Kávé, vasalás (illetve ezek hiánya)

2007. július 18. 17:35 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 4 komment
Nem volt semmi baj a gyerekekkel persze. Volt egy pillanat, amikor kivételesen mind a kettő minden látható ok nélkül ordított (ezt ritkán csinálták, többnyire aranyosak voltak), lemerült a telefonom, és egy hatalmas, fekete pók közelített felém a konyhapadlón, akkor gondoltam, hogy ha még ma este mindenképpen pánikba akarok esni, akkor arra ez lenne az ideális pillanat, de aztán nem estem és a pillanat tovasuhant.
Sokkal közelebb álltam a pánikrohamhoz ma reggel, amikor kómásan kitántorogtam a(z amúgy kb harmincöt fok hőmérsékletű) konyhába és észrevettem, hogy nincs itthon kávé. Gondolom, aki kávéfüggő*, az érti, miről beszélek, aki nem, az meg képzelje el, hogy egyszercsak nincs otthon sör/víz/internetkapcsolat. Azért magyarázatképpen elmondom, hogy középiskolás koromban egyszer kávé nélkül kellett elkezdenem az angol országos tanulmányi versenyt, a reggelihez nem adtak kávét ugyanis, mert a tizenhétévesek csak ne mérgezzék magukat, jobb nekik a menzatea vagy a kakaós tej, délben találtam csak egy büfét, ahol végre koffeinhoz lehetett jutni, és mint utóbb kiderült, a délelőtti feladatokon siralmas pontszámmal végeztem, a délutániak meg majdnem mind maximum pontosak lettek.
Szóval azt hiszem, csupán azért nem kaptam pánikrohamot reggel, mert túl alacsony volt a vérnyomásom hozzá.
Ezenkívül még olyan problémáim vannak, hogy nincs mit felvennem, ugyanis a nyári cuccaimat kevés kivétellel mind vasalni kell (vászonnadrágok, vászonszoknyák), az pedig teljességgel elképzelhetetlen számomra, hogy a jelen időjárási körülmények között akárcsak gondolni tudjak a vasalásra. Felmerült bennem reggel, hogy betelefonálok a főnökömnek, hogy sajna nem tudok bemenni fenti két okból (ti. kávé és vasalatlanság), aztán eszembe jutott, hogy a munkahelyemen talán mégis egy fokkal hűvösebb van, mint itthon, és akkor a szó szoros és átvitt értelmében is gyűrötten eltántorogtam.
Egyetlen jó dolog, hogy a dicső múltban, amikor hazajöttem Hollandiából és még volt egy kevés pénzem, akkor azt hihetetlen lélekjelenléttel és előrelátással Rolling Stones koncertjegyekre költöttem el és már csak két nap van addig.

(*Bárcsak lenne már nálunk is Starbucks! Tavaly hallottam valami pletykát, hogy lesz itthon is, de még semmi jele.)

Eddig beérkezett kommentek: 4

1. olinka 2007. 07. 18. 21:24

hagyjatok már ezzel a Starbucksos hülyeséggel. miért kell az itthon, ahol magas szintű a kávé kultúra? négyszer annyit akartok kávéért fizetni, vagy műízű szörppel inni, vagy kiszorítani a kis vállalkozásokat a világból? ez kb az utolsó rossz "imperialista" dolog, ami nem jött át Amerikából: a plázák, terepjárók már itt vannak, több-biztosítós rendszer úton...

2. Bori 2007. 07. 19. 5:55

Mélyen megértelek - már, ami a kávét illeti, magam is hasonló kórságban "szenvedek". A Sturbucks pedig nem lenne rossz, csak valami el...szottul drága, szinte megfizethetetlen. Meg rengeteg kis kávézó zárt be a világon mindenhol a Starbuck szenét "imperialista" terjeszkedése miatt. Na, koncentrálnom kell, iszom egy kis kávét...

3. isolde 2007. 07. 19. 8:37

olinka: nekem végülis mindegy, hogy hogy hívják, csak legyen minden sarkon olyan hely, ahol helyben pörkölt kávéból óriás tejeskávét adnak elviteles pohárban.

4. teodora 2007. 07. 19. 21:50

a starbucksot menő cikizni, de gyerekes dolog.
egy külön világ, aki ismeri, az nagyon jól tudja, hogy miért kéne, és miért nem szegődhet még az árnyékába sem a többi hasonló hely...
ha meg drága, akkor hogy szorítaná ki a sok pici, olcsó finom helyet? úgy, hogy annyira jó, hogy mégis megéri majd az árát? (igen)



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb