But you can't always get what you want

2007. november 29. 19:50 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 14 komment

Kedves Jézuska.

Hozzál nekem légyszíves egy mp3 lejátszót, mert erre már évek óta vágyom és megőrülök, hogy nincs rá pénzem sosem. Jobb mp3-lejátszót tartalmazó telefont, vagy ipodot is elfogadok örömmel. Jó, cédéket nem kérek, azt megértem, hogy retró, de például koncertekre járni imádok, szóval koncertjegy jöhet, bár őszintén szólva mostanában nem láttam semmi olyat, ami érdekelne. Egy nagy csomó könyvutalványt, vagy könyveket is kérek, a könyvízlésemet nézd meg a másik blogomon, mostanában szeretném a Dextert például, és a Béres Alexandra szakácskönyvét, apropó, Alexandra fitnesszvideó is jöhet, meg persze jó lenne egy aerobicbérlet. Szoláriumbérletet is kérek, bár tudom, hogy az már nem trendi, de mit tegyek, nekem a vékony, izmos, napbarnított nők tetszenek a filmvásznon és a tükörben egyaránt. Apropó filmvászon, jó lenne az összes kedvenc sorozatom dvd-n, mármint igazi díszdobozos dvd-kre gondolok. De küldhetsz mozijegyeket is, mert istentelen régen voltam már moziban, utoljára a Starduston. Apropó Stardust, az is kellene könyvben angolul, mert az előző példányomat nekiadtam a húgomnak. És akkor már az American Gods meg a Good omens meg az Anansi Boys is hadd legyen meg angolul. Speaking of angol nyelvű könyvek, a Nietschtze wept kivételével Yalom doktor összes műveit is el tudom képzelni a polcomon, vagy más jó pszichoterápiás könyvet bármilyen nyelven (magyar/angol közül bármilyen. Nem, nem szeretném németül a Freud összest, nem.) Különben jó lenne valami táska is, mármint retikül, de olyan, amiben hurcolhatom a könyveimet a metrón, mert a régi már tök rongyos, és szeretnék egy bordó bőrkesztyűt is, meg valami jó sapkát vagy kalapot, és teremts nekem olyan fejet, amin jól állnak a sapkák/kalapok. Kéne egy új gatya is vagy kettő, mert amit tavaly vettem a freeblogos reklámbannerből, az már elég szakadt, mondjuk az egyik legyen csokoládébarna szövetnadrág, de nem szűkített szárú semmiképp. Iszonyú nagy szükségem lenne csizmára, kellene egy vagányabb, hosszú szárú, lapos sarkú barna, meg egy magasabb sarkú fekete bokacsizma, de nem hegyes orrú, de nem is balerinaorrú, de ne legyenek rajta hülye csatok vagy szegecsek, és ne műbőr legyen, és ne legyen olyan hülye kis elvékonyodó sarka, és semmiféleképpen ne kopogjon, és kényelmes legyen, mert különben nem veszem föl. Kellene még pár felső is, leginkább krémszínű, bordó vagy téglavörös hosszú ujjú vékony kötött, vagy másszínű vékony kötött, de kéket nem hordok, tudod. És ne legyen térdigérő vagy 80's hülyenyakú vagy alulhúzott, és ne legyen túl rövid. Kéne egy férfiing stílusú fehér női blúz is, szakvizsgázni. Egyébként elfogyott a hajfestékem, szóval az is jöhet, meg szeretnék elmenni kozmetikushoz, szóval arckezelés, manikűrös, pedikűrös, masszázs vagy egyéb wellness-utalvány is welcome, de a testtekercselésre allergiás a bőröm, meg az amúgy is egy baromság. Szaunázáshoz való cuccoknak viszont örülök. És azonnal szükségem van szemhéjnyugtató zselére és szemránckrémre, konkrétan a Méthode Jean Piaubert Hydroscience 3G Eyesra gondolok. Meg minden más illatszert is kérek, habfürdőt és fürdőolajat és fürdőgolyót és testápolókrémet, csak ne legyen kókusz illatú. Sőt, egyáltalán ne legyen kajaillatú. Sminkcuccokra annyira nem vágyom, mivel kb. egyszer festem ki magam évente, de ha akad pár Lancome szemhéjpúder, hát legyen. Körömlakkot tényleg nem használok soha, vidd innen. De szexi fehérnemű, az például jöhet, kivéve harisnyatartó vagy neccharisnya. Nos igen, a Martensem viszont - jesszus atya úr isten, már elnézést, de ezt most számoltam ki - idén töltötte be tizedik életévét, szóval lassan nem ártana egy új, még vacillálok, hogy bordót szeretnék-e vagy ugyanilyen barnát.

Mondjuk, tekintve, hogy szabadidőnk egy részét a kanapén töltjük sorozatokkal, nem ártana egy rendesebb tévé, meg egy rendesebb kanapé sem, mert a futon azért nem az igazi. És persze jó lenne egy mosogatógép, meg egy olyan lakás, amiben elfér egy mosogatógép, és van benne egy nagy nappali, és akkor megint meghívhatnám végre a mindenféle barátaimat rendszeresen és főzhetnék nekik. És legyen kertje is, hogy lehessen végre macskám. És kéne még egy házvezetőnő, aki néha rendet rak meg kitakarít meg kivasal, mert én nagyon szeretem a tisztaságot és a vasalt ágyneműt, meg amúgy is porallergiám van, de takarítani meg vasalni utálok. Apropó porallergia, kérek mindenféle tablettát is, a kedvencem a slow release C-vitamin, de ginzenget és omega-3 zsírsavat is szívesen szedek. És akkor szeretnék még egy pár üveg jó vörösbort, esetleg gold tequilát, meg jó csokikat is (lehet fura is, csak ne legyen kókuszos vagy ananászos) (igen, a raffaellot is utálom), de Haagen Dazs és Ben&Jerry's jégkrémekkel is le lehet venni a lábamról és a sajtokat is imádom, szerintem nézz körül a Culinarisban. Ami azt illeti, szívesen elmennék már végre valami jobb étterembe is, a gyengéim a thai-, szusi- és a puccos helyek. Jó, megelégszem thai/szusi szakácskönyvvel is, de az olyat szeretem, ahol egy oldalon csak egy recept van, és vannak benne képek. Persze, a legjobb lenne egy Budapest-Bangkok repülőjegy, illetve kettő, mivel a férjemet is vinném, lehetőleg február legvégére, szakvizsgám utánra essen, de bármilyen más utazásnak is örülök, mondjuk szívesen megyek Prágába és Barcelonába is, vagy nagy álmom egy skandináv körút, emellett Londonban bármikor szívesen eltöltök bármennyi időt, de mehetünk síelni is, vagy New Yorkba és akkor már a Grand Canyont is kérem. Egy fényképezőgépet is kérek, bár a férjemnek van egy rendesebb, de én szeretnék egy zsebredughatót, ezt néztem ki magamnak. És akkor ugye van még a Frey Wille karkötőm, amiért évtizedek óta hiába könyörgök.

Persze, aztán van még egy csomó dolog, amire akutan nem vágyom, de ha elém teszik, azért örülök, ilyenek a bögrék, teáskannák, különleges teák, kávék, kávékról szóló könyvek, ezüstékszerek, szép tollak (bár azokat nem merem használni, nehogy elvesszenek), növények, növényekről szóló könyvek, hülyeségek, mint plüssszörnyek, legó*, Barbie-baba vagy műanyag dinoszaurusz, régi filmplakátok, Baileys, díszpárnák, mindenféle rendű és rangú dobozkák, különös tekintettel vintage-hatású fémdobozokra, meg mondjuk szükség esetén bizonyos fajta művészeti albumok is, például art decoról szóló könyvek, esetleg art deco bútorok is, de ahhoz előbb ide kell adnod a lakást. Szóval ennyi lenne így első nekifutásra. Ja, és tudod, mit imádok még, a L'Occitane potpourit meg a puha, pirosas-narancssárgás színvilágú pokrócokat.

És akkor mondja valaki, hogy nem terápiás hatású a blogolás. Esküszöm, sokkal jobban érzem magam, hogy ezt leírhattam. És *a legó pedig nem hülyeség. 

In real life updated

2007. november 28. 17:06 - címkék és kategóriák:

Úristen, majd egy hete nem írtam blogot. Könyveket se olvasok. Valóságfüggőség.

Most nagy a nyomás, mert nem volt ott Lucia, és így nekem kellene elmesélnem, mi történt tegnap a kocsmában, tekitve, hogy ugyan bloggerekkel voltam, Agnus nem ír két sornál többet, L. nem árulja el a blogcímét, a mra-nak állítása szerint nincs blogja, csak weboldala van, brainoizt maguk alá temetik a határidős fordítások*, a férjem pedig a nyugati pénzvilág bérenceként hátat fordított a klasszikus műfajnak, és már csak a foglalkozás körében elkövetett blogolást űzi. Én meg valahogy nem érzem most magamban a képességet a vicces, ám szigorúan dokumentarista naplóíráshoz, merthogy éppenséggel az az időszak van, amikor leszívja az agyamat a való világ. Egyébként is többnyire a posztmodern képzőművészet területén kalandoztunk, és olyan letaglózóan kifejező képek és installációk készültek, amelyeket pőre szavakkal nehéz (vagy lehetetlen) lenne leírni. Azért a frekvenciagenerátort belinkelem az érdeklődők kedvéért.

Update: noiz mégsem restellt írni a kedd estéről. 

 

Bloggerhood

2007. november 23. 18:31 - címkék és kategóriák: - 3 komment
Kellene mosni, meg elmosogatni, meg elmenni a postára a tértivevényes levelemért (amelyben nyilván a szakvizsgámmal kapcsolatos szorongásnál szorongáskeltőbb információk tömege vár majd), elolvasni két novellámat, mielőtt beküldöm őket képzeletbeli írói karrierem újabb állomásaként szolgáló következő pályázatra, rendet rakni kicsit, esetleg aludni, ehelyett blogokat olvasok a főoldalas pályázat miatt. Már négy emberről tudom, mi történt vele idén. De nem ezért kezdtem el ezt a bejegyzést írni, hanem, mert rájöttem, hogy Agnus ezen posztját nem ajánlhatom majd a főoldalra, mivel freeblog helyett odaát a sötét oldalon íródott, ellenben annyira tetszik, hogy szerettem volna ajánlani valahol. Hát nem gyönyörű?

Failure is not an option

2007. november 23. 16:29 - címkék és kategóriák: Munka - 5 komment

Elfogadták az indexemet, azaz vettem a szakvizsga felé vezető első akadályt, ami klassz. Megmagyarázom.

Tegnap délután van, ülök a megfelelő Hivatal folyosóján és látszatra teljesen nyugodtan olvasom a blúzom színével tökéletesen megegyező türkizkék borítójú könyvet (komolyan, cipőt-táskát-körömlakkot bárki össze tud passzítani, de ezt csináljátok utánam). A Magasabbra a tetőt, ácsok egyébként a könyv, lassan több, mint egy hónapja olvasom, mert közbeszóltak a szakvizsgatesztek. Semmi külső jele a lelkemben dúló rettegésnek, míg bent a Néni ellenőrzi azt az indexemet, amelybe 5 éve gyűjtöm az aláírásokat különféle professzoroktól és osztályvezetőktől különféle gyakorlati helyeken és tanfolyamokon. Az index ellenőrzéséről eddig csupán rémtörténetet hallottam ezeret, hogyan lovagoltak elírásokon és zavartak vissza embereket hússzor, mert nem a jó pecsét volt benne, hogyan derült ki túl későn, hogy dátumok jóvátehetetlenül nem egyeznek, és egyéb Kafkát megszégyenítő nyomasztó bürokratikus kalandok, még Sziporkát is halálra szívatták hülyeségekkel, pedig ő jóval precízebb nálam. Tehát olvasok, várom, hogy a néni átnézze az indexemet, kijöjjön és közölje, mely aláírásokat kell pótolnom, amelyeket ha záros időn belül nem sikerül elintézni, akkor nem mehetek vizsgára. Az iroda ajtaja nyitva van, és nagy a csend, ezért remekül hallom, mi zajlik odabent. Kb. húsz percig Néni: (sóhaj) (sóhaj) "Cö--cccö-cccö-cccö. Hajjaj." "Te Katikám, figyelj, szerinted ez most így..?" és hasonlók.

Miközben a könyvemben Muriel nyoszolyóasszonya analitikusan elemzi a szökött vőlegény schizoid személyiségét és latens homoszexualitását, én lassan belenyugszom, hogy az elkövetkezendő hónapokat régen letöltött gyakorlataim és rég megszerzett aláírásaim újrapótolgatásával fogom tölteni, öt éve nem látott kórházakba fogok rohangálni hisztérikusan, hogy aztán kiderüljön, hogy az osztály, ahol én gyakorlaton voltam, az egészségügyi reformnak köszönhetően már nem is létezik. Látom magam szakvizsgám előtt három nappal a szakadó februári esőben zokogva térdre zuhanni a valahavolt kórház helyén azóta felépült bevásárlóközpont parkolójában, ahol aztán eszembe jutnak hasonlóképpen elbukott bajtársaim, és rádöbbenek, hogy ez már nem az én harcom, hanem sokkal több annál, ha veszítek, úgy személyemben a mindenkori halálra szívatott szakorvosjelölt veszít a Bürokrácia ellen, így felállok végül és Veronica Mars-i leleményességgel kutatom fel az engem valaha oktató ex-főorvos nyomát, aki miután eladták feje fölül a kórházat, a magyar egészségügytől megcsömörlötten kopaszra borotváltatta a fejét és belépett az idegenlégióba, azonban három kemény év, négy maláriás roham és egy szenvedélyes, ám rosszul végződő homoszexuális kapcsolatot követően a légiót otthagyva spirituális válaszok keresésére indult és jelenleg valamely nepáli buddhista kolostorban negyvenhét egyforma narancssárga társa körében várja a megvilágosodást, és akkor valamelyest megnyugszom, hiszen Charles épp Nepálban van, majd megkérem, hogy ugorjon már fel és kérjen nekem egy igazolást.

Aztán kijön a néni és közli, hogy rendben vagyunk.

Solitude stands in the doorway

2007. november 22. 13:05 - címkék és kategóriák: Kultúra

"The bright flags of loneliness unfurled and flapped in the breeze. He knew it in every size and shape: hard, soft, black, blue, concrete city-type recalled and woodsy-leafy country-kind."

Bernard Malamud: A new life. Ezt a könyvet pl. még anno azért vettem meg magamnak angolul (is), mert annyira tetszett ez a mondat. Még mindig jó.

Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen

2007. november 22. 1:12 - címkék és kategóriák: Kultúra - 3 komment
Tudomtudom, nem elegáns napirajzot linkelgetni, meg úgyis mindenki olvassa, ezt a nyulasat mindazonáltal most meg kellene tekinteni mintegy kötelező jelleggel.

The green, green grass of home

2007. november 19. 9:34 - címkék és kategóriák: - 4 komment

Szombat, a leghosszabb idő és távolság, amit valaha bulira utaztam. Felkelek, elbuszozom Utrechtben a vasútállomásra, persze épp nem járnak a reptérre a szokásos vonatok, ezért elvonatozom Amszterdamba, majd egy másik vonattal a reptérre. Két órával a gép indulása előtt kint vagyok, és úgy, hogy folyamatosan sorban állok valahol, pont két órába telik elérni a gépig (kétszáz kilométeres sorok állnak mindenhol, a sorok mentén kopasz, néger személyzet jár-kel szigorúan, adó-vevővel és neonsárga mellénnyel. Az egyik kiszúrja, hogy a csak EU-tagoknak fenntartott sorban állok, és szól, hogy a kezemben szorongatott kék színű útlevél biztos nem jó ide, mert az EU-s útlevél nem ilyen, álljak máshová. Megmondom neki, hogy tagok vagyunk, kopjon le.) Elrepülök Budapestre, taxizom Óbudára, villamosozom és buszozom a Keletibe, vonatozom Kapuvárig, onnan pedig Gabóék elvisznek kocsival Fertődre, és már meg is érkeztem Anikó szülinapi bulijába. De mindezzel sehol sem vagyok a férjemhez képest, aki egyszer az esti buliba Zalalövőre reggel még Vancouverből indult.

Anikó bulija persze klassz, van például olyan rész, amikor Db-vel felmegyek a szobájába, ahol leveszi az ingét és beadok neki egy injekciót, meg olyan, amikor a kő-papír-olló bajnokságok létjogosultságáról vitatkozunk a konyhában (és kitaláljuk fenti játék állatkerti változatát is őz-tapír-holló néven), kiderül, hogy jó seggem van, találkozom régen látott ismerősökkel sok év után, akikről kiderül, hogy mindent tudnak rólam, mivel olvasnak, megvitatjuk, hogy a barátnőim közül ki melyik Elem lenne, de mivel hatan vagyunk, a négy ős-ön kívül addicionális elemeket is be kell vezetnünk, majd a vulkanikus kőzetek kialakulásáról, pontos osztályozásáról, a vulkanikus talaj mezőgazdasági hasznosíthatóságáról és esetleges munkavédelmi szempontjairól folytatott hosszas vita után Hajnalkát a lösszel azonosítjuk. Sokáig nem működik jól a zene, mivel mindenki letörli a másik playlistjét, a tulajék cuki kölyökmacskája néhányszor szintén végigsétál a billentyűzeten, valamint rendre lefagy a laptop, nekem pedig fáj a fejem és álmos vagyok, aztán rájövök, hogy két hete nem ittam normális kávét, iszom is egyet rögtön, majd diktatorikus fellépésemmel magamhoz ragadom az irányítást és beteszem azt a válogatáscédét, amire főzni szoktam, rengeget kritikát kapott már a válogatás, ugyanis olyan számokat vettem egymás mellé, amelyeknek egy napon történő említése is többrendbeli istenkáromlásnak tekinthető, ellenben működik, hirtelen mindenki táncra perdül, mint egy filmben, mind a 12 szám erejéig. Később kovácsoltvas franciaágyban alszunk pihe-puha párnák között, reggel többször megküzdünk a gonosz nénivel, valamint megismerkedünk a falusi turizmus pontos definíciójával is (azt jelenti, hogy hiába van a helyiségben mosogatógép, mi azt nem használhatjuk, hanem kézzel kell mosogatnunk). Aztán Ádám egylépésben hazaszállít.

Utána meg már csak pótolom a kihagyott Weeds, Scrubs, The Office és Pushing daisies-részeket.  

Meg nehany kis szines

2007. november 16. 17:49 - címkék és kategóriák: Kultúra Emberek - 1 komment

- ma reggel a laborban szembejott velem a fiatal Brad Pitt tokeletes hasonmasa. Eskuszom. Meg kb. a Thelma es  Louis-idokbol. Wow. (Update-elek is egy keppel a noi olvasok kedveert.)

- ma mar genotipizaltam, mint a gep, es eddig majdnem minden mukodott. Meg egy adagom van a pcr-ban, aztan csa.

- ittletem alatt majdnem vegigertem egyszer a szakvizsga tesztkonyvon is. Komolyan nem tudom, mikor lett belolem workaholic. Rohadt nehez amugy. (Nem, nem megalljt parancsolni a munkamanianak, ahhoz eleg szokott lenni pl. par evad Weeds, hanem a szakvizsgatesztek.)

- e percekben itt az eloterben party van, vidam fiatal kutatok lada sorokkel es tortakkal unneplik, hogy megjelent a cikkuk. Hiaba, ehhez ertenek a hollandok, marmint alkalmat talalni a bulizasra.

- feltetlenul olvassatok xkcd-t, nagyon aranyos kis sorozatuk most ert veget a kalandor hackerlanyrol, itt: 1, 2, 3, 4, 5. Music doesn't need these assholes.

S fejunk folott elropul a nikkel szamovar

2007. november 16. 17:28 - címkék és kategóriák: Nyafogás

Tegnap persze, mint ahogy az varhato volt, jol befrusztralodtam estere, az egyik megrendelt proba mar a teszten sem mukodott, egy masik meg a teszten mukodott, csak a mi mintainkon nem, es egyebkent is rajottem, hogy remenytelen az egesz, nem tudok befejezni annyi mindent, amennyit szerettem volna. Aztan este elvittem a biciklimet eladni, az elso uzletben nem vettek meg, mert mar ocska szegeny, vegul egy masikban 15 eurot ajanlott erte az unszimpatikus kover holland. Nem tehettem mast, odaadtam neki fajo szivvel ennyiert, amitol teljesen depresszios lettem, pedig nem is az en biciklim, hanem Mrs. J-e, csak en bicikliztem rajta az elmult heten, meg az elmult tavasszal narciszok, birkak es patakok menten. Talan nem kellett volna nevet adnom neki.

Szoval kijottem a boltbol immar kifosztottan es magamrahagyottan, es arra gondoltam, lam, az ismeroseim meghalnak, megvaltoznak, vagy kulfoldre koltoznek, masokrol meg azt almodom, hogy meghalnak, a dns-probak nem mukodnek, a nyar elmulik, megoregszunk, szeretett biciklinket pedig fillerekert kell kover holland boltosok kezei kozott hagynunk. Szoval acsorogtam a bolt elott, elsargult leveleket sodort a szel a vizesen csillogo aszfalton, aztan eszembe jutott, hogy van meg a zsebemben egy majdnem teli doboz cigaretta, amit meg az Arcade Fire koncerten vettem. Ragyujtottam, szokatlanul eros volt, nem szoktam Camelt szivni, de csak azt lehetett kapni, meg is szedultem tole egy kisse, aztan elindultam celtalanul, gyalogosan, talalomra az egyik iranyba, and I realized I did want a drink after all.

Aztan inkabb vettem magamnak egy narancssarga pulovert.

 

Ho, birkak, divat

2007. november 15. 14:37 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Munka - 2 komment

Pont mult csutortokon, amikor mar muszaj volt valami onjutalmazashoz nyulnom, mielott meg csokit kezdek zabalni, vettem magamnak ajandekba egy ilyen piros Moleskine-t. Trendi-e vagyok.

Ma reggel pedig befagyott pocsolyak es zuzmaras fu es borkok mellett bicikliztem, valamint megfigyeltem, hogy a kulso homerseklet csokkenese a birkak terbeli elrendezodesere is befolyassal bir, eddig ugyanis korulbelul egyenletesen oszoltak meg a rendelkezesukre allo par szaz negyzetmeteres reten, ma reggel viszont a ret nagy reszet uresen hagyva, kis csoportokba koncentralodtak. Gondolom, igy kevesbe faznak. De vajon mi lesz veluk telen? Beterelik oket a teli szallasukra, vagy csendben belepi oket a ho? Vagy itt sohasem esik a ho? Ezt mar nem tolem fogjuk megtudni.

 

Meg egy kis genetika

2007. november 14. 17:39 - címkék és kategóriák: Munka

Teljesen egyedul genotipizaltam ma, mivel Johnny tegnap hazarepult, es rem buszke vagyok magamra meg tok izgalmas. Mult hetfon voltam eloszor genetika laborban, most meg iszonyu draga cuccokkal es gepekkel dolgozom egyedul. (Nyugalom, Erik azert altalaban valahol a kornyeken van, tobbnyire szolhatok neki, hogy "figyi, itt most mert villog az a piros gomb?". Most viszont kizavartak a laborbol, mert takaritobrigad jott waxolni, ugyhogy hazamegyek.

(Meg mindig a tegnapi koncert van a fejemben, annyira klassz volt.)

"Almomban ez a lepke voltam, es most egy kicsit zavarban vagyok"

2007. november 14. 11:02 - címkék és kategóriák: Emberek - 1 komment

Meg az is volt (most eppen sikerult ravenni Eriket, hogy a pipettazo-robottal vegeztesse el a munkam egy reszet, jelenleg ez tortenik, a maradek probaink meg persze meg nem erkeztek meg, ugyhogy raerek blogot irni), szoval elmeselem, mit almodtam valamelyik nap. Mondjuk, egy csomoszor almodtam a munkahelyemmel, meg kulonbozo kollegaimmal, szerintem azert, mert Johnnyval pipettazas kozben, majd Nikevel kocsmakban rengeteget beszeltunk a korhazunkrol, ugy tunik, toxikus dozisban. Szoval tegnap azt almodtam, hogy a Kollegam meghalt valami hirtelen szivhalallal, nagyon-nagyon realis es eletszeru alom volt, mindannyian meg voltunk dobbenve es nem fert a fejunkbe a sors igazsagtalansaga, hogy egy ilyen igeretes fiatalembert vesz el elete viragjaban. Par nap telt el az alomban, amelynek soran en azon gondolkodtam, ez borzaszto, barcsak tehetnek valamit, es rajottem, hogy semmit sem tehetek, az egyetlen megoldas az lenne, ha felebrednek es kiderulne, hogy ezt az egeszet csak almodom, dehat ez nyilvan lehetetlen, a Valosag az Valosag, barmennyire is nem tetszik. Voltunk a temetesen is, olyan emberek voltak meg ott, akik feltehetoen a valosagban is ott lennenek, Nike, Nike apukaja, Kollegam anyukaja es Szoszi baratnoje. Szomoru esemeny volt es nagyon valosagos.

Aztan persze csorgott az ora es ezaltal a parhuzamos dimenziobol visszakerultem a sajatunkba, megmentve ezzel Kollegam eletet. Vagy valami ilyesmi.

The curse is never broken

2007. november 14. 9:37 - címkék és kategóriák: Kultúra - 2 komment

Szoval kedd este, szitalo kod, az ember (en) legszivesebben otthon maradna egy bogre kakaoval es egy adag szakvizsgateszttel. De nem. Es amugy is csak 25 percre lakom a helyszintol.

Az elozenekar sem rossz egyebkent, bizonyos Wild light nevuek, kicsit szokvanyos egyen-indierock, dehat elozenekar, az ember definicio szerint csak arra var, hogy eltakarodjanak vegre, kulonosen, hogy mogottuk mar ott van bekeszitve az Arcade Fire orgonaja es nagybogoje. Az utanuk kovetkezo szunetben meg behordanak par ustdobot, nyenyeret, (nyenyerenek hivjak azt a hangszert? szerintem igen), mandolint, tangoharmonikat, meg egyeb, altalam ismeretlen cuccokat.

Ugy kezdodik, hogy a hat kis kor alaku kivetito egyiken egy predikatort latunk magabol kikelve predikalni, aztan egy masik kivetiton egy masikat, mig vegul az osszesen kulonbozo ujkori profetak kiabalnak egymas szavaba vagva, es akkor a zenekar belekezd a Black mirrorba, olyan a hangositas, hogy az ember a basszust konkretan a mellkasaban erzi. A kivetitok mar a zenekar tagjait mutatjak, de termeszetesen nem szokvanyosan, hanem fekete-feher, szemcsesen elmosodott kepeken.

Kicsit felek, hogy majd nem fogjak jatszani a kedvenc szamaimat, ez ugyanis a Neon Bible Tour, en pedig sokkal jobban szeretem az elozo lemezuket, a Funeralt (de most komolyan, sokkal jobb), de nem kell aggodnom, majdnem az egesz albumot lejatsszak, talan 1 szam kivetelevel, es a Neon Bible-rol is a jobbakat. Hozzajuk meltoan latvanyos, profi, eroteljes, es imadnivaloan hatasvadasz koncert, Regine-ben vitan felul ezer ordog lakik, nagyon hatasos, ahogy a szaznegyven centijevel, konyekig ero voros szatenkesztyuben tangoharmonikazik es kozben az enekhangjaval is dominalja az eloadast. William pedig az elso perctol kezdve olyan musort vag le, amelyekhez hasonlo orjongest manapsag mar leginkabb csak hatvanas evekbeli koncertvideokon latni, egy rudra akasztott bukosisakon dobol, a hatan porogve gitarozik, vagy eszeveszettul tancol, szorgos roadok rohangalnak be felallitgatni a ledolt mikrofonallvanyokat. William es Regine is jatszik egyebkent csomo hangszeren, nagyon hatasos, ahogy kb minden szamnal masik hangszer mogott latjuk oket. Wim "csak" gitarozik es enekel, de megis, az ember csak ra figyel altalaban, frontember.

Tobbnyire sok es kulonleges hangszer szerepel, lenyugozo, hangos, eroteljes es magaval ragado, de tudnak olyat is, amikor a Backseat utolso reszeben csak egyetlen egy hegeduhurt penget valaki, majd egyetlen egy nagybogo-hurt, es akkor az egesz teremben akkora a csend, hogy a legy zummogeset is lehetne hallani, a par ezer ember lelegzetvisszafojtva hallgat.

Masfel ora utan befejezik, aztan meg visszajonnek ket szammal, akkor mar kicsit faradtnak tunnek. Utanuk valami DJ kovetkezik afterpartyval, de az engem mar nem erdekel, ugyesen ellenallok a kisertesnek, hogy polokat, cedeket, limited edition turneplakatokat es effeleket vasaroljak, hazafele a vonaton elolvasom a kezembe nyomott szorolaprol Haiti tortenelmet, valamint, hogy a koncertjegyembol 1 euroval tamogattam az egeszsegugyuket, es ejfelre mar agyban vagyok.

Esetleg Magyarorszagon is epithetnenk ilyeneket, mint a Heineken Music Hall, es meghivhatnank jobb zenekarokat idorol idore.

Genek, macskak, inzulinkoma

2007. november 12. 20:07 - címkék és kategóriák: Utazás Nyafogás Munka - 3 komment

Ma reggelre pedig meglepetesszeruen megerkeztek a megrendelt probaink, just in time, legalabbis nehany kozuluk (de a tobbi is itt van mar valahol az epuletben allitolag). Ugyhogy olyan genek polimorfizmusait lattuk a sajat szemunkkel a sajat mintainkon, amiknek a letezeserol eddig csak az ujsagban olvastam. Persze, nem a sajat szemunkkel latjuk, hanem csak kiirja a gep a monitorra az eredmenyt. Es persze mindehhez pipettazni kell egesz nap. De azert jo.

Ellenben alig egy het telt el, es maris beolvadtam a kornyezetembe, azaz biciklivel jarok es szendvicset viszek ebedre. Kurva hideg van a biciklin.

Valamint arrol kell meg meselnem, hogy hetvegen Nike fedonevu kolleganommel talalkoztunk, aki jelenleg Belgiumban tartozkodik feleves osztondijjal, igy aztan atugrott hozzank. Ennek megfeleloen az ido nagy reszeben vagy setaltunk valamely utrechti vagy amszterdami utcan, vagy fenti varosok valamelyik kocsmajaban ultunk, es meglepodve vettuk eszre, hogy a holland kocsmak nagy reszeben lakik egy-egy hatalmas, fekete macska (viccen kivul, majdnem mindegyik helyen volt egy). Konkretan kepzeljunk el egy tomott, amszterdami kocsmat, a pultnal levo barszekeken mind sorozo emberek ulnek, egyet kiveve, amelyen hatalmas, egeszseges, fenyes szoru fekete macska uldogel szfinx-pozban, es szigoru tekintetevel felugyeli a vendeglatoegyseg mukodeset. A Wikse witte meg mindig finom, a 3 sistersben viszont mar nem lehet tancolni, ellenben talaltunk egy, az 1950-es evekbol szarmazo brit orvosi konyvet (igen, Amszterdamban a 3 sisters nevu kocsmaban), es felelemmel vegyes amulattal olvasgattuk fel egymasnak a pszichiatria-reszeket belole. Akkoriban ugyanis meg kb semmilyen gyogyszert nem talaltak fel, igy pszichotikus betegsegekben pl. az elektrosokkon kivul inzulinkomat es frontalis leukotomiat birtak javasolni csupan.

Kulonben meg fazom es sotet van, es oruljunk, hogy nem hoztam fenykepezogepet, mert igy megkimelem az olvasokozonseget az olyan hangulatfotoktol, mint pl. "lehullott, sarga falevelek esomosta aszfalton az utcalampak fenyenel" es "aranybarna falevelek vizes kockakoveken" es "vizesen csillogo oszi avar az uttesten" es "elsargult leveleket sodor a szel a vizmosta aszfalton". 

Esetleg ugy tunhet feluletes szemlelo szamara, mintha nagyon magam alatt lennek, de valojaban semmi olyan bajom nincs igazan, amin ne segitene egy jobb csokis brownie vagy ket het Koh Phanganon. Es tulajdonkeppen meg miert kellene, hogy az embernek mindig jo kedve legyen? Kulonosen novemberben. Jol is neznenk ki.  

Azert mindennek megvan a hatara

2007. november 11. 14:38 - címkék és kategóriák: Utazás - 2 komment

Amszterdam, a voros lampas negyed kornyeke, szombat este 22 ora tajban. Coffee shopokbol kiomlo tomeny fuszag, a kirakatokbol fehernemus csajok lesnek predara, mindenutt szexboltok, kendertermeszteshez szukseges felszerelest, magot, pipakat, hasissutit, thai es del-amerikai hallucinogen gombakat, egyeb hallucinogen novenyeket, es altalam ismeretlen tudatmodositokat arusito boltok. Az utcan reszeg turistak, beszivott turistak, betepett helybeliek, meg mindenfele rendu es rangu furcsa figurak hompolyognek szines osszevisszasagban.

A forgatag kellos kozepen, az egyik jarda szelen egy biciklijet ijedten szorongato sracot ket rendkivul szigoru arcu rendor leckeztet. Felirjak az adatait es nagyon komoly arccal magyaraznak neki. Kozelebb erunk es belehallgatunk, a rendor epp ezt mondja ellentmondast nem turoen (az eredeti angol szoveg forditasa kovetkezik): - De ertse meg, engem nem erdekel, hogy mukodik a biciklijen az elso lampa, ha egyszer nem volt bekapcsolva. Ha lampa nelkul kozlekedik, be kell fizetnie a birsagot.

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb