Rendesen szomorú vagyok valami miatt, amikor okom semmi. Lehet, nem kellett volna a sikeres ügyintézést követően a hideg, ködös, valamint néptelen Duna-parton gyalogolnom, nem beszélve a Dunába lőtt zsidók félretaposott cipőiről. Elég hatásos az a szoborcsoport, vagy minek nevezzem, főleg most, hogy már kicsit rozsdás is.
Persze, tudom, hogy mások miatt vagyok szomorú, pl. a történet, amit Exem mesélt el múlt héten, és amit ugyan itt nem fejthetek ki, de az elképzelhető legnagyobb igazságtalanság, ami az életben nagyjából megtörténhet. Meg a másik történet, amit Noiz ugyan nem mesélt el múlt héten, de azért a szomorúság-része akkor is átjött. Meg mert nincs pénzem és nem is lesz sohasem, meg mert alig emlékszem a múlt héten tanultakra, már nem olyan jó a memóriám, mint rég, butulok, öregszem, köd van, zsidó kislányokat lőttek a Dunába, ráncosodik a szemem, a Buffy 5. évad már nem olyan jó, minden csak jelenés, minden az ég alatt, mint a kis nefelejcs, enyész.
Mindeközben valójában semmi bajom, és egy elég régi, vidám szám megy a fejemben napok óta, amit majd felteszek ide, ha megkerestem.
A gyakorlati élet szabálykönyve Hópihe szerint: 1. Ügyintézés előtt / közben / után holokausztra gondolni tilos. 2. Ügyintézés után lehetőleg bújjunk el egy meleg, száraz, jó illatú helyre, pl. az ágyunkba. Ideális, ha ilyenkor van mellettünk valaki, akihez oda lehet bújni, vagy aki mesét olvas nekünk. 3. Az Ügyintézésen túl kell lenni.
P.S. Az Univerzum nem utalta a 200 rugót? Komolyan mondom, már a Titokban sem bízhat az ember. ;)
Hópihe, nem, a köcsögök még nem. De hátha csak csúszik az utalás, mert lassú a bank vagy vmi.
Bakker! Ugyanezt érzem én is és a legnagyobb poén, hogy a sors irányított ide a blogodra...

Aztán ha butulsz fosni bele. Szem körüli ránc meg szexi.
Keep up the good work.