Válság, tigris, pacalleves

2007. január 16. 23:09 - címkék és kategóriák: Utazás Nyafogás Kultúra - 7 komment
Voltunk Prágában, jó volt. Kiolvastam négy könyvet a vonaton, ebből az egyik a Prágai capriccio volt Kocsis Péter tollából. Már az első fejezetből (igazából az első fejezet ciméből) megtudtam, hogy konzervturista vagyok, tudjátok, az a fajta, aki a Lonely Planettel és fényképezőgéppel a kezében nyájként vonul a Károly-hidon, és aki Coffee Heavenben közepes lattét iszik karamellsziruppal, ahelyett, hogy megkeresné a Vencel tér aljában azt a kis hentesboltot, amelynek a hátuljában eredeti pacallevest reggeliznek az eredeti csehek eredeti kimért kakaóval. Egyébként be kell vallani, hogy a könyvből nagyon sokat meg lehet tudni a cseh történelemről, érdekeseket is, és meg kell hagyni azt is, hogy teljesen átjön belőle egyfajta Hangulat: kb, amikor kivörösödött arcú csehek merengenek korsó pilzeni és ecetes kolbász felett a külvárosi kiskocsmában miközben fogatlan tangóharmonikás nyikorgatja mellettük hangszerét. Minden pozitivuma ellenére mégis világnézeti válságba taszitott a mű, azaz ráébredtem, hogy soha nem lesz belőlem külvárosi kiskocsmában pilzeni felett merengő cseh, és akármennyire is igyekszem elrejteni a Lonely Planetet meg a nagy, bámész turistaszemeket, még vasárnap délután háromkor is ki fog nézni a pincér a majdnem teljesen üres Arany Tigrisből, mint ahogy ez meg is történt. Persze, nem azért mentem oda, mert az Hrabal törzshelye volt, hanem mert Kocsis Péter egy teljes fejezetet szentel neki a könyvében, ráaásul a fejezetnek a cime A szentély, és olyanokat ir benne, hogy itt győz a vertikális örökkévalóság az idő múlásának horizontális... valamije felett. És bár Kocsis Péter figyelmeztet, hogy az Arany Tigris az a fajta szakrális hely, ahol nem látják szivesen, mondhatni, gyűlölik 1. a nőket, 2. a turistákat, én balga fejjel azt hittem, hogy ezek alatt húszfős, folyamatosan fotózó japán középiskoláslány-csoportokat értenek, akik light kólát akarnak kérni a frissen csapolt pilzeni e katedrálisában. Dehát hogyan is hihettem, hogy a csapos nem veszi észre rajtam rögtön az első pillantásra, hogy sosem olvastam Hrabalt, a pilsner szerintem túl keserű, és hogy csak egyszer ettem életemben pacallevest, akkor is véletlenül? Egy szó, mint száz, a missiont elbuktam, nem ülhettem le a Tigrisben, még gondolkodom, legyen-e új életcélom a visszatérés. Amikor is majd megtanulok cseh nyelven filozófusokat idézni, évtizedek alatt összebarátkozom valamely törzsvendéggel, és bár már nyilván öregasszony leszek, mire sikerül elérnem, hogy leülhessek az asztalukhoz a Tigrisben, akkor véres bosszút állok, de legalábbis botrányt csinálok, amiért nem szolgálnak fel nekem diétás, alkoholmentes pilzenit.
Szóval jól éreztük magunkat.
Megnéztük a nevezetességeket is persze, ittunk sört, ettünk knédlit, sétáltunk. Sokat. Megnéztük azt a két dolgot, amit logisztikai nehézségek és/vagy útitársam ellenállása miatt tavaly nem sikerült (az Obecni Dum nevű gyönyörű és nagyon szecessziós kultúrpalota és a Barbie-kiállitás). Vettem magamnak egy csodaszép zsebnaptárat a Mucha múzeumban, mutogattam is ma boldogan a kollégáimnak (igen, ugyanazoknak, akiknek azóta sem tűnt fel a falon a múlt héten megjelent hatalmas Rousseau-naptár), amire furán néztek, és megkérdezték, minek adtam pénzt ezért, amikor minden évben kapunk nyomi, sötétkék vagy fekete műbőr, ám a célnak tökéletesen megfelelő zsebnaptárakat a gyógyszercégektől.
Voltunk a thai étteremben, ahol a humoros sors kishiján pacallevest etetett velem. Ez azért van, mert képes vagyok gondolkodás nélkül megrendelni olyan dolgokat az étlapról, aminek nem értem a nevét, szerintem az kaland, és gondoltam, thai étteremben viszonylag belátható palettán mozoghat a leveskinálat, de aztán megkérdezte a kedves thai pincérfiú, hogy komolyan a tehéngyomrot akarom-e. Egyébként a valóságban nincs bajom a pacallevessel, bár csak egyszer ettem Szlovákiában, amikor megrendeltem valamit az étlapról, aminek nem tudtam a nevét, és nem volt rossz, de ezúttal az ananászlé-pacalleves-red curry kombináció még nekem is túl merésznek hangzott.
Mi is volt még... egészen kevés dolgot vásároltam, ami különös, talán felnőttem, és rájöttem, hogy az utazásban az élmény a fontos (és nem pedig az, hogy tárgyakat hordjunk haza, amik aztán a szürke hétköznapokon az élményre emlékeztetnek), vagy csak tudat alatt mégis bűntudatot keltett bennem a könyv és a konzervturistaságom. Vagy kevés volt az idő.

Eddig beérkezett kommentek: 7

1. molcsa 2007. 01. 17. 10:08

Nekem egész Prága az Arany Tigrisről szól, és persze Hrabal miatt. Tavaly nyáron voltunk ott utoljára, és én nem éreztem, hogy kinéztek volna minket, pedig tuti a szagból is levették, hogy turisták vagyunk (pedig a térképet jól eldugtuk). Az egyik alkalomnál egy olyan asztalnál ültünk, amit lefoglalt egy egész turista csoport, de mikor megjöttek, akkor sem rúgtak ki minket, hanem a főpincér 1 perc alatt átszervezte az ülésrendet, és átültetett minket egy másik asztalhoz.
Engem nagyon szórakoztat az, mikor bemész, és egyből hozzák a sört, és meg sem kérdezi, hogy mit kérsz még vagy esetleg mást kérnél.
Egy másik alkalommal épp vmi forma-1 ment a tv-ben, és a Kedvesem (aki a nő kettőnk közül:) oda van érte, úgyhogy ott néztük a csehek között, hozták a sört, mikor már majdnem elfogyott, remek volt. Szóval ha Prágába megyek, most már menthetetlenül az első célpont a Husova utca :)

Ha lehet picit spammelni, akkor az én prágai történetem itt olvasható: molcsa.freeblog.hu/archives/2006/06/29/Voltunk_Pragaban_II/

2. lucia 2007. 01. 17. 15:50

izé, nekem is kisebbségi komplexusom volt a könyvet olvasva, mint konzervturistának, de azt hittem, hogy te nálam kifinomultabb lélek vagy, aki tisztességesen, hentesboltba kezdi a reggelt, és ezért neked nem lesz. hát milyen sznob vagy te?

3. vylana 2007. 01. 17. 16:26

Molcsa, Arany Tigris ügyben hasonlóak a tapasztalataink. Rá se ránts Izolde, azért a thai-étterembe befértél. Egyébként szerintem ez a konzervturistaság. Bűntudatot azért ne legyen,az emberek többsége ilyen.

4. kac 2007. 01. 17. 20:07

Hrabalt pedig érdemes...

5. Ildi 2007. 01. 17. 20:40

Szia!
Én ugyan csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon tetszett az élménybszámolód ebben stílusban, s bár én se a könyvet nem olvastam, eddig, se nem voltam már jó ideje Prágában, lévén, hogy Izlandon vagyok (még 6 hónapot), de mivel nekem is van blogom, kicsit ebből a szempontból is olvastam amit írtál. További jó utazást!

6. R. 2007. 01. 22. 16:43

érdekes Arany Tigrincsből minket sem néztek ki amikor ott voltunk, pedig turistaságunk simán látszott és öt főből csak hárman kértek sört.
igaz végül én voltam kénytelen meginni az egyik korsónyit, pedig az már a hetedik liter volt aznap.
ja és ha keser pilzenit annyira nem, akkor fent a várban a templom mellett van a fekete bika nev hely, ahol nagyon kellemes félbarnát mérnek (velkopopovicky lezak-ot vagy vmi ilyesmi nevűt)

7. Bright 2007. 01. 23. 12:39

Velkopopovicky Kozel, literszám ittunk belőle, csak egy másik kocsmában.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb