Stréber lettem

2006. október 31. 13:08 - címkék és kategóriák: Munka - 3 komment

Általában az a jellemző, hogy munka után, kissé lefáradtan beülök valamelyik phD kurzusra, és a hátsó sorban próbálom nyitvatartani a szemem / felvenni a fonalat, amig a legokosabbak csipőből kenik-vágják a bonyolult statisztikai kérdéseket. Nem én vagyok a legokosabb a csoportban, nem csinálok házit, elkések, mert nem tudtam elszabadulni melóból, satöbbi.
De most! Eljött az én időm végre! A múltkori órán kb addigra álltam elő a válaszokkal, amire a többiek megértették, mi a feladat.
Amikor (kettő perc késéssel) beestem, és az elöl álló professzorkülsejű úr éppen azt mondta, hogy "az Internet hatalmas és végtelen, akár az óceán. Remek dolog a hullámokon szörfözni, de ne feledkezzünk meg a (hangját jelentőségteljesen lehalkitva) Dark vagy Deep Webről sem. Az igazi profik ugyanis a búvárok" - akkor már tudtam, hogy jó helyen járok, az oktatóval valószinűleg ugyanazt a bálványt imádjuk. Az óra második felében (nem túl nehéz) feladatokat adott: dolgokat kellett megkeresni a neten. Általában úgy zajott a dolog, hogy 1. az oktató ismertette a feladatot, 2. klikk, klikk, megmutattam az eredményt, 3. hasztalanul vártunk negyed órát a többiekre, 4. az oktató feladta és elmondta, hogyan kellett volna.
Az óra végén aztán biztositotta a csoportot arról, hogy nyugodjanak meg, azért ez még nem jelenti azt, hogy ők (alig érezhető szánalom a hangjában) átlag felhasználók, majd amikor mindannyian elhúztak, csak én maradtam még egy kicsit az ingyen net előtt, elismerő pillantás keretében külön elköszönt tőlem.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha meg fognak dicsérni azért, mert dolgokat találok meg a neten, és gondolom, ez azért az évfolyamtársaimat is minősiti valamelyest, de... viccesen abszurd volt. Lássuk be, valaki a statisztikához ért, valaki a molekuláris biológiához, én meg netezni tudok.

Érdeklődők kedvéért a keresztes vipera marási képe pl:
Meg kell keresni a latin nevét (vipera berus) és azzal keresni a google képekben, ez van fenn meg még egy. Kivéve persze, ha tudjuk, hogy a www.gifte.de remek mérgekről szóló oldalon a Gifttiere menüpont alatt sok hasznos információt találunk a mérgező állatokról. 

;-)

Mission: completed

2006. október 28. 12:22 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 1 komment
És még az is volt, hogy a Pedikűrös rémisztgetésein beijedve úgy döntöttem, elmegyek ortopédushoz. Mivel előző hipochondriás rohamom alkalmával nem túl jó tapasztalatokat szereztem az állami egészségügy ezen területén, úgy döntöttem, ezúttal nem kockáztatom, hogy húsz órája várakozó nénik lincseljenek meg. Mivel szociális fóbiás vagyok, kevés barátot szereztem az egyetemen, és (leszámítva néhány szemészt) azok is többnyire pszichiáterek lettek, egyetlen ortopédust sem sikerült felhajtani az ismeretségi körömben, tehát kerestem egy magánrendelést a neten.
Bejelentkeztem, odamentem a megbeszélt fél ötre. A rendelési idő végén, ötkor még mindig ketten voltak előttem, valamint megérkezett a rendelőt öttől hétig bérelő fül-orr-gégész is, ezért az ortopéd főorvost némi udvariaskodás kíséretében egy kisebb, félreeső szobába száműzték, amelynek a berendezése egy db asztalból és három hatalmas, nejlonnal letakart fotelből állt.
Egy óra múlva kerültem sorra, ami nem lett volna baj, ha van nálam könyv, vagy ha találok olvasnivalót a váróban, de sajnos, a 2005 májusi lakáshirdetési újságot és az Auchan katalógust viszonylag hamar kiolvastam. Találtam még kb kétszáz darab budapesti Gay Guide-ot, amiből megtudtam, hol milyen férfisztriptízt lehet nézni, illetve hogyan értékeli karrierjét a tavalyi meleg férfi szépségkirály. Átfutottam a kézkrém és a babapopsikrém szórólapokat, valamint az apasági vizsgálat-reklámanyagot ("Mindannyian számos történetet hallhatunk arról, hogy egy gyermek valódi apja nem az, aki magát annak hiszi. A férfiak egy részében viszont ok nélkül ébredhet kétely gyermekük származását illetően. /.../ És mi a helyzet akkor, ha egy nő sorsa úgy alakul, hogy ő sem tudja igazán, kinek a gyermekét hozta a világra?"). Végül fél hat körül az orvos megnézte a lábamat, közölte, hogy tényleg nem valami jól néz ki, felírt egy talpbetétet, valamint figyelmeztetett, hogy okt. 31-ig váltsam ki, mert utána megszűnik rá a támogatás és teljes árat kell majd fizetnem*. Elnézést kért a nomád, már-már állami egészségügyre emlékeztető viszonyokért, és 1000 Ft kedvezményt kaptam a vizit árából a hosszú várakozás miatt.
Három év múlva menjek vissza kontrollra.

* Hőre lágyuló műanyagból személyre szólóan az én talpamra igazított talpbetét, 6600 Ft a teljes ár, recepttel 3300 volt, élettartama 1-1,5 év.

Plusz 1

2006. október 28. 11:13 - címkék és kategóriák:

Gratulálunk :-)

Jaés:
A jelen terhessorozat első terhese, Alaine néven emlegetett pszichológusnőnk erre a hétre volt kiírva, ezért felhívtam.
isolde (telefonál, a telefon hosszan kicsöng, majd):
Alaine: - Van egy lányom!!!!
isolde: - Mesélj!
Alaine: - Bepelenkázom és visszahívlak!!

Fűben-fában

2006. október 24. 17:23 - címkék és kategóriák: - 4 komment
Tartozom még némi ismeretterjesztéssel is, mivel többen megkérdezték, illendőnek érzem kifejteni. Az omega-3 zsirsavak köztudottan csökkentik a szivbetegségek, érelmeszesedés, infarktus kockázatát, kevesen tudnak azonban (vélt vagy valós) antidepressziv hatásukról. Tény, hogy Japánban, ahol az emberek mást sem esznek, mint omega-3 zsirsavat (halat), sokkal ritkább a szülés utáni depresszió, mint Közép-Európa tengerpart nélkül maradt országaiban. Egyesek szerint ez az eltérő családszerkezet számlájára irható (a japán nőket nem hagyják magukra a nőrokonok), mások szerint az omega-3 zsirsav kivédi a depressziót. Valami olyasmi rémlik, hogy könnyen felhasználható alapanyaga a szerotonin-szintézisnek, de lehet, hogy tévedek. Mivel Filozófus kollégám tavaly azt állitotta, hogy forrásai szerint a téli depressziót is kivédi, múlt télen én is szedtem. Nem is volt téli depresszióm (amiben persze a kételkedők szerint a februári thaiföldi nyaralásnak is volt némi szerepe).
A ginzeng szintén távolkelet, a tapasztalatok szerint csökkenti a fáradékonyságot, növeli a szellemi teljesitőképességet és túlterhelt időkben az állóképességet. Évezredek óta tartja magát a néphit, miszerint ezenfelül még külön növeli a férfierőt és - állóképességet, a néphit pedig ritkán hazudik. Filozófus kollégámnál ez utóbbira nem kérdeztem rá, a többi hatással kapcsolatban azt állitja, amióta szedi, nem fáradt, pedig kávét sem iszik. Fogalmam sincs, milyen élettani mechanizmusok révén hat.

Well, you know, we all wanna change the world

2006. október 24. 17:06 - címkék és kategóriák:
Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója, azaz 2006. október 23., délelőtt 11 körül. A pláza fitnessklubjában véget ér az aerobikóra, úgy döntök, hogy bemegyek még egy kicsit szaunázni. Gondolom, egy lélek sem lesz ott, mindenkit lefoglal az ünnep vagy a tüntetés, de tévedek. A szaunában két elképesztően kigyúrt fiatalember tartózkodik, akik zavartalanul arról csacsognak, hogy a tetováltabbiknak hány év felfüggesztett börtönbüntetése van, és hogy havonta jelentkeznie kell az örsön, ami gáz, mert az "üzletfelei" kinyomozhatják az időpontot, és ott bevárhatják, akár ellenséges szándékkal is. Ha háromszor egymás után nem jelentkezik, akkor viszont le kell ülnie a kiszabott büntit. Tizenöt perc után kijövök tusolni és pihenni, közben két szőke nőci is bemegy a szaunába. Amikor visszamegyek, már összehaverkodtak a kigyúrtakkal, és zajosan, ám egyöntetűen hangoztatják, hogy a jelenlegi kormány tönkreteszi a magunkfajta becsületes embert, tisztességes munkával itt már semmire sem lehet jutni. Magamban kuncogok, mivel ebben a tizenöt perces sessionben egyáltalán nem esik szó felfüggesztettről. Sokáig és szaunázáshoz nem illő hangerővel szidják még a kormányt, majd az egyik szőke megdicséri magukat, hogy milyen nagyhangú, talpraesett, elveikért bárhol kiálló szőkék is ők, néhány évszázaddal korábban bizonyára remek szüfrazsett vált volna belőlük.
Talán nem tartozik a forradalmárról alkotott klasszikus képbe, ha bikinit viselő szőke nőci harcos "én se fogtam volna kezet a Gyurcsánnyal"- jellegű kijelentéseket tesz október 23-án délelőtt a pláza fitnessterem szaunájában, de ne legyünk korlátoltak.

Nincs egy rongyom

2006. október 16. 16:27 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 4 komment

Szétválogattam a ruháimat hétvégén, azzal a céllal, hogy hátha találok valamit a vasalnivalók között, amit már rég elfelejtettem, és az majdnem olyan, mintha új ruhát vennék magamnak. Végül aztán külön helyekre pakoltam a nyári dolgokat, azokat, amiket a húgomnak akarok adni, amiket a barátnőimnek, amiket anyámnak és amiket a rászorulóknak, így maradt összesen három felsőm, két tiszta fekete meg egy fekete, fehér szegéllyel. Ráadásul pénteken voltam Céges Buliban, ahol a közvélemény megegyezett, hogy Kislány máshogy néz ki, mint hétköznap szokott, Kolléga meg én viszont ugyanúgy. Kolléga esetében ez azt jelenti, hogy munkába is hozza kellemesen színes egyéniségét és mindig úgy néz ki, mint aki egy amszterdami turkálóból öltözött fel némi kannabisz hatása alatt, én viszont ugyanazt a szürke trikót és unalmas pulóvert veszem fel péntek este is, mint hétfő délelőtt, és hiába bizonygattam, hogy a hétfővel ellentétben most van rajtam szájfény.
Szombaton másnapos voltam, pedig Kislány hazafelé a taxiban adott egy levél B1 vitamint (a szakmai babona szerint ellensúlyozza az alkohol neuronpusztító hatását), hogy vegyek be belőle legalább ötöt és akkor nem leszek másnapos egyáltalán. Nem használt semmit, szerintem azárt, mert öreg nyanya vagyok, akinek az acetilkolin-dehidrogenáza már három pohár Sangriával sem bír el, szerinte meg azért, mert csak két szemet vettem be, mivel rájöttem, hogy van bennem valami gátlás erre nézve, azonos típusú gyógyszerből egyszerre egy marékkal vagy egy levéllel bevenni valahogy túl drámai.
Aztán befestettem a hajamat Napfényes Sziámi Barnára, úgy, hogy először beleöntöttem a Színelőhívó Folyadékba a Színvédő Balzsamot, aztán rájöttem, hogy ezt nem kellett volna, akkor beleöntöttem a Festéket is, és aztán 30 percig aggódtam, hogy az oda nem illő Színelőhívó Balzsam nem lép-e káros reakcióba a többi hatóanyaggal, de nem lépett. Tizenkét éve festem a hajamat egyébként, és általában össze bírom keverni a két alkotóelemet, mondjuk, azt máig sem értem, a tájékoztatókon miért írják nagy betűvel ezeknek a nevét.
Később rendet raktam a cipők között is, és találtam egy klassz, barna Martens bakancsot, ami az enyém, csak tavasszal elmentünk kirándulni Visegrádra, és olyan sáros lett, hogy nem volt aztán kedvem lemosni, ezért eldugtam hátra; valamint rájöttem, hogy tavaly meghaltak a rövid szárú csizmáim (amiket még Göri vett nekem 4-5 évvel ezelőtt) és kihajítottam őket, vagyis kénytelen leszek Martensban átvészelni a telet, de legalább már lemostam.
Végül pedig elmentünk vendégségbe, ahol megfogdoztuk Lucia koponyáit és más tárgyait, megismerkedtünk néhány szereplővel, vagyis a fiújával (és senki sem nevezhet többé sznobnak, szemem se rebbent, amikor jégcsákánnyal nyomta bele a dugót a villányi cabernet sauvignonba ;), az Edinával, az Edina fiújával és a Rendszergazdával, mely utóbbival remekül lehetett főzni, bár aggkori hanyatlásom újabb jeleként interpretálom, hogy nekem már az a party, ha a szebbik fekete felsőmben más házánál szaggathatom a sztrapacskát.

Lásd fent

2006. október 13. 13:56 - címkék és kategóriák: - 2 komment
Igen, szemmel láthatóan eladtam a lelkem az ördögnek két hét erejéig, és tényleg elég ronda ez a reklám. Felajánlották, hogy adhatom a befolyt összeget valamilyen alapitványnak is, de amig az összeget nem ismerem, szerintem felesleges álszentség lenne ezzel menőzni, bár kétségkivül jól hangzik. Majd azért elmesélem, mire költöttem.

Állatok járműveken

2006. október 12. 10:58 - címkék és kategóriák: Kultúra
Erről óhatatlanul a King Rat cimű urban fantasy jut eszembe, tessék, patkányok lepik el a londoni metrót, lehet szólni a patkányfogónak. Egyéb állatos hirek: láttam a Snakes on a Plane-t, és pont olyan. Képzeljük el, mi történik, ha rengeteg mérgeskigyó szabadul el egy repülőgépen, Samuel L. Jackson a cool FBI-ügynök, és a filmkészitők némi öniróniával is birtak. Nem okoz csalódást a film, van benne meztelen cici, pár kissé undoritó trash-jelenet, sikitozás, és olyan klasszikus mondatok - I've had it with these motherfucking snakes on this motherfucking plane - amelyek joggal vonulnak be a filmtörténelembe.

Learning by doing

2006. október 10. 15:37 - címkék és kategóriák: Munka - 4 komment
Sokat tanultam az elmúlt évben a pszichoterápiás osztályon, például hogy olyan multivitamint kell venni, amiben van ginzeng is meg omega-3 zsirsav, meg tejszines lazac receptet, meg rengeteget a gyereknevelésről is, de legfőképpen asszertivitást. Hétfő reggel nyolckor aztán megkaptam új szobámat az új helyen, később szereztem hozzá kulcsot is, majd találtam valakit, aki segit felcipelni az előző helyről a temérdek könyvemet, tesztjeimet, cikkeket, pot-pourit és paraszolvenciaként kapott plüss oroszlánt. Szomorúan konstatáltam, hogy az előző helyen ugyan ezeréves ócskavas számitógép volt a szobában, az új helyen semmilyen sincs, valamint mindent vastagon borit a por, nincs kulcsom a wc-hez, és meg lehet fagyni, mert nem lehet becsukni az ablakot. Ezzel szemben ma (kedd) reggelre szuper gépem van, a Béla megcsinálta az ablakot, kitakaritottak, és mindenhová lett kulcsom. Nem tudom, ezek után milyen irányt vesz majd a személyiségfejlődésem, de úgy érzem, jó úton haladunk ahhoz, hogy a félénk tinédzserből a Világ erejét kiszipolyozó, önérvényesitő bestia váljon.
Különben meg vagyok fázva, nyilván mert nem kezdtem el időben szedni a ginzenget.

All the world is a stage

2006. október 6. 17:55 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 2 komment
A csütörtök például az a nap, amikor szép egymásutánban az életben felvállalt összes szerepemben megjelenek, úgy váltogatom az énállapotokat, mint más a zokniját. Reggel 8.00-9.30. oktatok, 9.30-11.30. csoportpszichoterápiát tartok, 12.00-13.00. osztályos megbeszélésen vagyok, 13.00-14.00. kutatói meetinget tartunk, 14.00-14.30. összkórházi értekezlet, 15.00-16.00. önismeretre megyek, 16.30-18.00. statisztika kurzusra megyek, majd végül haza a pasimhoz, tehát, ha jobban megfigyeljük, végigjárom a repertoárt a tanár-terapeuta-orvos-beosztott-főnök-kutató-páciens-diák vonalon. Esetleg adjuk hozzá, hogy este rendszerint a pasimmal videózom, miközben felhív anyám, és akkor a feleséget és a leányt is kipipálhatjuk.
Tehát elég összetett nap. Jövő héttől azonban búcsút intek a pszichoterápiás rezsimnek és egy másik osztályra kerülök, amelynek a profilja még kissé homályos előttem, mivel épp most lesz új osztályvezetője is, szóval ki tudja. Egy biztos, hogy visszakerül rám a fehér köpeny, amit átmenetileg levetetett velem a pszichoterápiás miliő, azaz végre tarthatom a zsebében a kulcsomat és nem fog viszketni a tenyerem.
Tegnap egyébként ellógtam a statisztika kurzust, és helyette olyan alapvető élelmiszereket vásároltam utolsó filléreimből, mint egzotikus gyümölcssaláta, vaníliás tejital, camembert, marcipánkocka, kockásfülűnyulas ceruzatartó, dehát családunkban generációkra visszakövethető a l'art pour l'art örömvásárlás (ha van örömzenélés, akkor ilyen is van), mint rekreációs tevékenység és problémamegoldó stratégia. A leendő szobámat pedig otthonossá kell majd tennem valahogy, és mi sem alkalmasabb erre az intersparban kapható retró kockásfülűnyúl ceruzatartónál.

Reggelek

2006. október 4. 16:23 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 2 komment

Kutatócsoportunk terjeszkedik, újabb kórházat kebelezünk be, és ma reggel ott indítottam a rendes munkahelyem helyett. Az újabb kórház messze van tőlünk, busszal kell menni, aztán metróval, aztán busszal, aztán gyalog. A meetingen kórházunk és a másik kórház nagyjai vettek részt, és ciki lett volna elkésni, ezért megnéztem a bkv.hu-n, mennyi idő alatt érek oda (42 perc), és a reggeli csúcsforgalomra való tekintettel rászámoltam még 18-at, vagyis egy órám lett volna.
Nem is a buszsofőr politikai hovatartozásával volt bajom. Az első, 12 perces buszutat ugyanis épp 42 perc alatt tettük meg, mivel dugó volt, de engem egyáltalán nem olyan könnyű kihozni a sodromból, ilyenkor előveszem a sztoikus-buddhista énemet, és azt gondolom, lesz, ami lesz, vagy odaérek, vagy nem, és apatikusan várom a végkifejletet. A probléma inkább az volt, hogy a sofőr ajtaja mellé odaállt az a lány, és elkezdett neki a reggeli dugó kapcsán arról hadoválni, hogy ő már 16. napja minden nap kimegy tüntetni, és a komcsik százmilliárdokat tesznek zsebre, és a Sólyomnak is felnyílhatna a szeme végre, és Miskolc milyen lepusztult komcsi város, meg hasonlókat. Amire az öreg buszsofőr kinyitotta az ajtaját, hogy jobban hallja az elkötelezettségtől fűtött leányhangot, és egyik kezével mindvégig az ajtót fogta, hogy be ne csukódjon, vagy ki ne nyíljon jobban. A másik kezével, illetve időnként az ajtót tartó kezével szélesen gesztikulált, illetve öklét rázta, miközben egy pillanatra sem veszítette el a szemkontaktust beszélgetőpartnerével. Ennek köszönhetően aztán a 42 perc alatt 2 gyalogost mentettek meg csupán a jó reflexei (tényleg majdnem elütöttük őket), valamint a sofőr soha nem figyelte, hogy eléri-e még a zöld lámpát vagy hogy a másik sávban vígan haladhatna, hanem direkt élvezte, hogy lépésben, meg-megállva végre nyugodtan beszélgethet a csinos jobboldali lánnyal. Akkora hangerővel és vehemenciával természetesen, hogy a közelben ülő utasok is jól hallhassák.
A politikai korrektség jegyében szeretném itt jelezni, hogy ugyanennyire felhúzott volna, ha baloldali, vallási, gasztronómia, vagy bármilyen témában folytatják a beszélgetést hasonló stílusban.
Már nagyon közel voltam ahhoz, hogy hisztériás rohamot kapjak,  és üvöltözni kezdjek vele, hogy az utat figyeld, bazmeg, a rohadt utat nézzed, de aztán arra gondoltam, hogy majd ventillálok a blogomban és majd itt kiadom a mérgemet, úgyhogy végülis nem kerülök blikkcímlapra "buszsofőrrel kötözködött a liberális pszichiáternő" címmel.
És csak hat percet késtem, ami szerencsére nem volt feltűnő.

Once a blogger, always a blogger

2006. október 3. 14:44 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 6 komment

Tegnap elmentem aerobicozni több hónap után, és azt kellett látnom, hogy ismét Baucsek Norbi ütötte fel szívdöglesztő fejét az órarendben. Ez azért nem jó, mert a fiatalember kb mindaz, ami miatt egyes laikusok azt gondolják, hogy az aerobic nem sport, hanem olyan alkalom, amikor az ember felöltheti a szexi pink csípőnadrágját és a picit átlátszó falatnyi ezüsttopot, és így felvértezve flörtölhet a dögös (?) edzőfiúval. Az urban legend szerint az első sorban edzenek azok a lányok, akiket Norbi a közeljövőben fog megdugni, a másodikban pedig, akiket a közelmúltban, de ezzel kapcsolatban nincs hiteles forrásom, tavaly, amikor még jártam Norbira, mindig utolsó sorban álltam, mivel nem akartam rontani kinyúlt, agyonmosott szürke atlétámmal az esztétikai összképet.
És előfizettem kalóriaszegény ebédre is, mondjuk azóta véletlenül megettem 3 Ferrero Rochert, mert átmenetileg kiszorult a tudatomból, hogy fogyózom, és csak a harmadik után jutott eszembe. Egyébként is álszent vagyok és csak azért eszem kalóriaszegény ebédet, mert így sokkal többször elmondják a kollégáim, hogy "dehát neked nem kell fogynod" meg "dehát így jól nézel ki".
Amióta egyszer valaki beszólt, hogy fitnesszblogot írok, mindig bűntudatom lesz, amikor valóban elkezdek edzésről meg diétáról mesélni. De lássuk be, hogy a párkapcsolatban élő blogger nem izgalmas magánéletű szingliblogger többé, és sokkal rosszabb lesz, amikor mejd a szülésről írok meg képeket teszek fel kisbabákról, vagy amikor már öreg leszek és aprólékos részletességgel a nyavajáimról meg a kedves sztk-s doktorokról fogok értekezni.
Az elidegenedésről még annyit, hogy megismerkedtem a "darálás" kifejezéssel, ez az, mikor nem hetente részenként nézel meg egy sorozatot, hanem sok részt egymás után, vagyis amit mi csináltunk hétvégén a Dr. House-sal, és tényleg Cuddy-val álmodtam utána (nem, nem erotikus álom volt); valamint Lucia meggyanúsított minket, hogy csak azért hívunk el embereket sörözni, hogy az ő felügyeletük mellett elmeséljük egymásnak is, hogy mi történt velünk, mert otthon nem beszélünk, hanem csendben nézzük a sorozatot. De szerintem ezzel nincs semmi baj, ugyanis nem azóta nem tudom, mi történik a pasim életében, amióta sorozatfüggők lettünk, hanem amióta nem ír blogot.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb