Nem ertem, mert vagyok reggel levert

2007. november 9. 16:32 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Emberek - 3 komment

Majd egyszer fogok egy hosszu, felhaborodott, elkotelezett, am tenyfeltaro posztot irni az otthonszulesrol (de most nincsen hozza kedvem), addig is olvassuk a temaban kisfokat.

Mar a masodik adag cuccunk van a PCR-ban, azaz mar csak majd, oooo, negyvenhatszor kell megismetelnunk ezt a felnapos mozdulatsort, felteve, ha megerkeznek a tobbi probaink. Ellenben orommel eszlelhettuk, hogy a magyar betegeknek es egeszseges kontrolloknak is van COMT genjuk (oke, mindenkinek van, de ezeknek a letezeserol mar papirunk is van!). Es ma mar izgalmas, nagyon draga, rozsaszin es jeg kozott tarolando cuccot is pipettaztam. Egyebkent a szakirodalom szerint aki homozigota a COMT gen bizonyos alleljara (ezt most meg kellene neznem, pontosan melyik, sot, illene tudnom), akkor nala a schizophrenianak az eselyet jobban noveli a cannabisfogyasztas, mint a heterozigotak vagy a masik allelra homozigotak eseten.

En heterozigota vagyok. Bar mindegy, mert ugysem szeretek fuvezni, az en drogom az unikum, sor, rum, kevert. Majd egyszer irok egy hosszu, felhaborodott posztot arrol, hogy mit nem szeretek meg (benne lesz, hogy futni, meg az otthonszulesrol vitatkozni, meg a mizoleves, meg a Pilzner, meg a Norbi, meg a pilates, meg az Esterhazy Peter is), de most nincsen hozza kedvem, es bizonyara olyan dolgokat is felsorolnek, amivel rendes korulmenyek kozott semmi bajom nincs.

 

Tudom, hogy kell gyoztesnek lenni, de nincsen hozza kedvem

2007. november 9. 14:08 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka - 2 komment

Es aztan meg pipettaztunk es pipettaztunk, egyre kisebb es kisebb adagokat egyre kisebb es kisebb lyukakba. Most van az elso adag mintank a PCR-ban benne. Most elmagyarazhatnam, mi a PCR, de nincsen hozza kedvem, szoval elegedjunk meg annyival, hogy DNS sokszorosito berendezes. Majd egy masik alkalommal.

Egyebkent pedig nincs jo kedvem, nem tudom, miert, bar leginkabb a teli depressziot okolom. Itt olyan ido van, mint otthon kb. oktober elejen, szoval hideg nincs, csak neha kod meg eso, ellenben reggel 8-kor meg sotet van es delutan otkor is mar. Es ha belegondolunk,  hogy az ember (en) sotetben bemegy a munkahelyere, pipettazik, amig megint sotet nem lesz, majd hazamegy es arra gondol, mar biztos van jogosultsaga a wifihasznalatra es fog tudni netezni, de kiderul, hogy nincs, akkor maris erthetobbe valik a lehangoltsag. Pedig azt hittem, majd azzal fogom tolteni az esteimet, hogy Arcade Fire-t (kedden megyek koncertre), Yummie mixeket meg Veronica Mars soundtrackeket hallgatva irom a kis blogomat es az interneten apolom kapcsolataimat valos es kepzeletbeli barataimmal, ehelyett szakvizsga teszteket csinalok fenti zenei alafestes mellett.

Na jo, nem, voltunk sorozni is.

Es nem beszelve arrol, hogy a teli depresszio(m) egyik tunete (a szocialis visszahuzodas es a megnovekedett alvasigeny mellett) a megveszekedett szenhidratehseg, en meg ugye probalok legalabb nem nagyon keresztbetenni a fogyokuramnak, szoval nem ehetek felorankent egy snickerst vagy habos forro csokit vagy mikroban melegitett stroopwaffelt vagy browniet vagy almatortat vagy dioslepenyt.

Genetika laborban dolgozni mondjuk izgalmas, es bar eddig csupan pipettazasban volt reszem, de remelhetoleg hamarosan korszakalkoto eredmenyeink birtokaba jutunk, melyek alapjaiban rengetik majd meg a tudomany eddigi allasat. Ugye, mondanom sem kell, hogy a probaink meg nem erkeztek meg (keson rendeltek meg oket a hollandok), de mindegy is, mert ugysem tudjuk befejezni a munkat a rendelkezesre allo ido alatt. Bar ez mondjuk annyira nem raz meg. Whatever.

Eletjel

2007. november 7. 13:52 - címkék és kategóriák: Utazás Munka - 4 komment

Nem tortenik semmi izgi, tegnap pipettaztunk egesz nap, ma meg pipettazunk egesz nap (egyelore ott tartunk, hogy egyforma tomenysegu DNS-oldatokat kell gyartanunk 510 kulonbozobol). A futarral feladott mintaink is megkerultek vegul, es nem kellett megkeresni a Szamitogepgyujto Embert, mivel Erik emlekezetbol ujrairta a korabban emlitett filet. Utrecht amugy klassz hely meg mindig, a sor finom, az ido kodos, mindenki biciklizik, a birkak pedig ugyanott legelnek, ahol az elozo fejezet vegen hagytuk oket. (Utalok angol billentyuzeten irni).

So here I am again in this mean old town

2007. november 5. 19:59 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka - 1 komment

Az a szornyuseg tortent, hogy amig tavol voltam (ti. Utrechttol, mert most itt vagyok megint) a koleszban gonosz fiatalok ki tudja, mifele illegalis dolgokat muveltek az internettel, bele sem akarok gondolni, ezert most rendkivul szigoru szabalyozas ala esik a wifi-eleres, ennek megfelelo papirmunkaval es ugyintezesi sebesseggel. Szoval nincs wifim. Rossz. Kenytelen vagyok a kolesz nyilvanos szamitogeptermeben netezni. Na jo, nem vagyok kenytelen.

Egyebkent pedig rettentomod faradt vagyok, mivel tegnap (ma) egykor fekudtem le es fel otkor keltem, majd Amszterdamba repultem, majd Utrechtbe vonatoztam Johnny kollegam kisereteben, rogton be is mentunk az egyetemre es egyszercsak azon kaptam magam, hogy felalomban DNS-oldatot pipettazom kis kublikbe orak ota. Nagyon izgi egy genetika labor, kulon olyan plusz izgalmakkal, hogy 1. megerkeznek-e a megrendelt reagensek, 2. elvesztek-e a ket eve gyujtogetett es most futarral kikuldott mintaink, 3. ha nem vesztek el, van-e bennuk egyaltalan DNS. Es 4. nem beszelve arrol, hogy a robot-spektrofotometerhez nemreg egy uj szamitogepet csatlakoztattak, amire at is masoltak a gep mukodtetesehez szukseges file-okat, egy kivetelevel, amely veletlen folytan lemaradt. A regi gepet, amin meg megvolt az a file, kozben nekiadtak egy csavonak, aki hobbiszeruen regi szamitogepeket gyujt. Tehat, ha hasznalni szeretnenk a robotot (marpedig en szeretnem, mert ellenkezo esetben ket kis kezunkkel kell otszaztiz minta tomenyseget meghatarozni), akkor fel kell keresni a kompjutergyujto embert es megkeresni a regi gepet es rajta azt a filet.

Majd amikor Hollywoodnak irok thriller-forgatokonyveket genetikai kutatolaborokbol elszabadult szornnyel/zombival/halalos virussal, akkor feltetlenul szerepelni fog benne a fenti momentum, ti. az emberiseg sorsa irant elkotelezett fiatal kutatok rajonnek, hogy a Gonosz megallitasahoz feltetlenul szukseges lenne beuzemelni a robot-spektrofotometert (manualisan hetekig tartana a munka, es annyi idonk nincs!), ahhoz viszont kellene az a regi file, es akkor az elkotelezett fiatal kutatok kocsiba vagjak magukat es eltepnek a rendkivul kulonc, esetleg kisse kattant oreg nerdhez, es a lakasban, garazsban, padlason es pinceben felhalmozott osdi es ozonviz elotti szamitogepeken keresgelik a File-t sietve, mig odakint allig felfegyverzett CIA-ugynokok/agyevo zombik/halalos virussal fertozott haldoklo kisgyerekek gyulekeznek.  

Vagy talan mindenkinek jobb, ha most lefekszem aludni.

És nincs kedved a moziig se menni

2007. november 2. 11:56 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Emberek - 1 komment

Nincs kedvem blogot írni se, csak már régen írtam. Totálisan nyomi vagyok, nagyrészt a melegfrontra fogom. Még volt az is, hogy kedden hipnotizáltak - ezt szeretem a pszichiátriában mondjuk, más tudományterületeken viszonylag ritka lehet, hogy az ember elmegy egy phD kurzusra gyanútlanul, és ott a kurzusvezető hipnotizálja. A hipnózisról volt szó ugyanis, és megkérdezte, ki akarjuk-e próbálni, persze, ki akartuk, és egyébként klassz volt, félálom-szerű érzés, csak sajnos volt egy csomó olyan feladat, hogy "emeld fel a bal karod. Nagyon nehéz, alig bírod tartani. Nem is bírod tartani, annyira nehéz" meg "nagyon nehéz a szemhéjad, ki se tudod nyitni. Vagy lehet, hogy ki tudnád, ha akarnád, de nagyon-nagyon nagy erőfeszítésedbe kerülne" és ez nagyon rossz volt. Hogy nem bírtam felemelni a saját karomat. Oké, tudom, hogy kontroll-freak vagyok és megőrülök, ha kiveszik a kezemből az irányítást, de azért csodálkoztam, hogy a kb húszfős csoportban senki másnak nem volt ez rossz érzés, csak nekem. Persze, a végén, "ébredés" előtt az mondta a Mester, hogy kellemesen érezzük magunkat és kipihentnek, bár nekem addigra már megfájdult a fejem, de lehet, hogy a többiekre nagyobb hatással volt ez a mondat vagy nem tudom.

Meg a szakvizsgám miatt kezdtem szorongani, amiért mérges is vagyok, mert magamtól eszembe sem jutna októberben szorongani egy jövő februári vizsga miatt, de először Johnny, majd egy ex-kolléganőm (ők ketten nemrég vizsgáztak), majd Sziporka szándékosan paráztattak, minden nap másik. Ex-kolléganőm, nevezzük mondjuk Mónikának, elmondta, hogy másfél hónap alatt szerinte meg lehet tanulni, ha minden nap reggeltől estig csak tanulsz, neki erre nem volt lehetősége, mert ügyelt, valamint fogorvoshoz is járt, tehát nem tanult minden nap, így olyan két és fél hónap volt. Sziporkával pedig együtt fogok vizsgázni februárban, és néha nagyon kedvesen és segítőkészen megjelenik, és megkérdezi, hogy aláírattam-e már az indexemet, de tegyem meg mielőbb, mert ha valami nem stimmel benne, akkor visszaküldik, hogy pótoljam, és ha nem pótolom a hiányzó aláírásokat időben, akkor még az is lehet, hogy nem engednek vizsgázni. És nem beszélve arról, hogy mint tudjuk, szorgalmasabb nálam, például már utánanézett egy csomó, a tételsorban szereplő és a könyvben nem található kérdésnek. De komolyan, honnan tudja, hogy az nincs benne a könyvben? Már kiolvasta a könyvet, amit én még csak most kértem kölcsön, igaz? Na jó, azért annyira nem aggódom ám. Nekem olyan memóriám van, hogy bármit meg tudok jegyezni max egy hétig, de egy hónap múlva már mindent elfelejtek, ezért nekem a vizsga előtt behatárolt idővel kell elkezdenem tanulni, ez a módszerem, eddig mindig bevált. Persze, azért beszereztem a tesztkönyvet gyorsan, és most teszteket csinálok, és szerelmes vagyok a férjembe. Ugyanis az a helyzet, hogy én szeretek teszteket csinálni, és ezt még soha senki nem értette meg eddig, de még én sem, és már középiskolás koromban is éreztem, hogy ez iszonyatosan égő, hogy én hazamegyek a Micsoda buliból, és ha józan vagyok, akkor csinálok még pár tesztet (akkoriban a biológia oktv-re kiadott tesztkönyvből, fel is vettek aztán felvételi nélkül a helyezésem miatt), szóval szabad akaratomból csinálom őket, csak nehogy valahogy a kortárscsoportom tudomására jusson, mert ekkora stréberséget már biztosan nem lennének képesek tolerálni és soha többé nem buliznának velem. És akkor most kiderült, hogy Bright ezt pontosan érti, és rejtvényeket szokott fejteni (azokat a logikai rejtvényeket, mint a sudoku meg ezek) hasonló helyzetekben. Szóval végre valaki megért engem.

És azt is utálom, hogy mindenki belebeszél a fogyókúrámba, de komolyan, emberek, egy hónapja csinálom, és nem bírnak leakadni róla, az lesz a vége, hogy már egyáltalán nem fogok emberekkel találkozni. Az alaphelyzet, hogy hetven kg-ról szeretnék lefogyni 65 alá (mondjuk, 65-tel már kiegyezem), mivel szűkek rám a régi ruháim, meg pocakom van, és nem érzem magam a formámban. Hat év orvosi egyetem és rendkívüli önismeretem eredőjeként pontosan tudom, hogy hogyan kell fogyókúráznom: a lehető legkevesebb szénhidrátot eszem, csomó gyümölcsöt és zöldséget, iszom a Poromat (fogyókúrás turmix), hogy ne legyen semmi hiánybetegségem, napi 1000 kalóriát fogyasztok, és heti háromszor tornászom az Alexandrára. És tudom magamról, hogy ugyan megehetek egy kocka csokoládét, de akkor utána órákig szenvedni fogok, hogy hadd egyek még egyet, és szénhidrát után sóvárogva fetrengek, ezért a legtöbbször inkább visszautasítom a csokit, vagy sütit, amivel kínálnak. És akkor azt hallgatom az emberektől egy hónapja, hogy 1. neked nem kell fogynod, milyen hülye vagy, hogy itt koplalsz, majd aztán a végén anorexiás leszel, 2. nem így kell fogyókúrázni, hanem <insert tetszőleges csodamódszer here> 3. nem szabad megvonni magunktól az édességet, hanem igenis egyek meg egy kocka csokit, ragaszkodnak hozzá, mert az úgy helyes, 4. ne az Alexandrára tornásszak, hanem Norbira / Bíró Icára / Cindy Crawfordra / járjak inkább futni/úszni/boxaerobicra. Utálom a boxaerobicot. Utálok futni. Utálom a Norbit. És ettől tényleg ideges vagyok, és már minden alkalommal hosszasan kiosztom adott kollégáimat és barátaimat (tegnap pl. a mra-t, de legalább felébredtem, mert már épp kezdtem bealudni a Tokio Drift valamely lelkizős jelenetén, amikor a szememre hányta, hogy a múltkor nem ettem a fagyiból, és majdnem leharaptam a fejét, pedig kár lett volna, mert jól főz). De komolyan, hadd döntsem már el én. Alapból is elég nehéz egy fogyókúra, anélkül, hogy csokival kínálgatnának. És nem, nem kell félni attól, hogy én valaha anorexiás leszek, nem vagyok az a típus.

Min is akartam még rinyálni, ja tudom, néztünk egy csomó filmet mostanában, soha ne nézzétek meg a Fekete dáliát, idegesítően borzasztóan elcseszett film, pedig kár, mert szép a noiros hangulat, meg szép a Scarlett Johansson, de az idegesítő párbeszédeken és a borzasztó forgatókönyvön és a logikátlan cselekményszálon és Josh Hartnetten ez sem segít. Néztem Boston Legalt is, és elhatároztam, hogy nem fogom nézni a negyedik seasont, ezen a ponton vesztett el engem a sorozat, az idegeimre megy ugyanis az a két idióta (az Asperger-szindrómás és a transzvesztita ügyvédek, nem is ilyen az Asperger-szindróma), először kiírták a sorozatból az összes jó nőt, aztán az összes jó pasit, aztán a maradék két kvázi jó nőt (Denise-t és Claire-t) és helyettük a két fentivel, valamint egy iszonyatosan csúnya, nagy orrú csajjal kell beérnünk, és ezen Alan Shore sem segíthet, az meg külön idegesít, amikor azon kellene nevetnem, hogy Denny Crane-t már kínosan szenilisnek állítják be. Én ezen nem nevetek, és azon sem, ha egy férfi női ruhába öltözik, bocs. És azt is utálom, hogy nincs olyan sorozatunk, amit lehetne darálni, mert a korábban daráltakat utolértük, én pedig utálok részről részre nézni valamit. A Californication-nek pedig, amit szerettem még így is, most lett vége, be is teszek egy képet a csodálatosan sármos Hank Moodyról (David Duchovny), hogy kicsit jobb kedvünk legyen.

 

« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb