Multitasking, evolúció, romantika

2008. február 13. 14:43 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Film - 5 komment

Próbálok egyszerre kávét főzni, virágokat öntözni, blogot írni, cézár salátát enni műanyag dobozból, valamint átöltözni utcaiból házi ruhába, de ha egyszer egyik se várhat, éhes vagyok, szomjas, blogfüggő, és rájöttem, hogy hétvégén elfelejtettem megöntözni a növényeimet, márpedig évek óta hétvégén öntöződnek, mi lesz így, felborul a bioritmusuk. (Van amúgy a heti ritmusra valami külön kifejezés, mint a napira a cirkadián?) Rémlik, hogy valamit tanultunk a fontossági sorrendről oxyológiából, hogy tömegkatasztrófa esetén a kárhelyparancsnoknak kell rangsorolnia a sérülteket, hogy ki az, aki menthetetlen úgyis, ki az, aki azonnali ellátással menthető csak, és ki az, aki kibír még pár órát-napot, egyébként a fenti elméleti keret házimunka esetén is remekül alkalmazható. Jelen esetben bizonyára én lennék a rangidős, mint egyedüli központi idegrendszerrel rendelkező élőlény, bár nem zárhatjuk ki, hogy példának okáért a keskenylevelű filodendron okosabban osztaná be a teendőket nálam.

Most azonban forr a víz.

Szóval átmentem a gyakorlati vizsgán, azért vagyok ilyen beszédes és felszabadult. Jegyet nem adnak, hanem "szakvizsgára bocsátható/ nem bocsátható" van csak, úgyhogy bocsátható lettem, vagyis hétfőn elmehetek szakvizsgázni. Ennek örömére megosztom veletek kedvenc triviámat (3 ember fogja kb értékelni, mivel gondolom, a Buffy-rajongók közül nem sok ember látta gyermekkorában kétszázszor a Marslakó a mostohám c. sci-fi-vígjáték-remeket, de sebaj): az ugye megvan, hogy Alyson Hannigan, a Buffy-ban Willow (esetleg a Veronica Marsban Logan nővére) játszotta a Marslakó a mostohámban Jessie-t, a kislányt. És emlékszünk, amikor Jessie randira megy, egy világoslila nyakkendőt és hatalmas fogszabályzót viselő rendkívül idétlen tizenkétévesforma fiúcskával? A fiúcska nem más, mint Seth Green, a Buffy-ban Oz, évadokon keresztül Willow pasija. Hát nem cuki?


Most pedig megöntözöm a maradék növényeket.

Ütvefúró még egyszer, meg rinyálás

2008. február 12. 15:45 - címkék és kategóriák: Nyafogás Film - 7 komment

Ellenben a rákövetkező House-részben (erről beszélek, de vigyázzunk, spoilerek) (kicsit én is spoileres leszek asszem) milyen vagány kis okos pszichiáternő szerepel. Megjegyzem, manapság, ha valakinek koponyaűri nyomásfokozódása van, már nem szokás fúróval egy lyukat fúrni a temporális koponyacsontjába, ez utoljára szerintem az ókori Egyiptomban volt divat, és akkor is leginkább akkor éltek vele, ha az utódok már nagyon szerették volna eltenni láb alól az öreg fáraót, és nem, nem hiszem, hogy a kutatóbázison nem volt a gyógyszereik között mannisol, ha oda tudtak vinni huszonhat fúrót meg generátort meg mikroszkópot meg szélessávú internetkapcsolatot, meg már nem emlékszem, milyen drága antibiotikumot meg prednizolont, akkor mannisoljuk is volt, még nálunk is van, a pszichiátrián, Kelet-Európában. De persze belátom, hogy bekötni valakinek egy infúziót, meg baszomnagy fúrófejjel lyukat fúrni csinos, eszméletlen nők koponyájába, az nem ugyanaz a látvány, szóval teljesen megértem. Azért rögzíthették volna a fejét valahogy, nehogy elmozduljon fúrás közben. És mit keresett tulajdonképpen a vagány, okos, csinos pszichiáternő az Antarktiszon? Valamit kutatott, azt értem, de mit lehet ott pszichiátriát kutatni? Nem kellenek ahhoz ún. emberek? Nem vagyok elég kreatív biztosan. 

Különben meg nyűglődöm már összevissza, tanulás helyett inkább rinyálok (pl. hogy nem lehet így tanulni, hogy fúrnak!) és csokiért megyek le este tizenegykor a kisboltba, pedig most kéne még egy utolsó, nagy lendület. Holnap lesz a gyakorlati vizsgám amúgy, és (ha azon átmegyek, de tegyük fel) hétfőn a nagy, igazi. És utána pedig elmegyek masszőrhöz, meg kocsmába, és megnézem az összes filmet, ami megy a moziban és amit kölcsönkaptam dvd-n (különös tekintettel a 3 évad Black Booksra, amelyből csak két részt láttam eddig, de az, hogy úgy mondjam, sokkolt kissé), és megírom a cikkemet és megírom a poszter-absztraktomat és elolvasom a halomban álló könyveket és mindennap tornászom és írok az összes blogomra és levizsgázom abból a phD-kurzusból, amiből még nem mentem el és írok egy regényt D.-nek, hogy ne unatkozzon és befestem a hajamat és megváltom a világot. Ez a terv.

Antipszichotikum, ütvefúró

2008. február 10. 19:21 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Film - 18 komment

Milyen gáz dolgok vannak már a House-ban, a mostani részben (már teljesen összezavarodtam a sztrájk miatt, hogy ez most mennyire új vagy régebbi rész, tehát ahol most mi tartunk) például az volt, hogy kitalálták, hogy a nőnek bizonyára mellrákja van, csak nem a mellében, hanem a testében valahol máshol lévő emlőmirigy-sejtekben, amik véletlenül odavándoroltak az embrionális fejlődés során (ez eddig még nem akkora őrültség, mint amilyennek hangzik). Na és, hogy megtalálják ezeket az eltévedt sejteket, adnak a pszichésen teljesen egészséges nőnek risperidon nevű antipszichotikumot injekcióban, ami mellékhatásként emlőduzzanatot és tejfolyást okoz, és akkor hopsz, a csaj lábán azon nyomban, vagyis az intravénás injekció beadását követő húsz másodpercen belül nő is egy anyatejjel teli pukli. Nincs is akut hatású intravénás risperidon injekció. Nincs is benne a risperidon alkalmazási előiratában a tumorkeresés. A risperidon csak ritkán, az arra hajlamos egyénekben okoz tejfolyást, és akkor is úgy, hogy a hajlamos ember hónapokig szedi a nagy dózisú risperidont, és akkor fokozatosan megemelkedik a prolaktinszintje, és a magas prolaktinszint előfordul, hogy emlőduzzanathoz vagy tejfolyáshoz vezet. Amúgy pedig vannak más mellékhatásai is, azok mért nem alakultak ki, pl. mért nem hízott akkor a nő húsz másodperc alatt tíz kilót vagy lett legalább izommerevsége. Szóval rendkívül tudományos módját láthattuk a tumorkeresésnek. Nem mintha sorozatokat néznék.

Meg még azon gondolkodtam ma, hogy az miért van, hogy a házunkban (tízemeletes) valahol mindig (most, hogy csomót itthon vagyok, tanúsíthatom, hogy valóban mindig) fúrnak, de mi nem fúrunk soha. Lehet, hogy valami klassz buliból maradunk ki. Szóval megígértettem a férjemmel, hogy majd ha levizsgáztam, néha mi is fúrunk, vagy legalább kalapálunk kicsit.

És akkor talán egyúttal képet is kaphattunk aktuális szellemi állapotomról.

Bossa nova

2008. február 6. 19:46 - címkék és kategóriák: Zene

Most éppen Stan Getz-et hallgatok tanuláshoz, hallgassatok ti is.

Részeg költő, lila fánkok, medúzák, szürrealizmus

2008. február 6. 13:23 - címkék és kategóriák: Emberek - 2 komment

- Forog a rozsdás körhinta - A fülbevalós fiú átszellemülten szavalt, ködszürke szemeivel valamely távoli, számunka ismeretlen dimenzióba révedve. Betonszürke pulóverének kötésmintája iszapszürkén vigyorgó halálfejet ábrázolt. - Lehet, hogy valakinek így jó - A valódi költészet súlya alatt szokatlanul elcsendesedve meredtünk söröspoharainkba. Senki nem nyúlt az alufóliába csomagolt, ciklámenrózsaszín, neonkék és hupizöld fánkocskákhoz, melyeknek már-már kétségbeesetten vidám színei élesen elütöttek a társaságot beborító füstös és átszellemült irodalmikocsma-hangulattól. - Sötét a holtak lelke.... Farkába harap a kígyó - folytatta a halálfejes fiú, halk, ám kifejező hangját a távoli asztaloktól idehallatszó pohárcsörömpölés sem nyomhatta el. Elgondolkozva nagyon szívott cigarettájából, majd rövid, ám hatásos csendet követően némiképp csillogó szemekkel hozzátette: - Én különben mindig is az Electronic Supersonic elkötelezett rajongója voltam.

Azért a rend kedvéért sorozatokról és az internetről is beszéltünk a kocsmában, valamint alternatív valóságokat teremtettünk, amelyben a halálfejes fiút (igen, azt hiszem, Noizt most már örökre így kell, hogy nevezzük) léhűtő földbirtokosnak képzeltük el, aki nem mellesleg verseket is ír, ha épp nem a cselédlányokkal hancúrozik vagy jeleneteket rendez a kocsmában, amelyre a bajszos kocsmáros csak legyint - Hagyjátok, csak a költő, megint részeg. Valamint kihasználva kultúratitkosügynöki minőségét, gyorsan beszéltem egy kicsit zenéről L.-lel, szóval többnyire rendes medúzaként viselkedtünk, csak Lucia akváriumkocogtatása hiányzott kissé, illetve mra hiányában a színes fánkokban rejlő képzőművészeti lehetőségeket sem aknáztuk ki, meg hogy a Tandemben végülis most mégsem lehet cidert kapni.

Félelem, reszketés

2008. február 4. 16:57 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 5 komment
Az első pályán túl vagyunk: reggel megírtam a szakvizsga írásbeli részét, majd hisztiztem a kollégáimnak, kávéztam a húgommal, voltam szoláriumban, nem vettem meg a women secretben egy narancssárga melltartót, hazajöttem, tornásztam alexandrára, és addigra már ki is javították és átmentem. Az érdeklődők kedvéért: hátravan még egy gyakorlati vizsga jövő hét vége felé, és A Félelmetes És Rettenetes Szóbeli, nagy professzorokból álló bizottság előtt, jövő hét utáni héten.
Azonban Alexandra (aki egyébként szerintem is nagyon hasonlít Suematrára) azt mondta a fitness-dvd végén, hogy ha van időnk, most vegyünk egy húszperces forró fürdőt, hogy szépen ellazuljanak az izmaink, és ki vagyok én, hogy felülbíráljam.

Four Big Speakers (Live)

2008. február 1. 18:24 - címkék és kategóriák: Zene - 7 komment

A Whale-t meg Real Trebitsch blogján találtam még egyszer régen, ezzel az alábbi videóval, és még mindig tetszik... de most komolyan, mondjátok meg, ezt amit csinálnak a melleikkel, csak bizonyos méret felett lehetséges, vagy inkább gyakorlás kérdése?

 

Cicák, pszichiáterek

2008. február 1. 15:17 - címkék és kategóriák: Munka - 1 komment
Levizsgáztam a cicákból (viselkedésterápia), de ez csak apróság volt, Niké apukájánál vizsgáztam, aki a vizsga kezdetén komoly arccal kiszólt a titkárnőjének, hogy "hozza be a bárdot", ti. hogyha hülyeséget mondok, akkor kellőképpen bántani tudjon. Hétfőn írjuk a szakvizsgatesztet, amelyet (legalábbis ma ezt hallottam) úgy pontoznak, hogy először valaki megszámolja, kinek hány pontja lett, majd ezután húzzák meg a ponthatárokat. Még azt is elmondták (pszichiáter)kollégáim, hogy kórházunk nehéz anyagi helyzetben van, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy sikeres szakvizsgám esetén új közalkalmazotti sávba kerülve bruttó tizenötezer forinttal emelkedjen a bérem, ezért direkt kérték a minisztériumot, hogy valahogy úgy húzzák meg a ponthatárt, hogy én ne menjek át. Még azt is mondták, hogy úgy hallották, tulajdonképpen nem is egységes ponthatár van, hanem mindenkinél egyénre szabott, hiszen ez így igazságos, és úgy hallották, a legtöbb vizsgázónak idén 100 pontból 20 körül lesz a ketteshez elégséges pontszám, az én esetemben - hajszínemet, eddigi szakmai teljesítményemet, valamint a pontozó bizottság személyes szimpátia-kvóciensét figyelembe véve - ez 98 pontra módosul. És azért a biztonság kedvéért többször hangsúlyozták, hogy ha megbukom, az iszonyú égő.
Hiányzik a munkahelyem.
« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb