És neked mi hiányzik

2007. december 20. 12:36 - címkék és kategóriák: Emberek - 9 komment
"Azt hiszem, valami ilyesmivel indul a boldogság. Amikor rájössz, hogy tulajdonképpen hosszú éveken át félrevágytál, & nem is új cipőre, szoknyára, még egy fülbevalóra, a Dolce Vita kétlemezes dévédéjére vagy egy két ünnep közötti párnapos fürdőkúrára vágysz úgy istenigazából, még csak nem is két gyerekre, három szobára, négy kerékre, társadalmi megbecsülésre, barátok tiszteletére & az új regényed második kiadására, mert ezek csak rutinok, megszokások. Hogy az ilyen előbbrejutási kényszer, a javak, ismeretségek vagy csak tudás vágása hűvös halomba nem jelent gyógyírt a sebedre, inkább olyasmi, mint a leukoplaszt, hogy ha ráragasztod, akkor messziről nem látszik a véres hús, de ha lerántod, akkor feltéped a sebedet is, újratermeli saját magát, téged meg nyugodtan nevezhetünk szédült Ourobourosnak, egy enfarkába harapó frusztrált & kiürült kélgyó leszel. & ha mázlid vagyon, egyszercsak rádöbbensz arra, ami neki a tűzoltóság volt, amitől egyszerűen & magától értetődőn érzed magad jól a bőrödben, & az összes igényed & halmozási ingered szempillantás alatt múlik el."
Kisfókát idézem, innen.  
Nekem nem is múlt el szerintem sose a halmozási ingerem, max pár hétre olyankor, amikor épp valami kapcsolat elején voltam és afféle kapcsolatkezdethez méltóan szédülten és örökre szerelmes, dehát tudjuk, hogy van ez, a szerotonin az már csak ilyen.
Meg amúgy is titkon azt képzelem, hogy a helyemen vagyok az életben, vagy inkább nem nagyon tudok elképzelni magamnak más helyet. Nekem egy dolog hiányzik, amire régen rengeteg időm és alkalmam volt, nevezzük álmodozásnak vagy merengésnek, az, amikor az ember egyedül van és zenét hallgat és hagyja, hogy a gondolatai azt csinálják, amit akarnak. És nem, ehhez nem az kell, hogy az ember férje menjen el néha a haverokkal sörözni, hogy kicsit lehessek otthon egyedül, és nem is szeretnék egyedül élni, egyáltalán nem erről beszélek. Hanem, hogy annyira lefoglal a sokszázezer dolog, amit csinálok, amin izgulok, a munkám, a hobbijaim, a valóság, hogy akkor is ezekkel lenne tele a fejem, ha egy hónapra bezárnának egy remetebarlangba. Na jó, akkor talán nem. De ezt tudom, nekem az az alapvető problémám az Élettel, hogy túl sokat kell rá koncentrálni.

Eddig beérkezett kommentek: 9

1. gonoszkiralylany 2007. 12. 20. 13:16

Hát igen, vhol olvastam és egyet is értek vele, hogy nekem karácsonyra olyan időnyerő kéne mint Hermionénak a HP3-ban!! :D
Élvezem a pörgést, de olyan jó lenne kicsit lustálkodni... És a karácsony nálam vhogy nem az az időszak amikor erre van időm :(

2. talan/telen 2007. 12. 20. 18:43

Nem vicc a kérdés,nagyon, sőt RENDKÍVÜL FONTOS: tényleg szerotonint termel az agy, ha szerelmes???!

Szép és meghitt karácsonyt kívánok!- egy hűséges olvasó

Az Urániában karácsonyig (26-ig) vetítik Maár Gyula Töredék c. filmjét! Ha lehet, akkor okvetlen! Fontos film!

3. isolde 2007. 12. 21. 0:04

talan: ennél valamivel bonyolultabb, de tényleg szerotonint termel, tavaly hallottam egy tudományos kongresszuson, hogy romantikus szerelem idején megnő a vérben a szerotonin transzporter szintje, ez a szerotonint szállító fehérje.
Egyébként tényleg nem lehet szerotonint kívülről bevinni, az nem használ.

4. human 2007. 12. 21. 2:37

mérhető a szerelem? cool. "szeretsz?" kérdező a nő, és ellenőrizheti is a választ?

5. talan/telen 2007. 12. 21. 5:45

Köszönöm a választ!
Hááát, akkkooooor,-kizárólag szigorúan tudományos alapon- azonnal szerelmesnek kell lennem...:)))

6. Hópihe 2007. 12. 21. 10:45

Azt mondta egy okos ember, hogy jó, ha vannak hiányaink, mert ha nem lennének, akkor nem lenne hova töltekezni, kapni dolgokat, amiket a világ/emberek kínálnak nekünk. :)

7. isolde 2007. 12. 21. 11:23

Human: sajna nem, mert egy csomó más egyébtől is függ a szerotonin szint. Pedig vicces lenne.

8. khaga 2007. 12. 21. 15:19

"onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit akinek a helyében lennél"

9. fulesmano 2007. 12. 22. 14:27

Megértem, hogy hiányzik a merengés/álmodozás. Én itt jöttem rá, hogy ebből mennyire kevés jutott nekem is az utóbbi 8 évben és hogy milyen fontos is ez. És amikor a barátnőink, vagy a tesóm kérdezte, hogy na de nem unatkozol? - meglepődtem. furcsa volt. Miért unatkoznék? Csak azért, mert nincs stressz és rohanás és nem kell folyamatosan túl sokat a valóságra, az életre koncentrálnom? megterveznem minden egyes percet minden nap? akkor az embernek már rögtön unatkoznia kellene? hát nem.... fekszem a nappaliban, zenét hallgatok és nézem a hegyeket és hagyom, hogy a gondolataim azt csináljanak, amit akarnak... aztán lemegyek a műterembe festeni.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb