Elmúltak az ünnepek
Első "saját" karácsonyom, vagyis első olyan, amikor szülőktől távol töltöm a szentestét, és nagyon jó volt. Ez fura különben, hogy ki mikor kezdi el, vagy mikortól "ér" nem hazamenni, egyáltalán meddig emlegeti az ember a szülei házát úgy, hogy "hazamenni", és honnantól lesz belőle "lemegyünk Miskolcra". És ha az ember párban él, élet- vagy házastársi viszonyban, akkor meddig kell mindenkinek külön-külön "hazamenni a saját szüleihez", és mikortól van az, hogy közösen "meglátogatjuk anyádékat". És meddig vesz ki-ki ajándékot saját szüleinek, és mikortól vesz a pár közösen ajándékot.Mindegy, a lényeg, hogy 24-én otthon fetrengtünk, csináltam Edina-féle halat (lazac tejszínes-pezsgős trutyiban) meg brownie-t, ezúttal vaníliafagylalttal, adtunk a vallásnak is, amennyiben újranéztük a Dogma c. filmet, meg kiolvastam a Biff evangéliumát (nagyon vicces, majd mesélek) és klassz volt meg nyugis. Aztán másnap elkezdtük a programot, először ebédeltünk az én szüleimnél, hozták a formájukat, aztán a férjem családjánál, akik szintén, majd másnapra a Bright hirtelen kidőlt valami vírusos megfázás címén (fogadjunk, hogy mára elmúlik), így a nagyszüleimet, ex-drogdíler unokatesómat és ufós nagybátyámat már szupport nélkül látogattam. Röviden összefoglalva, apám szerint Európa sucks, máshová kell költözni, mert itt az emberek genetikailag rosszabbak, mint Keleten, épp elkezdtem volna magyarázni a buddhizmust, de ufós nagybátyám beelőzött, és elmondta, hogy Keletre Lucifer, Nyugatra valamelyik másik Pokol Hercege (nevét elfelejtettem) lakozik, és ők csábítanak arra, hogy költözz máshová, de igazából mindenkinek ott kell élnie, ahová született, és megbarátkozni a körülményekkel. Unokatesóm ezzel szemben Afrikába szeretne menni karitatív munkát végezni, mivel ő az a típus, akit nem érdekel a pénz és az ezzel kapcsolatos hívságok, egyébként tényleg. A pokolhercegeket megnéztük egy könyvben is képen, mivel Rudolf Steiner kifaragta őket fából, Lucifernek emberi arca volt, és mint utóbb kiderült, a másiknak is, csak eleinte fordítva tartottuk. Azon gondolkodtam közben, hogy az embereket tényleg mennyire megviseli a karácsony, hogy most pár napig másokat kell szeretni meg más emberek részére kell vásárolni valamit, és ettől az ünnepet megelőző héten mindenki többnyire teljesen készen van és idegbeteg, és hogy biztosan ezért kell rengeteg finomat enni, csokoládét, alkoholt és egyéb tudatmódosító ételeket, hogy jobban kibírjuk az egymás szeretését. És aztán eszembe jutott, hogy a pszichiátria hajnalán megpróbálták az extasyt párterápiában használni, (mivel eki hatására az ember hajlamos mindenkit szeretni, az addig gyűlölködő párok remekül össze is borultak a rendelőben, csak sajnos a hatás átmenetinek bizonyult), és milyen jól lehetne használni karácsonykor, csak kéne egy kicsit nyomatni az ivóvízbe úgy 23-ától kezdve. Vagy ha kevésbé elrugaszkodottak vagyunk, lecserélhetnénk a bejglit hasissütire, szerintem az is sokat segítene. Törvénytisztelő állampolgárként én mondjuk maradtam az összesen öt tábla csokoládét tartalmazó csokis sütinél, de a pokolhercegeknél kicsit elbizonytalanodtam: lehet, hogy kis családom sokkal előbbre jár nálam, és rég hallucinogénekkel készítik a hagyományos házi tojáslikőrt.
Végül visszatértünk a bázisra és néztünk még egy csomó Boston Legalt és olvastam az emlékezetről szóló remek könyvemet, amiről majd később mesélek.
A cím meg innen.
"Mit keres egy körömreszelő a konyhában?"
"Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyért harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, bort kilencedeztem, gonoszt tizedeltem."
Ja igen, és az én fedőnevem is volt Bedebunk Sária egy titkos levelezésben. Régi szép idők. És Exemnek egyszer megvettem a Négyszögletű kerek erdőt és dedikáltattam neki, remélem, megvan még.
Derűs, barátságos
29 éves lettem ma, valamint az év legrövidebb, legsötétebb napja van (ezt minden évben elmondom). A horoszkópom szerint:
"Nyilas - az állatöv kilencedik jegye
Legjellemzőbb tulajdonságai: széles látókörű, vidám természetű, szívélyes modorú, szellemes, energikus, tele van természetes energiával. Élvezi a független életet. Derűs, barátságos modora vonzza az embereket. Egyenes és szókimondó, elég gyakran fejezi ki tetszését és nemtetszését. Ez utóbbit olykor olyan nyersen, hogy megbántja vele az embereket. Ezt nem rosszindulatról, sokkal inkább őszinteségéről teszi. Rossztulajdonságai közé tartozik az is, hogy nincs időérzéke. Mindig mindenhonnan elkésik. Bármennyire szeretne ezen változtatni, bizony nagy erőfeszítések árán se igen sikerül. Bármit képes megtenni azért, hogy kibújjon a felelősség alól, amelyet terhesnek tart.Partnerkapcsolatában is a függetlenség híve. Feleségként segíteni tudja férje vállalkozását, mivel érdeklődik üzleti tevékenysége iránt, de soha nem avatkozik bele társa dolgaiba, mindig kivárja a kellő pillanatot, amikor egy-egy tanáccsal, ötlettel kisegítheti. Egyébként házias, családszerető, kiegyensúlyozott és megbízható társ, aki nyugodt hátországot teremt szerettei számára. Nem féltékenykedik társára, tapintatosan kezeli a helyzetet akkor is, ha gyanúja már több mint gyanú. De azért módját ejti, hogy szóvá tegye nemtetszését. Mondjuk, amikor már minden feledésbe kezd merülni."
Pont ilyen vagyok, leszámitva persze a derűs, szivélyes modort meg a természetes energiát, nyilván a Halak aszcendensem miatt. Természetes energia. Mindjárt elalszom.
?
Persze, irhatnék "normális" könyvet is (mármint egy rendes regényt), de azt nem tudok.
Ugyanitt várom kiadók jelentkezését.
Gyerek
Dream a little dream
Ma kivettem a hétvégi ügyeletért járó szabadnapot, és itthon takarítok, vagyis még nem kezdtem el, inkább rinyálok az egészségügy miatt. Pénteken volt céges karácsonyi bulink, amin szemmel láthatóan mindenki a vesztét érezte, és ezen csak átmenetileg segített a Goddess-féle brownie (átmenetileg tényleg segített, Kislány még egy görbét is rajzolt a szerotoninszintjéről). Akármennyire is erőlködtünk, végig jelen volt valami pálinka-mellett-búsulva-mulatós hangulat, hazafelé úton pedig már tényleg kénytelen voltam azon elgondolkodni, hogy vajon mihez értek még. Mert elképzelhető, hogy kórházunkat ugyan nem zárják be, de annyival kevesebb pénz lesz, hogy nem kell majd ennyi ember; és ha - soha ne történjen meg, de készüljünk fel az atomcsapásra - én leszek az, aki nem kell, akkor nyilván nem tudok majd elmenni másik kórházba, mert azokat bezárták vagy szintén most csökkentették a létszámot. Magánrendelni nem tudok, mert nincs még szakvizsgám, más meg nem nagyon jut eszembe, amit orvosi diplomával kezdeni lehetne. Szóval hazafelé az éjszakai buszon szépen végiggondoltam, hogy mire lennék alkalmas, és arra jutottam, hogy pánikra semmi ok, tudok jól angolul (tényleg), németül (papíron), remek problémamegoldó szkillekkel rendelkezem (tényleg), gyorsan gépelek és jó kávét főzök, valamint csak hagyott rajtam valami nyomot a többéves pszichiátriai munka, sajátélmény, önismeret, tehát elmehetek titkárnőnek, fordítónak, vagy trénernek (utóbbi mondjuk szerintem nagy maffia, nem biztos, hogy be tudnék kerülni). Végső esetben mehetnék gyógyszerügynöknek is, de azt annyira nem élvezném, másrészt meg biztos az összes állástalan orvos odacsődül. És amíg nem találok munkát, mert rögtön biztos nem találok, addig írok egy könyvet. És még húgom javaslata is eszembe jutott, aki szerint menjek Londonba, közelebb van, mint Sopron, majd hétvégenként hazajárok, csak az a baj, ehhez se ártana szakvizsga.Ezt így szépen végiggondoltam, és rájöttem, hogy ezekkel mindaz a baj, hogy nem lesz szakvizsgám, és nagyon nehéz lesz utána visszajutni az egészségügybe, ha már az ember egyszer kikerült belőle, én pedig azért inkább ezt szeretném csinálni hosszú távon. Közben hazaértem, ittam csomó ásványvizet meg bevettem quarelint meg B-vitamint másnaposság ellen, elaludtam, és a következőket álmodtam:
Horvátországban nyaralunk a barátnőimmel meg néhány kollégámmal. Panzió, tengerpart. Este sétálunk a parton, utána lefekszünk aludni és a következőket álmodom: egyik kollégám és én valami céges partyn vagyunk. Odajön hozzánk az egyik igazgatóhelyettes, és szomorúan és szabadkozva közli velünk, hogy anyagi nehézségek miatt sajnos nem tud tovább alkalmazni minket a kórház. Februártól megszűnik a munkaviszonyunk. Elszomorodunk és megbeszéljük a kollégámmal, hogy mit tegyünk. Azt találom ki, hogy felvételizek az ösztöndíjas, nappali tagozatos phD képzésbe (most a levelező, fizetősbe járok), és akkor kapom onnan az ösztöndíjat, és a nappalisból egy évet beszámítanak a szakvizsgáig letöltendő időbe, tehát akkor egy év múlva leszakvizsgázhatok, utána meg mehetek magánrendelni, külföldre, vagy vissza, ki tudja, mi lesz egy év múlva. Felébredek álmomban, lemegyek reggelizni a panzióba, ahol előadom a barátnőimnek és a jelenlévő kollégáimnak, milyen hülyeséget álmodtam. Ott ül a Prof is, elnézően csóválja a fejét. Reggelizünk, aztán megyünk a beachre.
Felébredek igazából. Rájövök, hogy 1. B-vitamin, víz, quarelin ellenére szörnyen másnapos vagyok, 2. az álmomban megálmodott terv igen ésszerű és követhető, valszeg tényleg ezt kéne tennem katasztrófa esetén, igazán eszembe juthatott volna "magamtól" is.
Turn back time
Lefeküdtem aludni szombat késő este az ügyeletesszobában, és a következőket álmodtam.
Felébredek otthon (az albérletben) a szobámban. Először kicsit zavarodott vagyok, de aztán megnézem az órát, fél 11 van, és akkor rájövök, hogy ja, akkor vasárnap délelőtt van, tegnap ügyeltem, nehéz ügyelet volt, sokszor fel kellett kelni éjszaka, nyilván amikor hazaértem, lefeküdtem még egy kicsit aludni itthon, és most vasárnap délelőtt fél 11 van.
Elgondolkodom, hogy vajon Sziporka végülis mit mondott, jön-e a bulira. Nem emlékszem, hogy megkérdeztem volna. Ami azt illeti, arra sem emlékszem, hogy egyáltalán találkoztam vele. Pedig át kellett, hogy adjam neki az ügyeletet, ha egyszer itthon vagyok. Hm. Arra sem emlékszem, hogy megírtam volna az átadót (ez egy füzet, amibe beleírjuk, mi történt ügyeletben). Dehát csak nem vagyok annyira hülye, hogy az ügyelet átadása nélkül hazajöttem? Ami azt illeti, nem emlékszem arra sem, hogy hazajöttem volna.
Valami nem stimmel. Végiggondolom, és arra jutok, hogy nem értem, mi van, de valahogy vissza kellene jutnom a kórházba. Rájövök, hogy ennek az egyetlen módja, ha most elalszom. Megijedek, hogy oké, de mi van, ha nem tudok elaludni? Aztán megnyugtatom magam, hogy úgyis el fogok aludni, hiszen nehéz ügyeletem volt, tehát bizonyára álmos vagyok.
Ezek után felébredtem az óracsörgésre vasárnap reggel hétkor a kórházban, megírtam az átadót, csacsogtam Sziporkával, hazamentem az albérletembe, és lefeküdtem még egy kicsit aludni.
No comment
Brightnak ma délelőtt nem kellett bemennie dolgozni. Eszembe jutott dél körül (mert titokban gondos háziasszony vagyok), hogy van otthon kaja a hűtőben, és nem mondtam neki, hogy nyugodtan megeheti (mert hátha nem meri, mióta egyszer gyanútlanul megette előlem a brokkolis-csirkés tésztámat és ne tudjátok meg, mit kapott). Úgyhogy írtam egy sms-t, hogy nyugodtan megeheti.
Válasz: "Nincs otthon internet és a tévé se működött, úgyhogy inkább bejöttem dolgozni."
Snoblesse oblige
Szóval kitaláltam, hogy szombaton úgyis megyünk a Culinarisba kókusztejet venni a vöröslencse-leveshez*, akkor majd elviszem magammal a kiürült dobozt, és biztos hoznak nekem, hiszen 1. bármit hoznak, 2. a fél bolt made in Thailand, szóval gondolom, sokat járnak arra, 3. fillérekbe kerül, tehát nem para, hogy majd nem megyek érte és a nyakukon marad.
Bemegyünk húgommal, veszünk mindenfélét, majd kezemben a dobozzal odalépek a pénztár mellett tulajdonosi tekintettel álldogáló középkorú gentlemanhez, és megkérdezem, tudnak-e hozni ilyet.
Gentleman (kb olyan arckifejezéssel, mintha egy marék félig rágott gumimacit tartanék elé): - Hát... de tudja, hogy ebben mennyi E van?
isolde: - Lehet, de nagyon szeretjük, és itthon nem lehet kapni.
G: - Egyszer el kell olvasni az összetevőket és akkor soha nem fog ilyet inni többé.
i: - De mi szeretjük.
G: - Gyömbérből van benne a legkevesebb.
i: - Én mégis ilyet szeretnék.
G: - Kóstolta már a Twinings gyömbéres-citromos teát? - Elkezd a teáspolc felé vonszolni.
i: - Igen, van is otthon, azt is szeretem, de az instant ginger tea az teljesen más.
G: - Vagy szokott még lenni a Twiningstól az a ...
i: - Igen, tudom, a gyömbéres izű fekete tea, azt is szeretem, van is otthon, de az instant ginger tea egy másik ital.
G (levesz a polcról egy háromezer forintos ginger and lemon feliratú bio-nak látszó teát) - Vagy itt van...
i: - Ezek teák, de az instant ginger tea nem tea, nincs benne teafű, és én olyat szeretnék.
G (Úgy néz, mint olyasvalakire, aki 2001-es kézzel szüretelt Napa Valley Cabernet Sauvignonból és light kólából készült nagyvadásszal öbliti le az epres gumimacikat)
i: - Tudnak hozni vagy nem?
G (összeszoritott fogakkal): - Tudunk. Jövő héten megyek Thaiföldre...
i (grrrrr, ez minden héten oda jár)
G: ...adja meg a mobilszámát és felhivjuk, ha megérkezett.
i: - Rendben, köszönöm.
G (mosolyt erőltet az arcára): - Szivesen, viszlát.
i: - Viszlát! - Elindul kifelé.
G (utánaszól) - De ne lepődjön meg, ha csak valahol az alsó polcon lesz! Nem igazán illik a bolt arculatához...
Ha valaha úgy érzem majd, hogy továbbképzésre szorulok sznobizmusból, már tudom, hova kell fordulni.
Ginger tea-t (ami csak gyömbér, nincs benne teafű, és ize hasonló az instanthoz) egyébként lehet csinálni friss gyömbérgyökérből is, csak az rengeteg macera, és a végén kevés lesz belőle. Whatever, lényeg, hogy elvileg egy-két hét múlva kapható lesz instant a budai Culinarisban, valahol az alsó polcon.
*Isteni finom lett, én kihagytam a citromlét, ellenben a végén tettem bele egy pici chilit.
Karácsonyi dalok pánsípon? Mit tettem...?!
Mielőtt elkezdeném, javaslom megtekinteni az Eastpark 2., karácsonyi epizódot.
Tehát.
Tegnap kaptunk fizetést, ennek apropóján már délelőtt kiborítottam a
kollégáimat, ugyanis tízpercenként felsóhajtottam, hogy "mikor lesz már 4
óra, hogy mehessek vásárolni". Mindenki elmesélte, mennyire utálja a
karácsonyt, amióta így elüzletiesedett, vagyis nem a Jézuska hozza az
ajándékokat, hanem az embernek önkezével kell megvennie azokat egy plázában.
Mert már csak arról szól az ünnep, hogy pénz, ajándék, kinek mit veszünk, tömeg
van, kabátban meleg van vásárolni, ha levesszük, a kezünkben kell hozni, meg
egy csomó táskát, tömeg van, tömeghisztéria van, elüzletiesedés, globalizáció,
és egyáltalán, most honnan tudjuk, hogy már megvan-e neki ez a könyv vagy
nincs. Elmeséltem, hogy a vásárlás jó dolog, a vásárlás igazi "flash, vagy
feeling, vagy inkább flow" (Co.),
és a karácsonyban persze nagyon jó a rengeteg áramló szeretet is, de a legjobb,
hogy ilyenkor végre bűntudat nélkül vásárolhat az ember, sőt, kötelező .
Furán néztek rám továbbra is, mintha az imént léptem volna elő a Cosmóból
rózsaszín babydollban, úgyhogy gondoltam, jobb, ha tudományos alapokra
helyezkedem. Elmagyaráztam, hogy az embernek ősi vágyát elégíti ki az anyagi
javak szerzése, amely javak alatt már az ősember is ruhát, ételt, esetleg
lakberendezési tárgyakat értett. Az ősidőkben arra szocializálódtunk, hogy a nap
legnagyobb részében bogyó után kutatunk az erdőben és/vagy űzzük, majd
leterítjük a vadat. Ma már ehelyett közvetett módon, irodában ülve jutunk
élelemhez, az emberből azonban az evolúció sem tudta kiölni a
vadászat/gyűjtögetés megrögzött szokását. Vannak, akik ténylegesen, hobbiból
állatokra vadásznak puskával, rendben, de vegyük észre, hogy a 21. század
vadászata valami más. Vásárlás. Megtervezed, mit akarsz elejteni, felkutatod az
élőhelyét, leölöd, hazaviszed.
Furán néztek. Na jó, de ha nincs rá idő, az utolsó pillanatra marad, nem tudod,
mit szeretne, meleg van, sokan vannak, tömeghisztéria, már itt a december 5 és
még senkinek nem tudom, mit vegyek, pánik, elüzletiesedés.
Mindegy, végül eljött a 4 óra, elmentem húgommal az Árkádba, mindenkinek megvettem
az ajándékát, olyat, amire vágyik és aminek örülni fog, majd dolgavégezetten
hazajöttem, lepakoltam a táskáimat, kész, ezzel megvolnánk.
Aztán rájöttem, hogy... mit tettem?! Mit fogok csinálni egész
decemberben? Amikor mindenki más vásárol?
Hajvasaló meg ilyenek
Meg az jutott eszembe, hogy "szörnyen modern doktornő létemre" vagy mi, és ki mondta, hogy én modern vagyok? Én mondtam ilyet? Ugyanis az volt, hogy húgommal bementünk a Media Marktba valamelyik nap, és húgom döbbenten végignézett a polcokon, majd megkérdezte, hogy "Mégis KI vesz manapság CD-t??", és mondtam neki, hogy miért, én is szeretem a CD-t, mint tárgyat, és ha több pénzem lenne, biztos vennék egy csomót és lenne lemezgyűjteményem. Aztán, döbbenetét fokozandó, megmutattam neki a Kodak filmet, amit utána elő kell hivatni, meg a kazettákat, azoktól már egészen rosszul volt, és elmeséltem, hogy az én időmben a soproni könyvtárból lehetett kazettákat kikölcsönözni két hétre, és persze tilos volt lemásolni őket, mi mégis azt tettük, és az volt a menő, akinek volt kétkazettás magnója. Nekem volt, akkoriban még modern voltam, mondjuk, ma is ugyanazokat a zenéket hallgatom.Szerdán meg leárazás volt a bookline-on, és ki is válogattam három engem érdeklő könyvet, és aztán rájöttem, hogy én erre képtelen vagyok, nekem bele kell lapozni a könyvbe, utána kifizetni, hazavinni libris nejlonszatyorban, és a metrón hazafele olvasni, és inkább rendelés nélkül kiléptem. Mondjuk már eleve az, hogy "hobbim az olvasás" és soha nem játszottam videójátékkal, egy kicsit avittnak tűnik néha, de a sorozatfüggőség talán ellensúlyozza.
Teljesen nem vagyok különben elmaradva a modern világtól, például húgom tavaly karácsonyra kért hajvasalót vagy mp3 lejátszót, és kb egy hónapja bennem is megfogalmazódott a hajvasalás iránti igény és vettem magamnak egyet az intersparban (elmés kis szerkezet valóban), szóval haladok a korral, és idén mp3 lejátszót kértem karácsonyra. Visszatérve a divatra, a hajvasaláson kivül többet nem igazán tudok felmutatni, tegnap pl kb fejcsóválva ácsorogtam a Zara közepén, miközben húgom borzalmas cuccokat hozott elő, hogy azok milyen szuperek. Szerintem meg egy kabát ne érjen véget derékmagasság felett, a nadrág pedig az, ami a derekadon kezdődik és cipődig ér (és egyenes vagy trapézos az alja), persze, van rövidnadrág is, de az ember azt nem télen hordja harisnyával, hanem nyáron, harisnya nélkül. És van rövid szoknya meg hosszú szoknya, ami a kettő között van, az átverés. Ezek a mai fiatalok...
Mi van még? Hobbi, kütyük, ruházkodás... kaja. Az modern, ahogy étkezem meg főzök, rántott húst pl még soha életemben nem csináltam, pörköltet se, és nem is tervezem, szeretem viszont a szusit, a thai kaját, a sajttortát, és előbb tudtam tofupudingot főzni, mint rakott krumplit. A tej pedig legyen dobozban és legyen 1,5 %-os.
Szépségápolás tekintetében hidegrázást kapok az olyanoktól, amikor tojást meg mézet vagy más ételeket kell az embernekaz arcára vagy hajára kennie, szerintem egy arckrém vagy sampon legyen tégelyben vagy tubusban, legyen benne liposzóma meg UV-szűrő meg antioxidáns meg növényi DNS és fehér köpenyes kutatók fejlesszék laboratóriumban, de állatokon ne kisérletezzenek.
Munka. Hát az orvoslás azért nem PR-management, tartok tőle, hogy kb a második legősibb mesterség lehet. Meg a terhesség, na ettől készen vagyok, hogy most trendi teherbe esni, most meg nem trendi. Könyörgöm, szaporodás, fajfenntartás, biológia negyedik osztály, hogyan lehet ez divatos meg nem divatos? Félreértések elkerülése végett: még nem vagyok terhes, de majd leszek az is.
Mondjuk, blogot irok, most az még modernnek számit?
Save yourself
Hétvégén az volt még egyébként, hogy szombatra volt két lefoglalt jegyünk a Reneszánsz c. filmremekre 9-re, utána meg hivatalosak voltunk pszichológusunk koncertjére, majd másik pszichológusunk házibulijába. Csak én előtte éjszaka ügyeltem, és felébresztettek sokszor, a pasim meg már nem emlékszem, mi jót csinált éjszaka, remélem, irta a regényét, de lényeg, hogy nem aludtunk sokat, azután pedig jött ugye az egésznapos kimeritő csirkesütés, és este hatkor úgy döntöttünk, hogy lefekszünk és alszunk két órát, hogy kipihentek legyünk a sokféle programon.
És aztán felébredtem, sötét volt, szomjas voltam és éhes, és bár a pasim még mellettem aludt, valahogy olyan fura volt minden. Szóval megnéztem az órát, fél hét volt rajta, és sokáig gondolkodtam, hogy ez most igy hogy. Megállt az óra este fél hétkor, vagy este fél hét van, csak én érzem úgy, mintha heteket aludtam volna, vagy valóban átaludtunk egy évszázadot és már minden ismerősünk rég meghalt, vagy ezt az egészet csak álmodom és igazából lepke vagyok.
De aztán tisztázódott, hogy vasárnap reggel van, és csak a mozit, a koncertet, meg a bulit aludtam át, vagyis 12,5 órát aludtam, úgyhogy ebben megnyugodva vissza is feküdtem még mindig alvó pasim mellé és aludtunk fél tizig.
Kicsit rágós lett...
...de azért megettük. Szerintem azért nem lett egyébként puhább, mert a csirke túl izmos volt. Majdnem teljesen a forrásul szolgáló receptet készítettem el, annyi változtatással, hogy friss kakukkfű helyett friss oregano és szárított kakukkfű volt a hasában (csak az volt itthon), a cselekmény egy pontján bekentem a bőrét mézzel (hogy szép piros legyen), és egy ideig fólia alatt sült (hátha attól puhább lesz).
Blogok
Azonban furcsa szag jön a konyhából.
Csip-csirip
Alapvetően azt gondolom egyébként, hogy engem mindig túl nagy kihívások elé állít az élet. Középiskolás koromban olyan állást szerettem volna, ahol elég, ha az ember álmodozik és néha belekortyol a teájába, és az életben csupán az jelenti a változatosságot és az izgalmat, hogy milyen fajta a tea. Persze, erre általában olyankor figyelek fel, amikor már késő, például amikor 20 évesen másnap előadást kell tartanom Stockholmban miniszteri konferencián, vagy amikor 29 éves fejjel statisztikából kell vizsgáznom a jövő héten, vagy amikor síléccel a lábamon találom magam egy hegyen, pedig sose akartam síelni, és egyáltalán, hogy kerültem én ide, és akkor mindig rá kell jönnöm, hogy tulajdonképpen én kerestem magamnak a bajt. Senki nem akadályozta meg erőszakkal, hogy eladó legyek egy eldugott soproni könyvesboltban, vegyek az első fizetésemből egy teafőzőt, és az első bekezdésben leírt módon éldegéljek.Ilyenkor mindig rájövök, hogy az a probléma, hogy túl okosnak/talpraesettnek hiszem magam, és nagyarcúan jelentkezem mondjuk a phD képzésbe, aztán csodálkozom, amikor kiderül, hogy előadnom kell, statisztikából vizsgázni, meg cikket írni nemzetközi szaklapba, holott én tulajdonképpen nem vagyok ehhez elég okos/talpraesett.
De nyugalom, rátérek a lényegre. Arról van szó, hogy azt képzelem magamról, hogy jól főzök, és (jó, leszámítva a sztrapacskát) eddig nem is bizonyosodott be az ellenkezője. Ellenben a múlt héten kaptam karácsonyi ajándék gyanánt egy betegemtől egy bazinagy fagyott csibemadarat, egészben*, ráadásul látszik rajta, hogy ez nem az a jó kis puha húsú génkezelt broilercsirke, hanem az ősi, udvaronkapirgáló fenevad (volt életében). Elhatároztam, hogy ma készítem el, mivel csak jövő héten kapunk fizetést, le vagyunk égve, tehát a rendelkezésre álló anyagból kell dolgozni. Eddig a következőket csináltam:
1. Fogtam a csibemadarat és felolvadás céljából a mosogatóba helyeztem két koszos kávésbögre mellé.
2. Bepötyögtem a google-be, hogy egészben sült csirke, és kiválasztottam a találatok közül a leghitelesebbnek tűnőt.
3. Kiírtam egy cetlire azt a 3 hozzávalót, ami nincs itthon (tejszín, citrom, parmezán)
4. Megírtam ezt a blogbejegyzést.
Itt tartunk most. A terv a következő: lemegyek a boltba a fentieket beszerzendő, addig a csirke remélhetőleg kellemesen felenged a kávésbögrék társaságában. Gyanítom persze, hogy egy hét se lenne erre elég, bármilyen kedves, közvetlen bögrék is azok, úgyhogy majd ha hazajöttem, olvasztom tovább a mikróban. Ezután lege artis elkészítem a remek egészben sült csirke parmezános sült krumplivalt, majd beszámolok kalandjaimról ugyanitt.
*Általában egyébként nem kapok ilyesmit, csak néha bonbont vagy virágot, de az egyik kolléganőm egyszer kapott két frissen leölt és megnyúzott fácánt.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaJó ügy
Ide is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- anngel
- azigazzy
- ayitidoc
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- IKL
- kalib
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- maminti
- mollyblooom
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- olga
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Eszter befőz
- Criticalbiomass
- Bioetika Blog
- DrMortz
- Eperrózsa
- Mentők
- Sorozatjunkie
Kategóriák
- Brennbergbánya (14)
- Emberek (276)
- Esküvő (18)
- Film (38)
- Kaja (70)
- Kultúra (182)
- Munka (200)
- Nosztalgia (20)
- Nyafogás (707)
- Tudomany (57)
- Utazás (103)
- Vásárlás (105)
- Zene (143)