Az idő nem pénz

2007. augusztus 3. 17:47 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 14 komment

Szenvedek a cikkemmel, már majdnem készen van, de valamiért nem tudom befejezni soha, soha, soha nem lesz cikkem, soha nem lesz phD-m, soha nem lesz pénzem, senki sem fog szeretni, dagadt ráncos alkoholista neurotika leszek két macskával, akiket gyűlölök.

Amúgy sosem gyűlölnék macskát, a fenti kifejezés valójában eredetileg Hajnalka szófordulata, aki mondjuk tényleg inkább kutyás.

Egyébként autogén tréninget tanulok mostanában éppen, nagyon érdekes, lehet, hogy nálam ez már valami rögeszme, hogy tanulni kell mert így maradhat ember csak az ember, s Éva tanul, megérdemli hát, hogy őróla is írjak nekem valamit mindig. Mármint, nem arról van szó, hogy képtelen vagyok nyugodtan heverészve sorozatokat nézni, mert mágnesként vonz az íróasztal, hanem hogy állandóan járnom kell valami tanfolyamra, vagy készülni valami vizsgára, ezzel vagyok csak képes strukturálni az életvonalamat, a jövő ti. így részekre osztható, úgy is, mint a pszichoterapeuta pótvizsgám előtti és utáni időszak, a szakvizsgám előtti és utáni időszak, a phD megszerzése, pszichoterapeuta szakvizsgám, mozgásterapeuta képesítésem, ésatöbbi előtti-utáni, valamint fenti halmazok tetszőleges metszetei. Mindjárt nem valami ködbe vésző bizonytalanság az ember jövője, hanem szépen átlátható:




 

Persze, ha jobban belegondolok, jelenthetnének a színes csíkok sorozatévadokat is.

Azért vagyok egyébként az Idővel elfoglalva, mert a véletlen folytán néhány nap leforgása alatt megnéztem a Next-et (pasas percekre előrelát az időben) meg az Idétlen időkig c. filmet (pasas ugyanazt a napot ismétli a végtelenségig), és eközben kiolvastam az Időcsapda c. könyvet (pasas a halála pillanatában életének egy korábbi szakaszára ugrik vissza). És aztán, főleg az Időcsapda kapcsán elkezdtem azzal abúzálni a férjemet, hogy ha visszamehetne a húszéves korára, akkor biztos odafigyelne, hogy ne romoljon el a(z előző) házassága, és akkor együtt maradna a Bukott (illetve az alternatív múltban még Bukatlan) Angyallal, én meg egyedül vénülnék meg két macskával, akiket gyűlölök. Azt mondta, hogy eleve egy csomó mindent máshogy csinálna, például kevesebbet foglalkozna informatikával és előbb indulna a humán tudományok és a média irányába, én mondjuk simán el tudom képzelni, hogy egy szerencsétlenül fogékony életkori szakaszban beszippantsa az elte magyar szak és valami underground filmesztéta-celebritás legyen belőle, egy ilyen Réz András-Parakovács keverék, aki a képregény szépirodalomként történő rehabilitálásáról írna komoly tartalmú, ám annál szórakoztatóbb hangvételű könyveket.
Aztán megkérdezte, mit tennék, ha mai agyammal és tudásommal visszakerülnék a húszéves koromba, de én nem tudok erre semmi értelmeset mondani azon kívül, hogy ugyanezt csinálnám, csak valahonnan pénzt kéne szerezni.
Az Időcsapda főhőse úgy jut kisebb vagyonhoz, hogy emlékszik bizonyos lóversenyek, meg a világkupa, meg pár elnökválasztás eredményére, és ezekre fogad, dehát én egyrészt semmire sem emlékszem (rémlik, hogy valamelyik évben Franciaország nyerte a foci vb-t, máskor meg a görögök az eb-t, de hogy melyik évben volt...?), itthon meg ugye nem lehet legálisan csak úgy fogadni. Aztán arra is gondoltam, hogy részvényeket veszek, de egyrészt halvány fogalmam sincs az utóbbi tíz év piaci tendenciáiról, másrészt egy fillérem sem lenne, amin részvényeket vegyek, szóval bukta. Mekkora lúzer vagyok basszus, visszamennék az időben és nem tudnék pénzt szerezni. Másik egyetemre szerintem nem mennék, akármekkora szívás is az orvoslás, nincs olyan, ami jobban érdekel...
Bright (hitetlenkedve): - Basszus, te tényleg ugyanezt csinálnád! Laknál albérletben a zichyjenőben, lejárnál a Balettcipőbe, írnád a kis blogodat... (fejcsóvál)
... úgyhogy ezen felmérgesedve végülis úgy döntöttem, tessék, akkor elmegyek humán szakra én is, végzek némi kapcsolatépítést Tisza Kata-style, és a megfelelő időben (=a Bridget Jones környékén) a szinglicsajnaplóregény-hullámot okosan meglovagolva írnék egypár bestsellert, és onnan lenne valamennyi pénzem. Sőt, akkor az alternatív valóságban össze is találkoznánk, amikor a regényemből készülő filmmel kapcsolatban tenne fel kissé lenéző, szívatós kérdéseket a Tilos Rádió valamely szubkulturális irodalmi beszélgetősműsorában, csak az a baj, utálnánk egymást szerintem.
Szóval mégiscsak jobb ez így.
De egyébként egészen furcsa, hogy semmit se változtatnék.
Mert persze megtehetném, hogy nem rúgom ki egyetem után a rendes fiúmat, és nem jövök össze a hűtlenségéről közismert Görivel, megspórolva ezzel rengeteg elbőgött százas csomag zsepit, de akkor nem szeretném Brennberget meg a bányászatot sem, valamint nem szenvedtem volna attól, hogy mennyire különböző az ízlésünk, és akkor nem tetszene meg rögtön egy Kollégám csupán azért, mert látta az Alien-filmeket, és akkor nem tartottam volna szülinapi házibulit a lakásában, és nem hívtam volna meg Susiet, aki nem hozta volna magával mintegy véletlenül a későbbi férjemet, és akkor bizonyára néhány év féktelen szingliséget követően egyedül öregednék meg az időközben szimbolikus jelentésre szert tett gyűlölt macskákkal.

Egyébként meg annak az elméletnek vagyok a híve, hogy minden embernek megvan a maga átlagos hangulatszintje (hogy hogy érzi magát az életben, mennyire boldog egy tízpontos skálán stb.), és ebből külső események ugyan kilendítik néha egyik-másik irányba (családtag halála, lottónyeremény) (hehe, a lottónyereményt elsőre lottóreménynek írtam), de utána hamarosan visszatér az eredeti szintjére, mint azok a kis bábuk, aminek ólomgolyó van a talpában. És valójában meg vagyok győződve róla, hogy ha divatos bestselleríró lennék, vagy ha jól kereső közgazdász lennék, vagy csinos díszítőelem milliomos férjem oldalán, vagy papucs orrán pamutbojt, én akkor is pont ugyanekkora mértékben lennék elégedett az életemmel és pontosan ugyanígy érezném magam benne. Csak akkor valami más miatt rinyálnék. De pontosan ugyanennyit. Ebben biztos vagyok.

(A címben szereplő idézet a Kétfarkú Kutyától való.)


Eddig beérkezett kommentek: 14

1. hakkotsuki 2007. 08. 03. 20:46

Jól vagy így, ahogy vagy. És az, hogy ezen nem változtatnál, az a saját magad elfogadása, ami egy elég nagy eredmény. Én (sok más embertársunkkal egyetemben) jobban tenném, ha tanulnék tőled. Rinyálás ide vagy oda. (Most látom csak, hogy én magyarázok egy pszichiáternek. Kemény. Fordítva kéne. :-)

2. isolde 2007. 08. 03. 21:16

hakkotsuki: á, nyugodtan magyarázz :) de persze az is lehet, hogy csak áltatom magam, mert félek szembesülni a múltbéli rossz döntéseimmel vagy ilyesmi (bár nem hiszem)

3. yko 2007. 08. 03. 22:07

Te valamit nagyon tudsz.Fontos dolgokról olyan könnyedén,olyan mellékesen beszélni,hogy az ember elsőre azt hiszi,csacskaság.De mások mellett én is sokat tanulok - igen!tanulok!- abból, amit írsz!
Valóban fontos dolgokról.
Ennek a mainak a befejező része,pl.teljesen helyrepattintotta azt a hetek óta tartó nyűglődésemet,hogy mi a fészkes fenéért próbálkozok én a blog ( már blogok...) szerkesztgetésével,most meg már írásával is,amikor a pontosan behatárolt hangulatszintem bizonyos napszakokban teljesen alkalmatlanná tesz eme műveletre. Reggel van kedvem hozzá, (időm meg nincs),örömmel megy, este meg állandóan fel akarom számolni. (4 vagy 5 ilyenen túl is vagyok.Miközben a szívem vérzik értük, pontosan tudom, hogy ott, akkor, abban a pillanatban nem tehettem mást. De már nagyon unom magam,mert totálisan más képet mutat nekem magamról, mint amit én 50 év alatt kialakítottam . Áltatom magam azzal, hogy ez a blogolás valamiféle önmegismerés, de mintha már elvesznék a "beszerzett" új információkban.Azoknak végül is mégiscsak passzolniuk kellene a régi dolgaimmal, (nem??)de valami őskáoszba tévedtem.Nem véletlen hát, amit a Jel blogba tettem, a Dante idézet a sötét erdőről.
És ahogy Te is írod, ez az alaphangulatszint visszaáll. Így hát csak megerősítetted bennem azt az ösztönös sejtést, hogy "futok én még itt néhány kört", de be lesz ez fejezve.
Le kell érni a lejtő aljára, csak ott lehet megállni. Én meg félúton vacillálok itten. Rémes.
Jó volt elmondani...
Szondi Lipót azt mondta, az ember a személyiségével gyógyít.Szerintem Te a legjobbak közé fogsz tartozni.
De kérlek! Vegyél lottót!
yko

4. teodora 2007. 08. 03. 23:55

nahát, én is épp időutazósat néztem (href.hu/x/38k1), egyébként a legtöbb ilyen sztoriból az a tanulság, hogy a jelenben kell élni, meg egy csomó pszichós meg ezós könyv is erről szól :) Az egyik (pontosabban kettő: Let sleeping dogs die és Trophy) The Mission dalban is azt énekli Wayne Hussey, hogy a megbánás a legnagyobb vétek, és ez egész belátható - ezen a filozófiai síkon legalábbis-, mert [demagóg]felvállalni a felelősséget meg elfogadni magunkat csak a múlttal együtt lehet[/demagóg].
másfelől szerintem az elégedettségi szint és a hangulat, mint állapot nem mindig korrelál

5. teodora 2007. 08. 03. 23:57

btw, ha már időutazás: főoldalt láttad-e? :)

6. isolde 2007. 08. 04. 0:40

teodora: nem, most nézem, nagyon aranyos :) yko: á, néha veszek, de sose nyerek..

7. tegla 2007. 08. 04. 9:55

Én nagyon nem szeretnék újból iskolás lenni. Legjobban az életben az unatkozást utálom (második a tökfőzelék), és az egész általános/középiskola másról se szólt, mint hogy ülök és unatkozok. Kivéve a dolgozatok, persze...

Az a baj, hogy a mai fejemmel is nagyjából ugyanezeket csináltam volna, csak máshogy, jobban. Persze ez csalás, mert azért tudnám jobban csinálni, mert közben felnőttem, de a felnövéshez kellett, hogy akkor és ott rosszul csináljam.

8. Suzuha 2007. 08. 04. 10:22

Tetszik a stílusod ;) És a téma is érdekes; ki ne gondolta volna már ezt végig? Mert ha ezt-azt nem úgy csináltam volna mint ahogy, akkor most nem lenne ezem-azom, amiket szeretek.. Ennek így kellett lennie, és ez jóó ^^

9. elefánt 2007. 08. 04. 16:55

A múlt létezik, de a jövendő nem. Mondta ezt Teller Ede, és teljesen igaza volt. Persze el lehet játszani azzal, hogy fordítva van, de hát nincsen...

10. Bori 2007. 08. 04. 17:08

Sztem csak fájdítja az ember a saját szívét, ha azon kesereg, hogy "mi lett volna ha..." Nagyon sokáig másból sem állt az életem. Így "30 fele, hazafele" (én is 29 vagyok) már csak azt nézem, hogy a múlt tapasztalatait - magamról és a világról - hogyan hasznosíthatom és hogyan élhetek úgy, hogy élvezzem is és lehetőelg többé-kevésbé azt csinálja, ami érdekel. Ezt ajánlom mindenki figyelmébe:

www.youtube.com/watch?v=iG9CE55wbtY

A pasi szerint az iskola eredetileg azért olyan uncsi, és azért öli meg a kreativitást, mert aztán a munka is ilyen lesz és a gyerek jobb, ha hamar megszokja...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de, ha körülnézek, nagyon kevés olyan embert látok, aki tényleg azt csinálja, amit szeret és, ami érdekli. Mert semmi se az, aminek eleinte látszik, és időközben kiderült, hogy... és persze az ilyesmit nehezen valljuk be magunknak. vagy feladja, mert nem kapja meg álmai munkáját, meg mert elsősorban ki kell fizetnie a villanyszámlát stb. Ezért örülök, hogy azért akadnak ellenpéldák. Isolde sem ilyen - noha biztosan gennyesre keresheté magát a gyógyszeriparban. És vannak barátaim, akik (még) nem adták fel és akiknek nagyon drukkolok, mert nagyon kemények küzdenek. Ha cinikus lennék itt mondanám, hogy idővel biztosan el fogják adni magukat egy multinak 5x ennyi fizuért... De remélem, hogy nem... Na, igen, az álmok, és a jó munkahely... És a képesség és erő, hogy bevalld magadnak, ha "nem ilyen lovat akartál" és válts. Van egy barátom, aki a TV2 hiradójánál dolgozik és gyűlöli. Nagyon készül a váltásra... Ő mondta, hogy a kollégái közül sokan ugyanúgy gyűlölnék a munkájukat, mint ő, ha lenne elég vér a pucájukban, hogy bevallják maguknak, hogy hiába verték a nyálukat évekig, és hiába irígyli őket mindenki, nagyon gáz a munkájuk... De többnyire nincs. Sajnos, nagyon-nagyon sok ilyet látok. Az élet meg rövid és az ember nem viszi a pénzét (BMW-jét, lakását stb) a sírba... Oké, ez ennél bonyolultabb... Meg Magyarországon vagyunk...
Na, abbahagyom... Szóltam, leülök.... Uff.

11. SWAT 2007. 08. 04. 19:31

tetszik a naplód :) swat.freeblog.hu

12. srác 2007. 08. 05. 11:36

a daybreak sorozat megvolt?

13. isolde 2007. 08. 05. 13:34

srác: nem, nem ismerem.

14. A. 2007. 08. 06. 15:01

ismet elmeny volt :)



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb