„de egyik kapcsolat sem ugyanaz, egyik sem megismételhető, és ez valahol azért végtelenül szomorú szerintem”
Képzeld el, az milyen szomorú lenne, ha minden kapcsolat ugyanolyannak bizonyulna, monoton módon ugyanúgy megismétlődő lenne…

Én még nem vagyok annyi, mégis jobbnak tartom mint az első részt. Már 3

Human: "Már 3"....???

már háromszor láttam, csak lemaradt a vége.

Igazad van, csodálatos film a Before Sunset. Egy megismételhetetlen, megkérdőjelezhetetlen filmes "incidens". Az élet írta valódi emberekről. Sok epikus hosszúságú mozi csak kapargatj a felszínét annak, amit Linklater filmje 70 perc alatt kerek perec a képünkbe vág. Gyönyörű film.

Nekem viszont sokkal jobban tetszett az első, amit kb. 20x néztem meg. Ott minden egyben van, a sokadik alkalommal is felfedeztem újdonságokat és az egész, a bécsi hangulattal és az elhangzó mondatokkal, no meg a lázadó külsejű fiatalokkal olyan tökéletes mozi. Nyál nélküli szerelmes film, nekem az a legjobb romantikus film ever. :) A második részt sokáig halogattam, nem akartam megnézni, félve a csalódástól. Aztán annyi jót olvastam róla, hgoy mégis beadtam a derekam. És picit tényleg csalódtam. Szerintem inkább erőltett és közhelyekkel teli. Nem a mondanivalójával van a gond, hanem hogy kevésbé jól kidolgozott, mint az előző. Persze ez csak az én véleményem.

ó je, a vége.
minden újranézésre a vége hangulata vett rá.
volt persze hogy csak azt néztem meg.
imádnivaló a hangulat.

akkor te nem tudom mit néztél, az első csapongó, a második sokkal jobban kidolgozott. Egyszerűen átgondoltabb.

Az meg hogy sok "mellékes", világi témáról beszélnek, mire megnyílnak, az meg ilyen az élet. Az a majdnem érintés a kocsiban egyszerűen filmtörténelem. Majd oktatják 20 év múlva :)

Nekem is a második tetszik jobban. Azt láttam először, és álmomban sem gondoltam volna, hogy van egy első része is, mert annyira egyben van a második, önállóan is megállja a helyét. Aztán megnéztem az elsőt. Azt gyengébbnek láttam. Két kamasz összejön -- ez mindennapos esemény. Két régi szerelmes újbóli találkozása sokkal érdekesebb. És nagyon tetszik, hogy csak egy séta és egy beszélgetés az egész film, egyszerű és mégis olyan jó.

De, de, tudom, hogy mit néztem. :) Csak talán abban van a különbség, hogy én az elsőben sem két kamasz összegabalyodását látom, legalábbis nem a szokásos, sablonos hollywoodi stílusban. Én is most vagyok annyi, mint Celine és Jessy, és 1995-ben, az első rész megtekintésekor is hasonló korú voltam, mint ők. S annak is, a szokásos romantikus blamával ellentétben meg van az a pikantériája, hogy a korban valóban hozzájuk illő problémáik, gondolataik vannak. Akár az életről (a hosszú beszélgetés során sok-sok jó mondat elhangzik), akár a kapcsolatok jövőjéről, amiről nem sokat tudhatnak, csak a szülők, nagyszülők példáját látják. Én az első részt azért néztem rongyosra, túl azon, hogy Ethan Hawke szuper benne, mert hasonló humora és gondolatisága volt, mint amit én akkoriban, tizes éveim végén, huszas elején értékeltem. A második részben talán azért nem látom ezt, mert nem olyan döntéseket hoztam az életben, mint a szereplők.Lehet,hogy ha harminc évesen valaki olyannal élnék házasságban, akiről kiderült, nem ő az igazi, akkor a film is jobban megérintett volna. Ettől persze a mondanivalóját

megnéztem tegnap este, nagyon nagyon jó volt...

Régesrégi kedvencem a Before Sunrise, az első film, amit egymás után kétszer néztem meg moziban akkor (és azóta sokszor), és mindeddig nem mertem nekifogni a második résznek, félve, hogy szétrombolja azt a hangulatot, miliőt, gondolatvilágot, amit az első rész keltett bennem, abszolút milestone volt az életemben. Viszont most kedvet kaptam a Sunsethez is a kritikád miatt, különösen, mert szintén 30:), másrészt pedig épp ilyesmiken töröm a fejem, a közel kerülünk-elveszítjük kérdéskörön, az egzisztenciális magányon, és a többin. Hát, kíváncsi vagyok.
(Akkoriban kedvencem volt még a Reality Bites, a Crossroads és a The Sure Thing is, más-más okokból.)

www.imdb.com/title/tt0090888/ ez, nem a másik:)

antibaby: nem fért ki a kommented vége egyikben sem. Vagy rosszat tööröltem ki véletlenül? Ha igen, akkor bocs, ne haragudj.

Amúgy felesleges azon vitáznunk sztem, hogy két kurva jó film közül melyik jobb. Nekem pont a kettő közötti kontraszt volt igazán ütős. Hogy 20 évesen miben hisz az ember, meg annyi idősen még simán két perc alatt egy lelkizős beszélgetés kellős közepén találod magad. Harmincévesen meg le kell futni a kötelező köröket. Sokkal feszültebb és zaklatottabb a második film, és bár én se olyannal élek házasságban, akibe nem vagyok szerelmes (épp ellenkezőleg), de attól még simán élhetném bármelyik szereplő életét, mondjuk leginkább a csajét. Nem sokon múlt. Meg nekem nagyon bejött az is a másodikban, hogy ugyan szavakkal kevesebbet mondanak el, de mögötte, a mozdulatokban meg a pillantásaikban sokkal több van.
Asszem tudnék még egy napig beszélni a filmről :)

ma megnéztem a before sunriset is, de jó, h írtál róla. igazán nagyon jó öregedni, és nem csak azér, mer a 2. részben már nem viseli azt a ronda bőrkabátot az ethan, meg azt a hülye hajat és arcszőrzetet.
és ráadásul a filmben látott villamosok jelenleg miskolc utcáin közlekednek...

megnéztem, végigbőgtem. mazohista vagyok-e?:)

Ajánlatodra én is gyorsan letöltöttem mind a két filmet. Csak egy dolgot rontottam el...Amíg töltődött a film rákerestem a youtube-on Nina Simone-ra...és nem gondoltam, hogy ezzel le is lövöm a 2. film végét.:( Anyway, megnéztem mindkettőt. Nagyon teccet. Az ilyen ajánlataid miatt szeretem olvasni a blogodat. :) Köszi! :)