... mert a 'szellemi elnyomas' miatt sokkal arnyaltabban kellett kifejeznunk magunkat :) es a kultura talan kicsit nagyobb ertek volt mint manapsag ... vagy valami ilyesmi :)

kommunizmus alatt a pénz nem volt igazán cél, mert alkotásra jutott a személynek meg nem nézték el. emellett sokat kellett trükközni adott mondanivaló elmondásán, így a vége szépen tekert jólátgondolt zsenialitás lehetett.

kapitalizmus sima snassz pénz és kész. minél kevesebb agymunkával, izzadsággal. legalábbis mi még nagyon a vadkapitalizmust nyomjuk. főleg, hogy állami oldalról jobban megy a haveri pénzadás, mint a feltételtszabó.

avagyén se tom.

ez a párezer szavazat (Macskafogónál - a Vuk az összvissz 600) simán kijön a magyaroktól

szóval ez nem a világ értékítélete - olyan nyilván nincs

a kérdésed azért még releváns...

van egy nagyon jónak mondható könyv a magyar animációról: Dizseri Eszter írta, Kockáról kockára a címe. 1948-1998-ig követi viszonylagos alapossággal a történetet, s érdekes válaszokat is ad hasonló kérdésekre, azaz inkább arra, régebben mért ment ez jobban.
valahogy manapság a butítás folyik, az igényszint csökkentése minden kulturálisnak mondható téren - tömegként vagyunk egyre könnyebben kezelhetők, az a gyanúm.
<a mai döbbenetem pl a könyvfesztiválon volt, a móra standjánál, a dedikálósor láttán: korai tizenévesek horrorkönyveket írattak alá a szerzővel, s valahogy túl sokan voltak. előítéletes vagyok, s nehezen képzelem róluk a későbbi mélyebb szépirodalmi (kortárs magyar írók, szevasztok) érdeklődést.>
egyébként elkeseredésre nincs ok, van pár nagyon igényes dolog a magyar animációban, volt ez a tavalyi oscar-jelölés is pl.
és az további kérdés lehet, most hogy egy regényt írtam ide, bocs, vajon _mi_ (a mai emberként mi) nem változtunk-e meg az igényeinkben mondjuk.
vagy éppen teljesen tehetetlenek vagyunk-e az ilyen tendenciákkal szemben?