásabb tengerészek.* Később aztán lett egy csomó ember az utcán, főleg gyalog, görkorival, meg bicajjal, esetleg elektromos rollerrel, mintha valami pihenőnap lenne vagy majális, valamint szembejött velem az utcán Kicsi nevű volt osztálytársam, akivel sok-sok éve nem találkoztunk, örültem.

Mondjuk, tegnap este végül úgy döntöttem, taxival fogok bejönni, de amelyik taxivállalatnál egyáltalán felvették a telefont, ott azt mondták, hajnali négy előtt vagy délelőtt 11 után tudják vállalni a fuvarozásomat, úgyhogy maradt a séta, és klassz volt nagyon, máskor is gyalog kéne jönnöm.

*Update: nem hallucináltam, tényleg jár egy pár darab.

Apokalipszis

2008. április 6. 12:26 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 4 komment
De hogyan fogok eljutni holnap az otthonomtól körülbelül 10 km-re fekvő, munkahelyemül szolgáló kórházba reggel nyolcra?
1. Autónk nincs.
2. Éjszakai busszal, amivel minimum háromszor kell átszállnom, és amire egész Budapest próbál majd felférni.
3. Gyalog, csak akkor el kell indulnom úgy hajnali 5-kor, nem vagyok egy koránkelő típus, és állítólag az eső is esni fog.
4. Biciklim nincs. Kellett volna venni egyet, már tavaly gondoltam rá, csak nincs pénzem, félek, hogy ellopják, félek az autósoktól, és lusta vagyok.
5. Taxival, ami drága, és gondolom, eszméletlen dugó meg káosz lesz.
6. Pszichotikus állapotot szimulálok, kihívom magamra a mentőket, és megpróbálom rádumálni őket, hogy bár területileg nem arra a pszichiátria osztályra tartoznék, ami a munkahelyem, azért csak vigyenek oda, majd beérkezve megpróbálom meggyőzni az ügyeletes kolléganőmet, hogy valójában nem vagyok pszichotikus, csak így volt a legegyszerűbb bejönni dolgozni.

Dühkezelési stratégiák az interneten, part 1.

2008. április 4. 13:00 - címkék és kategóriák: Munka - 3 komment

Olvassunk xkcd-t. Alábbi valóban remek módszer, ha rajtad van az ideg, sajátélményből is tanúsíthatom.

Maybe I could turn back time

2008. április 2. 13:10 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 8 komment

Annyi dolgom van. Nem érek rá semmire. Nincs időm megszagolni a virágokat és aztán utánanézni a pontos nevüknek az interneten. (Californication). Képzeljünk ide munkahelyi stresszel kapcsolatos, tetszőleges hosszúságú és stílusú rinyálást, amelyet most nincs időm leírni (kedvem se).

Ellenben vettem vízforralót, mert a régi tönkrement, így aztán bementem a Vasedénybe (Noiz például már abban is kételkedett, hogy még létezik ilyen nevű bolthálózat, és azt hitte, a "Vasedény" kifejezés csak valami vicces retró utalás részemről a mindenkori edényboltokra, de nem, ez valóság).
Szóval megtalálom a szívemnek kedves vízforralómodellt, amelyből csak egy darab, kiállított példány árválkodik a polcon, kicsit poros, így segítségért sietek. Három darab klasszikus Néni tartózkodik a boltban, ortopédcipőt és munkaköpenyt viselnek, egyikőjük a pénztár mögött foglalkozik az (engem leszámítva) egyetlen Vevővel, a másik kettő pedig alumíniumlétrákon ácsorogva törölgeti a plafonról lógó csillárokat. Némi mérlegelést követően odaóvakodom az aluminiumlétra alacsonyabbik fokán álló Nénihez és illedelmesen megszólítom: - Jó napot kívánok, ebből a fajta vízforralóból szeretnék venni, és azt szeretném kérdezni, csak ez a kiállított példány van, vagy van belőle másik?
Néni kissé döbbent, de inkább helytelenítő arckifejezéssel lenéz rám a létráról és felháborodottan rám förmed: - Nincs annak semmi baja!
Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik, egy pillanatra megrémülök, hogy időhurokba kerültem és mostantól a nyolcvanas években kell élnem tovább, megtapogatom a zsebembe rejtett mp3 lejátszót, nem változott át kazettás sétálómagnóvá, úgyhogy végül nem esem pánikba. Közben a Néni, tanácstalanságomat látva megsajnál, és fejét továbbra is helytelenítően csóválva learaszol a létráról, kiveszi a kezemből az említett terméket, és mély sóhajokkal kísérve odaviszi egy konnektorhoz.
- Látja? - Mutatja kedvesen kioktató hangnemben. - Működik, mert világít a piros lámpa.
Igazából annyira szórakoztató, hogy eszembe se jut felháborodni.

 

« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb