Wait, no, it's a soul inside

2007. december 18. 14:52 - címkék és kategóriák: Utazás - 2 komment

Ez most az a bejegyzés, amelyben szó nélkül hagyom a több-biztosítós rendszer hazai bevezetését, ellenben megdöbbenek azon, hogy holmi "hangoskodó, durva britek" miatt Amszterdamban meg fogják szüntetni a piroslámpás negyedet. (És vegyük észre a prostituált-szakszervezet vezetőjének szép hollandos csengésű nevét. Major Mariska.) Pedig nem szívok füvet és férfi sem vagyok, nem tudom, mit érdekel engem pár lepukkant coffeeshop meg néhány félpucér kurva örömlány a kirakatban, de valamiért megvolt annak a helynek a varázsa.

Hétfő

2007. december 17. 14:00 - címkék és kategóriák: Kultúra Vásárlás Emberek - 5 komment

Hol is tartottam. Voltam beteg, lefeküdtem aludni péntek este hatkor, és felkeltem szombat délben, de ettől erőre is kaptam annyira, hogy elmenjek a Mammutba, megvegyem a néhány hiányzó ajándékot, levágassam a hajamat és befestessem a szempillámat, majd ezt követően hajnali háromig csacsogjak férjem haverjaival disznótoros maradékokat csipegetve. Meg kell ugyan állapítanom, hogy a mai geekek/férfiak nem váltják be hozzájuk fűzött előítéleteimet, ugyanis nem elég, hogy hazaérkeztemkor épp gyümölcsöt ettek, sem dugásról, sem szerepjátékról vagy más játékról nem beszéltek (bár egyszer szóba jött a Guitar Hero 3., de az is csak valami, a punk tündöklésével és bukásával kapcsolatos zenetörténeti fejtegetésben említődött meg mintegy mellékszálként), ezzel szemben szó volt könyvekről, könyvekről és snowboardozásról, az est fénymélypontjaként pedig előkerült a legendás 100 Mini Fantasy című kötet, amelyből két irodalmi kontextusban is értelmezhető szösszenetet velem is elolvastattak, és hiába bizonygattam, hogy ez modern művészet, hiszen érzelmeket vált ki az olvasóból, és nem zárhatjuk ki, hogy a Művész esetünkben undort, viszolygást, dühöt és az emberi kultúra és az írott civilizáció megállíthatatlan hanyatlása iránti levertséget óhajtott kiváltani belőlünk vicces novellájával, süket fülekre találtam.

Az imént pedig találkoztam a dealerrel, akitől megvettem az idei utolsó ajándékot, maradt tizenhét forintom, semmi kedvem már dolgozni, ajándékokat csomagolni akarok.

Between the click of the light and the start of the dream

2007. december 15. 12:58 - címkék és kategóriák: Zene

Éppen utálni kezdem a Petőfi Rádiót az utóbbi időben, mivel túl sok kortárs magyart játszanak, én pedig nem szeretem a kortárs magyar popzenét, kövezzetek meg nyugodtan, még sosem mertem ezt bevallani, de titokban idegbajt kapok a Belgától, az Emil Ruleztől, a Péterfy Boritól (nála csak a szövegek miatt, de tényleg), a 30Y-tól, és az összes többitől, akiknek a nevét sem tudom, és akik iszonyú szövegekkel és iszonyú rímekkel tűzdelt magyar nyelvű hiphopot nyomatnak, és nem egyszer játsszák a számaikat az amúgy remek Petőfin, hanem naponta tizenötször. Erre e percben az Arcade Fire: No Cars Go szól. Na jó, megbocsátok. Csak ennyit akartam mondani.

No, no, no, it ain't me babe

2007. december 14. 16:53 - címkék és kategóriák: Zene - 2 komment

Nekem ez a kedvenc Bob Dylan-számom amúgy. Még rajongó koromban (úgy 12 éve) olvastam egyszer egy könyvet is Dylan életéről, amelyben a dalt párhuzamba állítják The Beatles: She loves you yeah yeah yeah c. számmal. Szép párhuzam. Igen, várom már a filmet.

Go way from my window,
Leave at your own chosen speed.
Im not the one you want, babe,
Im not the one you need.
You say youre lookin for someone
Who's never weak but always strong,
To protect you and defend you
Whether you are right or wrong,
Someone to open each and every door,
But it aint me, babe,
No, no, no, it aint me, babe,
It aint me youre lookin for, babe.

Közérdek

2007. december 14. 11:58 - címkék és kategóriák: Tudomany - 3 komment
Van ez az ismerős lány, aki egyéjszakás kapcsolatokból írja a szakdolgozatát, és nagyon szeretné, ha az erről szóló kérdőívét egy nagy csomó ember kitöltené ezen a linken. Név nélkül nyugi, és nem hosszú, szóval lécci, lécci.

Hadd rinyáljak még egy kicsit

2007. december 14. 9:49 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra - 1 komment

Utálok beteg lenni, fáj a hasam, utálok mindenkit, és hogy tehette velem ezt a sors, amikor ma dolgoznom kell és lesz egy előadás is, amire be akarok menni (szakmai) és utána meg akartam vásárolni is. Jó, tudom, ez ilyen egynapos vírusos gyomorrontás, holnapra kutya bajom lesz, de akkor is. Pont most. Amikor X gyógyszercég képviselője finom szendvicseket és mindenfélét ígért ebédre.

Egyébként pedig azt szeretném még elmondani, hogy Galadrealnak (és persze a sztrájknak) köszönhetően elkezdtük a Buffy-t nézni, és te jó ég, mekkora szövegek vannak benne... kb. minden rész alatt csak kapkodom a fejem, hogy most komolyan, jól hallottam, tényleg ezt mondta? és aztán az epizód végén röhögök tíz percig, mert közben nem volt időm, mert akkor nem hallom a következő mondatot. Joss Whedon nem okoz csalódást, és bár amúgy nem vagyok oda Sarah Michelle Gellar-ért, és látszik a filmen, hogy kevés pénz volt rá, valamint, hogy 1998-ban készült, némely szörnyek mintha gumiból meg szigszalagból lennének, de... wow. Wow.

Aaau fáj a hasam.

Főleg vásárlás

2007. december 12. 10:58 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Munka - 7 komment

Időközben szokásosan összecsaptak fejem felett a hullámok, lassan azért kezdek megfigyelni egyfajta éves mintázatot, szeptemberben elkezdődik az iskola, októberre már alig érek rá a blogomat írni, november az valahogy elmegy a téli depresszió miatti rinyálással, és akkor a decemberi fizetési papírom kézhezvételével körülbelül egyidőben konstatálom, hogy még a csekkeket meg a tartozásaimat sincs pénzem befizetni, nemhogy ajándékvásárlás, valamint hogy még eljárni sincs időm a kurzusaimra, nemhogy levizsgázni belőlük meg megírni végre azt a nyomorult cikket meg átnézni az adatainkat meg update-elni a teszteket meg megírni a másikhoz a protokollt meg elolvasni az ősz folyamán kinyomtatott és azóta tornyosuló ezermillió oldal cikkeket meg megírni az absztraktot és még rendesen szorongani sincs időm ezeken, nemhogy belekezdeni, különben meg olyan hulla fáradt és agyonstresszelt vagyok, hogy már attól anyázni kezdek, ha megcsörren a telefonom vagy kapok valami emailt, úristen milyen szörnyűség vár rám megint és ki az és mit akar tőlem.

Szóval akkor értékeltem a helyzetet, What Would Nancy Botwin Do, hazautaztam kis családomhoz, és a közelgő születésnapomra való tekintettel pénzt kunyeráltam anyukámtól és nagymamámtól, és hogy legyen időm elkölteni, ki is vettem két nap szabit gyorsan. Amelynek során amikor éppen nem az új blogsablonomon örvendeztem, akkor megnéztem a Macskafogót tizedszer meg a Cluelesst kétszázadszor (=Spinédzserek, magyarul nézem, mert jó a szinkron) és Suematra titkos sachertorta-receptjével is megpróbálkoztam, nem is lett olyan rossz így elsőre, és csak kétszer hívtam fel közben, hogy ez most komolyan így szerepel-e a receptben vagy csak elírtam valamit. Ezenfelül elmentem szoláriumba a Hópihétől kapott bérlettel, melyet ezúton is köszönök, valamint majdnem mindenkinek megvettem az ajándékát a fent említett pénzösszegből. Az Aréna Pláza tökéletesen üres kedd délelőtt, tágas, nincs karácsonyi zene, sem lökdösődés, elég nehéz is volt húgommal ráhangolódni a vásárlásra ilyen környezetben, valahogy hiányzott hozzá a kabátban, szatyrokkal anyázás és üvöltő Jingle Bells feeling, de azért belejöttünk és vettünk ruhát, cipőt, illatszert és fakanáltartó-állványt, az Aréna Plázában van amúgy Haagen Dazs fagyizó és az egyik kávézóban pedig Lamborghini kávét adnak Lamborghini pohárban, ami klassz. Nézeteim szerint a fogyasztói társadalom számos örömforrással szolgál az arra fogékonyaknak, nekem.   

Később persze bejöttem a munkahelyemre adatokat ellenőrizni meg levizsgáztam az egyik phD kurzusomból, onnan pedig elmentem a kocsmába bloggerekkel, de ez egy másik történet, amelynek elmesélésére máskor kerítünk sort, így is három napja írom ezt a blogbejegyzést.

Nyugalom, majd megszokjátok

2007. december 8. 17:14 - címkék és kategóriák: uj ruha - 23 komment

Ezt mondogattam mindenkinek, amikor 18 éves koromban a hosszú, barna hajamból rövidebb és meglehetősen vörös lett és ijedten néztek rám az ismerőseim. Szóval mindenki, aki ijedten néz és nem érti, hová lett a kellemesen szétcsúszott előző sablon, az kérem olvassa el még egyszer a címben szereplő mondatot.

Lényeg, hogy szerintem kurva jó lett, szép és illik hozzám. A hajam is 18 évesen, meg ez a sablon, amely egyébként Human keze munkáját dicséri.

Babies, babies, babies

2007. december 8. 10:43 - címkék és kategóriák: Emberek
Tudjátok, van az, hogy nekem rémisztően rossz az arcfelismerő- és megkülönböztető képességem, ezért például azt se látom soha, hogy egy gyerek melyik szülőjére hasonlít vagy nem hasonlít. Ellenben tegnap láttam Zsuniort* élőben, aki egészen pontosan ugyanúgy néz ki, mint az apja, csupán méretbeli különbségek észlelhetők. Meg persze cukibb és nem beszél annyit.

*Nem működik a linkelés a freeblogon e percben éppen, de blogtogonék gyermekéről beszélek, ld. oldalt.

Ez-az

2007. december 4. 20:12 - címkék és kategóriák: - 5 komment

Köszönöm a sok és informatív hozzászólást. Keresgéltem azóta cikkeket a medline-on mmorpg-addikció témakörben, találtam is egy párat, a 95 %-uk kínai. Mármint nem "nekem ez kínai", hanem rendesen kínai nyelven íródott cikkekről van szó. Hehe. Úgy látom, arrafelé kicsit aktuálisabb a téma.

De nyugalom, azért van pár angol is, úgyhogy nemsokára iszonyú jólképzett leszek.

Mert annyira ráérek. Not.

Még azt szeretném elmondani, hogy ma kétszer is meglátogattam Olinkát, aki eddigi értesüléseink szerint egészséges fiúgyermeknek adott életet, bár őt nem láttam (ti. a fiúgyermeket), mert az első alkalommal még odabent volt, a második alkalommal pedig az ifjú apával kellett beérnem, de gondolom, hasonló lehet, csak kisebb.

És ha valaki esetleg az októberben hisztérikusan megkezdett fogyókúrám iránt érdeklődne, annak elárulom, hogy rámjön a farmerom, rámjön a farmerom.

Téli depresszióra pedig szedjünk ginzenget, omega-3 zsírsavat (halolaj-kapszula) és nagy dózisú C-vitamint, valamint óvakodjunk a Goldfrapp-hallgatástól (ld. alább), mert az esetleg ronthat a tüneteken.

No time to fuck

2007. december 4. 19:44 - címkék és kategóriák: Kultúra - 4 komment


Sucking the sun
With the weight of you dear
I forgot

 

Most akkor én kérdezek

2007. december 2. 11:59 - címkék és kategóriák: Munka - 27 komment

Pszichoterapeutaképzésen ma olyan témák röpdöstek alacsonyan, mint pl. internetfüggés (Egy kolléga: - És képzeljétek, már vannak ilyen "sorozatfüggők" is!). Blogfüggőség mondjuk még nem került szóba hálaistennek, bár remekül szórakoztam volna. Ellenben szerintem lehet, hogy kicsit gáz azért, hogy generációm pszichoterapeutajelöltjeinek halvány fogalmuk sincs arról, hogy az úgynevezett "internetfüggőség" az úgy kábé micsoda. Vagy nem tudom, hogy gáz-e. Egyáltalán, mi van, ha valaki maga is tegyük fel úgy érzi, hogy túl sokat WoWozik*, elhanyagolva miatta munkáját / tanulmányait / párkapcsolatát / szobanövényeit (nemkívánt rész törlendő), és mondjuk, tegyük fel, úgy gondolja, hogy ezzel a problémával pszichológushoz fordul? Jó, ez talán nem gyakori, akkor tegyük fel, fenti problémával édesanyukája pszichológushoz hurcolja, és ő hagyja magát, olyan már biztos van.

Akkor, gondolom, ha jó pszichológusról van szó, az ráérez, hogy a probléma csupán az, hogy olyasvalamivel tölt a delikvens túl sok időt, amivel nem szeretne túl sok időt tölteni, most az mindegy, hogy épp vásárlás vagy sorozatok vagy net vagy lóverseny vagy akármi. Ezen el lehet indulni, és lehet, hogy a terápia egyáltalán nem igényli, hogy a terapeutának fogalma legyen az mmorpg-kről. Elég, ha az emberi lélekről rendelkezik némi ismerettel, aztán majd empátiásan ráhangolódik a kliensére jól, és semmi szükség modern ismeretekre.

Persze, az is lehet, hogy az illetőnek el kell magyaráznia a terapeutának, hogy egyáltalán mi is a szerepjáték, mi az online szerepjáték, mi az internet, az internet nem alapból gonosz, beteges dolog, a szerepjáték sem alapból gonosz, beteges dolog, sorozatok nézése nem feltétlenül egyenlő a lúzerséggel, interneten ismerkedni ma már talán nem száz százalékig életveszélyes, és nem minden blogger exhibicionista pszichopata. Ezzel azért egy jó pár óra elmegy, és a pszichoterápiában az idő=pénz, meg persze, ha az első jó pár órán a páciens a terapeuta tökéletes értetlenségével találkozik, az azért nem túl kellemes.

Nem tudom. Gáz? Nem gáz? Téged zavarna, ha online szerepjátékfüggőség miatt felkeresett terapeutádnak fogalma sem lenne, miről beszélsz?

Minden úgynevezett addikcióra vannak aztán kidolgozott viselkedésterápiás módszerek, mármint a klasszikus oldszkúl addikciókra. Sok dologban hasonlítanak, de egy lényeges különbség alapján két csoportra oszthatók. Bizonyos szerek esetében (alkohol, szerencsejáték) a cél a teljes absztinencia, azaz egyáltalán ne igyon alkoholt, és egyáltalán el se menjen kaszinó mellett, mert tapasztalati tény, hogy nem lehet "csak egy kicsit" vedelni/gépezni. Más addikciók esetén a teljes absztinencia nehezen kivitelezhető, pl. egy vásárlásfüggőnek nyilván nem mondhatjuk azt, hogy soha többé semmit ne vegyen, meg egy bulimiásnak se, hogy soha többet ne egyen semmit, hanem pont az a cél, hogy a tevékenységet az "egészséges" (vagy a páciens által egészségesnek tartott) szintre szorítsuk.

És akkor felmerül a kérdés (pl. a pataképzésen, ma) hogy a terapeuta akkor tiltsa el a szegény WoWozó geeket 1. a számítógéptől? adják el az egészet a vaterán? 2. az internettől? mondják le az előfizetést, aztán csá? 3. csak törölje a karakterét és ne lépjen be többet a wowba? 4. vagy csak annyi legyen a cél, hogy napi teszemazt két óránál többet ne játsszon? egyáltalán, ez utóbbit meg lehet vajon csinálni?

Én azt az álláspontot képviseltem, hogy először is beszélje meg a pácienssel, hogy ő mit szeretne és miről gondolja úgy, hogy ki is bírná. Egyébként pedig, ha bírja, akkor kezdetnek ne WoWozzon többé, de mást nyugodtan csinálhat a neten.

De persze, fogalmam sincs. Hogyan kell online szerepjátékokról leszokni? Egyáltalán, van olyan, hogy az ember tényleg függő? Vagy függő volt és leszokott? Ez egy létező probléma, vagy csak aggódó anyukák felfújják? Vagy hogy megy ez? Úgy értem, írnak erről könyveket persze, de hogy néz ki a valóságban? Hogyan kell leszokni? Mi lenne jó segítség? Mondjatok okos válaszokat a kommentekben.

*Azért ezt a példát hoztam, mert ez az egyetlen online szerepjáték, amiről egyáltalán hallottam. Történetünk szereplői, engem is beleértve, kitalált személyek. World of Warcraft nevű játék nem létezik.

Le vagyok nyűgözve

2007. december 1. 14:15 - címkék és kategóriák: Kultúra - 3 komment

Művészek. Köztünk élnek. Nem csak beszélnek az ötleteikről, megvalósítják. 

 

« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb