Férjem megboldogult nagyapja állítólag egyetlen, ám nagyon fontos tanáccsal látta el ifjú unokáit. A tanács a következőképpen hangzik: "Arra ügyelj, fiam, hogy a három P meglegyen. Pénz, Pina, Protekció." Ez annyira örökérvényű, hogy valójában nem tudok vele vitatkozni.
Megtudtam ugyanis egy véletlen folytán, hogy Barabási Albert-László csütörtökön (tegnap) az Ybl-klubban ad elő válogatott közönségének, mi másról, mint a hálózatokról. A hálózatoknak és Barabási-nak azóta vagyok elkötelezett rajongója, amióta Ebsik sok évvel ezelőtt kölcsönadta ezt a könyvet (katt szépen a linkre, addig ne is olvassunk tovább, mert ez egy nagyon jó könyv!), örök hála. A könyv évek óta gyakorlatilag beszerezhetetlen, azonban végre valakinek eszébe jutott a Helikonnál, hogy esetleg ki kéne adni újra. Igen, a Behálózva ismét kapható a könyvesboltokban, új, átdolgozott kiadás, azaz ugyanaz, mint a régi, csak van benne plusz egy fejezet, amit az előző kiadás során valamiért nem fordítottak le, most meg igen. Szaladjunk megvenni, sőt, a szerzővel is lehet találkozni vasárnap a könyvbemutatón.
De a lényegre térek, szerteágazó ismeretségi hálómnak (közismertebb nevén protekciómnak) köszönhetően egy újságíró bevisz engem a zárt körű előadásra, és Barabási dedikálja nekem a könyvet. Az Ybl-klub láttán egyébként sokáig nem térek magamhoz, csütörtök este, márvány lépcsők és oszlopok, körülbelül húszfős hallgatóság, mindenki öltönyben, az előadás után fogadás, pástétomokkal, menő borokkal. Valójában nem is a körítésen csodálkozom, elegáns környezet és luxuskaja egy csomó kongresszuson előfordul, hanem, hogy a hely és a szituáció minden porcikájából süt a zártkörűség. Nem tudom legyőzni magamban azt a nyomasztó érzést, hogy ennek a klubnak én soha az életben nem lehetnék a tagja, illetve hogy ha itt klubtag akarsz lenni, először is rendelkezned kell egy megfelelő bankszámlával, azután vért vesznek, és megnézik, bekékül-e. Persze, könnyen lehet, hogy részemről ez csupán a kisvárosi proletárlány rosszindulatú prekoncepciója. Furán éreztem magam, na.
De mindegy is, a lényeg, hogy a Barabási iszonyú jó előadást tart a hálózatokról, laza, jó fej és érthető, valamint lenyűgöző végeredménnyel keveri az amerikai és a székely nyelvet. Erdélyben nőtt fel ugyanis, aztán pár év Magyarország után az USÁ-ba költözött, ennek megfelelően klasszikus székely e-betűket mond, és klasszikus amerikai r-eket. Ezenfelül minden második mondata után beilleszti az "igaz-e" kifejezést, de tökéletesen hangsúlytalanul, nyilvánvaló, hogy az angol "isn't it" helyett használja. "A hálózat tehát leírható egy hatványfüggvénnyel, igaz-e, azaz ismét egy skálafüggetlen hálózatra bukkantunk, igaz-e" és így tovább. És szerintem sajnos ritkák, de nagy tiszteletet érdemelnek az olyan kutatók, akik hiába mesterei egy adott területnek, mégis képesek laikusok számára érthető nyelven beszélni a tudományukról. Barabási nem csak érthető, de az is látszik, hogy lelkes és elkötelezett a téma iránt, és remekül ragasztja át másokra is a lelkesedést, a kislétszámú közönség meglepő hosszúságú tapsvihart produkál a végén. Nem sok olyat mond egyébként, ami ne lett volna benne a könyvében vagy a Nature-cikkeiben, de nagyon örülök, hogy meghallgathattam élőben és dedikált könyvem van tőle.
Veleszületett Rajongó vagyok, tudom. Ez egy képesség.
Most pedig további olvasnivaló:
Hálózatokról szóló cikk az agent portálon
2003-as interjú Barabásival
Barabási honlapja (angolul)
tapsi: te vagy a 2000-ik kommentező. mondjuk, nyertél egy sört :)
A Könyvfesztiválon, Helikon Kiadó
3. Barabási Albert-László: Behálózva című könyvének bemutatója
A bemutató résztvevői:
Ambrus Éva, Barabási Albert-László, Nyíri Kristóf, az MTA rendes tagja, filozófiaprofesszor
Dátum és helyszín:
Április 27. (vasárnap), 15.30–16.30-ig (Jövő Háza – Hess András terem).
Dedikálás: Április 27. , 14.30–15.30-ig a Helikon standjánál (35 – Jövő Háza).
yko: kérlek, ne haragudj, figyelmetlen voltam és csak úgy futtában kitettem, de máris törlöm. Remélem, nem okoztam vele túl nagy kellemetlenséget, véletlen volt...

"És szerintem sajnos ritkák, de nagy tiszteletet érdemelnek az olyan kutatók, akik hiába mesterei egy adott területnek, mégis képesek laikusok számára érthető nyelven beszélni a tudományukról."
Nekem az a tapasztalatom, hogy az angolszászoknál azért ez nem olyan ritkaság olyan területeken, ahol nincs feltétlenül szükség különleges szaknyelvre (azaz mondjuk a természettudományok egy része). Angol nyelvű irodalomelméleti cikkeket például simán el lehetett olvasni anélkül, hogy az embernek kifolyt volna a fülén az agya, ellenben egyszer kaptam valami magyar esszégyűjteményt, és hát basszus, a kötőszavakat sem értettem belőle. Szóval a hablaty, meg hogy ha már okosak vagyunk, akkor legyünk érthetetlenek is, az ilyen helyi tünet, én iszonyatosan gyűlölöm is.