Hétköznapok vannak

2007. július 12. 11:23 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 5 komment
Nem történik semmi izgi. Illetve de, begöndörítettem a hajamat, hordom a szemüvegemet, és ma ingben jöttem, ezektől kb húsz évvel nézek ki idősebbnek, és a páciens, akivel tegnap fél órát beszéltem és mára visszarendeltem, nem ismert fel. (Nem demens és nem is gyengénlátó beteg.) Néha szeretem a külsőm megváltoztatásával összezavarni a környezetemet, meg hát, tudjátok, a nőnek az új hajviselet olyan, mint a kígyónak a vedlés, új élet, új lendület.

Tegnap meg átmentem gyanútlanul receptért a kórházunkban dolgozó allergológushoz, az úgy szokott lenni, hogy amikor beköszönt a parlagfű, akkor én felhívom a Magdit, hogy te, légyszi írd már föl a gyógyszerem, és akkor fölírja. Ezzel szemben most azzal fogadott, hogy fölírja, de először be kell vinni engem a gépbe, ahhoz jelentkeznem kell a felvételi irodán, ahhoz meg előtte el kell mennem a pénztárba és vizitdíjat fizetnem, persze, pénzt nem vittem, mert még soha életemben nem fizettem vizitdíjat, és bár a létezéséről van tudomásom, de eszembe sem jutott, hogy a receptért is kell, így aztán egyik asszisztensnő adott kölcsön háromszáz forintot, amivel lementem a pénztárba, aztán a nyugtával elmentem a felvételibe, aztán visszamentem a Magdihoz, aki odaadta a recepteket. Szóval kaland az élet. De már egy csomószor adtam vért életemben, és ha összegyűlik asszem harminc (?), akkor nem fizetek többé vizitdíjat <ördögi kacaj>. 

Meg még azon gondolkodtam, hogy az idén leszek ugye harminc éves, és bár szeretek ezzel dobálózni minden helyzetben ("Idén betöltöm a harmincat és tizenhét forintom van hó végéig!"), igazából nem érzem még mindig a súlyát, de mivel rengeteg sorozatot nézek, pontosan tudom, hogyan kell ilyenkor viselkedni, mi a társadalmi elvárás. Szóval a követendő viselkedésforma szerint listát kell írni, hogy mit akartam harminc éves koromig megcsinálni, és aztán pánikszerűen belefogni a lista teljesítésébe, viccesebbnél viccesebb helyzetekbe keveredve ezáltal. Nekem persze sose volt harminc-éves-korig listám, eleve nem is értem az életkorokat, mivel a cirkuláris időkezelés híve vagyok a lineárissal szemben, és szilárd meggyőződésem, hogy a lelkem mélyén mindig is tizenhét és hetven éves voltam és leszek, de nyugalom, nem filozofálunk, a lényegre térek: nincs listám. Úgyhogy elkezdtem írni, miket kellene harminc éves korom előtt megtennem, de aztán majdnem mindent kihúztam, mert regényt írni meg gyereket szülni ráérek két nappal a szülinapom után is, és soha nem is terveztem, hogy ezekre az első három évtizedben fog sor kerülni. Persze, írhatnék olyanokat, hogy körbestoppolni Európát, de ezt már tizenhat évesen sem gondoltam igazán komolyan, csak jó volt eljátszani a gondolattal, feltételezem, ezzel majdnem minden tinédzser eljátszik, legalábbis az én koromban így volt. És szerettem volna rasztahajat is egy időben, de már nem szeretnék, úgyhogy ezt sem írom fel. Vagy felírhatnám, hogy legyen autóm meg nyaralóm meg utazzam be Afrikát, de úgysincs rá pénzem, szóval tök felesleges (nem beszélve arról, hogy egyébként sem akarom beutazni Afrikát.)

Mindent összevetve tehát a végső listám ez:
1. Bungee-jumping.

Szerintem menni fog.

My outside look cool, my insides are blue

2007. július 11. 11:03 - címkék és kategóriák: - 2 komment

És azt gondoltuk volna, hogy a szilikonmellű nők boldogtalanabbak, mint kismellű társaik? Ezt megúsztam. És itt a TLC régi, de aranyos klipje a témában.

And the rent cheque is killing me a little more each month

2007. július 10. 10:16 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 22 komment

Egy bajom van ezzel a bloggal, ez az erőltetett vidámsága. Hogy itt humorosan kell felfognom, hogy majdnem harminc éves létemre a hónap második felében tizenhét forintom van, és hiába, hogy sokat tanultam, okos vagyok és sokat dolgozom, mégsincs pénzem megcsináltatni a fogamat (ti. van benne egy csap, de venni kellene rá koronát). És hogy ötszáz forint paraszolvenciát gyömöszöl az ingem zsebébe a cigányasszony ("Tegye csak el doktornő, egy kis kávéra, maguknak is nehéz!"), és komolyan jól jönne ötszáz forint. És persze a humor remek énvédő mechanizmus, jómagam nagy tisztelője vagyok minden akasztófán poénkodónak, de szerintem ez attól még szomorú, és megalázó, és nyomorúságos. És frusztrál, és ezért rosszkedvű vagyok, és amikor rosszkedvű vagyok, akkor rosszabbul dolgozom és nem tudok írni sem, és ezektől még rosszkedvűbb vagyok, és akkor várom, hogy kapjak fizetést, hogy vehessek magamnak valamit, ruhát, könyvet, és akkor megkapom a fizetésemet pénteken, és a törlesztőrészletek meg csekkek után nem marad belőle semennyi. És akkor azon gondolkozom, hogy el kellene mennem gyógyszercéghez dolgozni, el is tervezgetem jól, de persze mindketten tudjuk, hogy úgysem megyek, mert már most túl sok energiát fektettem ebbe (kb. az orvoslásba) ahhoz, hogy lelépjek.
És azt is utálom, hogy nem tudok szomorú dolgokat írni, részben mert mindenki olvas, részben, meg mert hiányzik ez a képességem, hiába vagyok szomorú, az mindig csak rinyálásnak hangzik, és ahelyett, hogy együttéreznének az emberek, csak olyanokat kommenteznek, hogy mit rinyálok. Lehet, szünetet kéne tartanom, végülis mivel nyaralni menni sincs pénzünk, előreláthatólag tényleg egész nyáron csak rinyálnék, és tavaly is volt egy hónap, amíg nem írtam (mert annyira felhúztam magam egy olvasón :-), mégse keletkezett zavar a tér-idő kontinuumban.
És persze, nyilván lehetne rosszabb is, kereshetnék még kevesebbet, élhetnék egyedül egy gázkonvektoros albérleti szobában két macskával, akiket gyűlölök. Lehet, izgibb lenne a blogom.

Apropó tér-idő kontinuum, láttuk a Lost Roomot, ez egy sci-fi minisorozat (3 rész), amit végig paráztam és nagyon-nagyon jó.

Mit tenne az az öreg hölgy?

2007. július 6. 18:06 - címkék és kategóriák: Kultúra - 5 komment
Neil Gaiman mesél a filmjeiről, a szépirodalomról, a magyarokról, meg mindenféle másról, okos, vicces, valamint tök jól néz ki, az indexen.
<rajong, rajong, rajong>

Tell me why I don't like Mondays

2007. július 5. 15:46 - címkék és kategóriák: Kultúra - 1 komment

Ja, igen, megragadnám az alkalmat némi véleményformálásra: szavazzunk a Goldenblogon a Belsőségre és a filmbuzira meg a criticalbiomassre, mert jók. Nem, egyik se az én blogom. Igen, ez csupán az én szubjektív véleményemet tükrözi. Igen, hallgassunk némi ifjonc ska-zenét mindeközben, mert vidám.

Say no to global warming

2007. július 5. 15:01 - címkék és kategóriák: - 1 komment

Fix pontok az életben/1.: időjárás Sopronban a Volt-fesztivál ideje alatt.



 

 

 

 

Mind the gap

2007. július 5. 10:07 - címkék és kategóriák: Kultúra - 7 komment

Szóval én még eleinte naivan azon gondolkodom, hogy hétre biztosan nem fogok odaérni a dedikálásra, és rohanok, nehogy az legyen, hogy majd ott van tíz ember, azokkal negyed nyolcig eldumálgatnak, aztán Gaiman szépen hazamegy, mire én odaérek. Végül is, szombaton derült ki, hogy lesz ez az esemény, és tudomásom szerint csak néhány honlapon adtak róla hírt. Oda is érek nagy sietve negyed nyolcra, könnyű megtalálni a boltot, mert hosszú-hosszú-hosszú sor kígyózik ki belőle végig a körúton a zuhogó esőben, szóval beállok a végére, és aztán remekül szórakozom. Az olyanokon, hogy például időnként kijön a könyvesboltból egy szemmel láthatóan a személyzethez tartozó fiatalember, fényképeket készít a sorról és kölcsönesernyőket osztogat; vagy kijön Maddy megnézni, mennyien vannak még, és rémülten, szemeit forgatva menekül vissza. Néha leszólítanak járókelők is a jogos kérdéssel, hogy mit osztanak itt tulajdonképpen, például egyszer egy anyuból és három leányból álló roma család:
Nagylány: - Jó napot, mi történik itt?
isolde: - Dedikálás.
Nagylány: - Hűű...És ki dedikál?
isolde: - Egy Neil Gaiman nevű angol író.
Anyuka: - Angol vagy amerikai?
isolde (megdöbben a tökéletesen helytálló kérdésen, mivel Gaiman eredetileg angol, de mostanság az USÁban él, de aztán a hosszú magyarázat helyett a könnyebb utat választja): - Angol.
Nagylány: - Hűű... És miket ír?
isolde (Megdöbben a tökéletesen helytálló kérdésen: épp szombaton tájékoztatták hozzáértő barátai, hogy Gaiman írásait tulajdonképpen nem is a fantasy kategóriába kell sorolni, hanem ki tudja. Isolde ráébred, hogy aktuálisan képtelen érthetően elmagyarázni, hogy Gaiman pontosan mit ír, ezért bizonytalanul hallgat, ám a sorban mögötte álló fiatalembertől váratlan segítséget kap.)
Sorban álló fiatalember: - Könyveket.
Nagylány: - Jaaaa, könyveket! Köszi!
(Roma család balra el.)

Van az a kutatásom, amelynek során életminőség-életelégedettség kérdőívet veszek fel, és arra gondolok, hogy rendkívül szignifikáns eredményeket tudnék prezentálni, ha kitöltetném a sorban szomorkodó fáradt, hétköznapi emberekkel, majd még egyszer, miután kijöttek a boltból: mindenki szélesen vigyorogva és alapszemélyiségétől függően nyíltan vagy csak a lelke mélyén ugrabugrálva hagyja el a könyvesboltot. Feketére festett gót lányok viháncolnak olyan arccal, mintha most kaptak volna egy pónit karácsonyra; és talpig feketébe és spleenbe burkolt posztmodern írópalánták próbálják elrejteni az arcukra minduntalan kiülő, ám imidzsükkel nehezen összeegyeztethető életörömöt.
Két és fél órát állok sorba, szerencsére a vége felé csomó ismerős és barát jelenik meg, eleinte ugyanis kissé magányosnak éreztem magam a sorban: az előttem álló nördkülsejű fiatalemberek mindvégig kódokról és függvényekről értekeznek, a mögöttem álló csapat pedig arról, hogy melyik pályán hogyan lehet jól teljesíteni (és ők sem baseball-játékosoknak tűnnek). Utólag egyébként megtudom, hogy az rpg.hu-n is reklámozták az eseményt, ez mondjuk sok mindent megmagyaráz, például az érdeklődők nagy számát is.   
Aztán sorra kerülök tíz óra tájban én is, hű, meg vagyok illetődve, basszus, maga Neil Gaiman, igaziból, kezet fog velem meg minden, és nagyon jó fej és aranyos, és iszonyú jófejség tőle, hogy bevállalta ezt a dedikálást egyáltalán, és <rajong, rajong, rajong>.
Szóval viháncolok, ahogy csak telik tőlem. Klassz volt.

I was out of bullets

2007. július 3. 22:01 - címkék és kategóriák: Kultúra - 3 komment

A hőség elleni védekezésnek egyébként kifejezetten kellemes és célravezető formáját fedeztem fel, vagyis elhatároztam, hogy légkondicionált mozikban fogom eltölteni az idei nyarat.
Ez a terv.



Mondjuk, nekem már eleve szinte teljesen biztosan tetszik minden olyan film, amiben Bruce Willis koszos, borostás és Dörner György hangján beszél, és ha még autókat, helikoptereket, repülőgépeket és hatalmas kamionokat törnek benne össze/lőnek ripityára, és mindemellett Kevin Smith játssza a pincében lakó szupernördöt... Mit is mondhatnék.
Igen, a repülős jelenet tényleg egy kicsit túl szuperhősös; valamint nem hangzott el a filmben a trailer klassz zenéje (örömóda), de ezenkivül nem nagyon tudnék negativumot emliteni. A kiséretemül szolgáló, és nem mellesleg az estét szponzoráló hozzáértő fiatalember természetesen egy csomó hibát fedezett fel a számitógépes bűnözők működésében, én viszont szerencsére cseppet sem értek az ilyesmihez, szóval nekem ez a része mindegy, az viszont zseniális, ahogy Bruce Willis osztja a kettes számú főhős szerepében feltűnő sápatag geek gyereket.
Hogy a pozitiv hős FBI főnököt egy egészen közel-keleti arcú csávó játszotta, hát az mennyire PC már, le a kalappal (bár maga a szinész asszem maori vagy ilyesmi). És hogy John McLane lányának nem valami tucat-szinkronhangot adtak, hanem a Szinetár Dórát, bár kicsit szokatlan volt, de épp ezért tetszett.
Nagyon jó, nagyon jó film.
És az megvan, hogy a gonosz főhős, Thomas Gabriel (Timothy Olyphant) az nem más, mint Seth Bullock, a Deadwoodból? Mennyit számit egy bajusz...


I get money I'll get funny again

2007. július 2. 14:57 - címkék és kategóriák: Kultúra - 17 komment
A hétvége megkoronázásaféleképpen aztán még a húgommal is elmentem moziba, mert felelőtlen vagyok és nem tudok bánni idővel-pénzzel. Konkrétan a Karib-tenger kalózai 3-at néztük meg, amit ugyan már láttam, de húgom még nem látta, és nem volt kivel megnéznie, mert már az összes ismerőse látta. Na, értitek. A sztori így másodjára már egy kicsit kevésbé volt zavaros, még mindig benne van a filmtörténelem, megkockáztatom, legjobb tengeri csatája, Orlando Bloom pedig még mindig egy nyálas idióta, izgulok, hogy a következő részekben már ne szerepeljen, vagy ha igen, akkor legalább nőjön az arcára olyan hatalmas, nyálkás polip-izé, ami Davy Jones-nak is volt.

Nem tudom, szerintem van abban valami feeling, ha az embernek ezerkétszáz forintja van fizetésig (hatodika), és azt mozijegyre költi el. De azért don't try this at home.

Műanyag dinó és más hiábavalóságok

2007. július 1. 11:20 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Vásárlás - 9 komment
Az van egyébként, hogy az elmúlt hónap(ok)ban, nem is tudom, mióta nem volt szabad hétvégém, (szabad alatt az olyat értjük, amelyre nem voltak előre betáblázva sem kötelező, sem általam választott munka-, tanulás-, vagy szabadidős programok) mert vagy ügyeltem, vagy a mozgáscsoport-hétvége volt, vagy ügyeltem, vagy Svájcban voltam, vagy ügyeltem, vagy vidéken voltunk esküvőn, vagy ügyeltem. Ennek megfelelően megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni ebből a mostaniból, és azon élvezkedem, hogy: 1. szombat délután hirtelen ötlettől vezérelve a Balettcipőben ülök a barátaimmal akármeddig (akik időnként váratlan, ám annál viccesebb hangfrekvenciájú örömkitörésekkel szórakoztatnak, mivel kedvenc írójukkal találkoztak személyesen néhány órával azelőtt), 2. vasárnap fél tizenkettőkor pizsamában blogot írok, 3. filmeket nézek mozikban, 4. teljes Simpsons-évadokat nézek itthon (updatelni kell magunkat, mire jön a film) (és feltétlenül nézzük meg ezt a teasert, vicces), 5. unatkozom, és bár rengeteg tennivalóm lenne (amiket el kellene olvasni, már rég meg kellett volna írni, ki kellene vasalni, stb.) úgy teszek, mintha jódolgomban nem tudnám, mihez kezdjek az időmmel.

A Vaskabátok (Hot Fuzz) tehát remek film, ugyanazok csinálták, akik a Shaun of the Dead-et. Ez utóbbi nagyon vicces, nagyon beteg, és meglehetősen angol zombihorror-paródia, kötelező. A Hot Fuzz talán ennyire nem feszíti túl a húrt... bár, ha jobban belegondolok, talán mégis. Szóval a Hot Fuzz ugyanez, csak zsarukkal, nagyon vicces, nagyon beteg angol rendőrös akciófilm-paródia. Nagyszerű, ahogy elindul egy normális filmnek, eleinte csak mosolyog az ember, és arra gondol, hű, ez egy kicsit bizarr, aztán szép fokozatosan végül south park-i magasságokba szárnyalunk meg még azon is túl. Csomó filmes utalás is van benne persze, amiket én nem veszek észre, mivel vajmi kevés Bad Boyst meg Chuck Norrist láttam, de attól még vicces; és imádom vígjátékban a brit akcentust.



Miközben e sorokat írom, a férjem (egyébként komoly, tiszteletreméltó, diplomás ember) a Növő Állatokkal folytatott természettudományos kísérletét készíti elő. Úgy kezdődött, hogy egy pár héttel ezelőtt Kislány fedőnevű kolléganőmmel elmentünk a papírboltba: én mappákat meg egyéb irodaszert akartam venni folyamatban lévő kutatásunkhoz, ő pedig olyan tollat, aminek a végén kis, dülledő szemű műanyagfigura van. Ugyanis korábban a medikusoktól kapott egy kis, dülledő szemű műanyagfigurás (emlékeim szerint bárányos) tollat, amit kölcsönkért tőle a Főnökünk (nemzetközileg elismert kutató mellesleg), és túszul ejtette, amíg nem kap ő is egy hasonlót.
Szóval megvettem a mappákat, megkérdeztük a pult mögött szomorkodó fiatalembert, vajon tartanak-e dülledő szemű műanyagfigurás tollat, persze nem, és már éppen indultunk volna kifelé csalódottan és dolgavégezetlenül, amikor megpillantottam a pulton a Növö Állatot. Ezt annyira nem értettem, hogy meg kellett állnom megfejteni a feliratot, kiderült, hogy valójában Növő Állatról van szó, vagyis kb. 1x1x2 cm nagyságű színes műanyag dinoszauruszokról, amik vízbe helyezve 72 óra alatt méretük hatszáz százalékára nőnek meg. Mondanom sem kell, hogy lelkesedtünk.
isolde: - Akkor ezt a lila Növő Állatot kérem!
Kislány: - Én meg ezt a zöldet!
isolde: - Te kinek vetted?
Kislány: - Én a Főnökömnek, te?
isolde: - Én a férjemnek.
Szóval (dobpergés) az e percekben kezdődő kísérletből 2x72 óra múlva kiderül, vajóban képes-e testmérete hatszáz százalékára megnőni, illetve vízből kivéve ismét összezsugorodni a lila műanyag dinoszaurusz, made in China.
« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb