dobka: hát őszintén szólva szerintem pont ugyanennyire voltam öntudatos, csak akkor nem látszott, és mostanában is pont ugyanannyira félős vagyok, csak már jól titkolom. Csak megtanultam nagyarcúan viselkedni :-)
De majd elgondolkdom, pontosan hogyan történt.
Hogyan, hogyan? Hát megismerkedett velem, és én megtanítottam az életre.
Bright: ja, azt hittem, fordítva volt :)
a filmbuziolvasástól!
megyek is, visszakérem a pszichoterapeutámtól az eddig kicsengetett óradíjakat :)
amúgy ha ezt a szakítósra írod akkor már 120 kommentnél járna, legalább
csak hát oda ki ír?
Hogy éppen a szokásos reggeli cappuccinómat ittam, és Best of Hot Hazz Band-ot hallgattam ("most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén").
ja, és képzeld itt is pont most volt Valentin-nap.
Ennyi véletlent :)
Bright, nincs egy öcséd véletlenül, aki épp ráér? :-))))
Human: nekem is eszembe jutott, hogy témában odaillő, dehát mekkora gáz már az a szakítósblog.
Dobka: nem, nem akarod te azt...
Cica: :-))
Cica: nem akarom, mert az rossz lenne nekem, vagy... ?
legalább megírhatnám a szakítósra. vagy ő.
mindegy, túltárgyaltuk, nem akarom.:-)
dobka: az öccse vicces figura. amúgy rendes, becsületes fiatalember, de, hát, nem hiszem, hogy önbizalomnövelőként javasolnám félénk lányoknak :-)
de különben foglalt is.
minden világos :-) ez utóbbi érv egyébként azonnal le is hűtötte hirtelen fakadt érdeklődésemet. (de most már az isten se mossa le rólam, hogy így akarok pasizni, úgyhogy téma lezárva) :-)))
Isolde, kérlek, meséld el majd azt is egy postban, hogy lettél abból a gátlásos, szorongós kislányból ilyen öntudatos nő. Vagy csak simán felnőttél, ennyi lenne a trükk?