Iszony

2006. szeptember 26. 19:47 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 5 komment

Valamelyik nap kivételesen gyalog mentem végig a József körúton, és gondoltam, benézek az Európa könyvkiadó boltjába a Blahánál, de hűlt helyét találtam csak, bezárt az Európa könyvesházhoz hasonlóan, amiért továbbra is töretlenül utálom az Alexandrát, de nem erről akarok beszélni. Bezárták két kedvenc könyvesboltomat is a mocskok, amikor
Szóval gyalogolok tovább kissé feldúltan a körúton, és hamarosan megpillantom az Édesvíz Kiadó boltját, ami korábban még nem volt ott. (Úgy értem, régebben, amikor még egyetemista voltam és egy körúti terembe jártam aerobicozni, még nem volt az aerobicteremmel szemben Édesvíz.) A kirakaton hatalmas betűkkel "szépirodalom 70%", a felirat információtartalmának rövid elemzését követően végül arra jutok, hogy bizonyára 70 %-os kedvezménnyel árulnak szépirodalmi témájú könyveket. A másik lehetőséget - hogy az odabent található könyvek 70 %-a szépirodalom - a szövegkörnyezetből kiindulva inkább elvetem, kizárt dolog, hogy az Édesvíz 70 %-ban irodalmat adjon ki és ezt még hirdessék is. Alapvetően idegenkedem a kristályoktól, csodacsilingelőktől, és az ajtó felett lógó egyéb dolgoktól, de győz a könyvvásárlási szenvedélyem és apró harangok kongásától kísérve beóvakodom. És tényleg, egy állványon csomó Európa Kiadó-s könyv nagyon olcsón, amit mondjuk nem nagyon tudok mire vélni. Nem baj, ha már itt vagyok, megnézegetem őket, kiválaszton Németh László fent említett című művét 499 Ft-os áron, miközben a mellettem lévő feng-shui vásár feliratot viselő pultocskánál az ezoterikus külsejű eladólány életmód- és lakberendezési tanácsokkal lát el egy negyven körüli hölgyet (ti. hogy a bagoly a "bölcsesség, tanulás", ezért az íróasztalra vagy tanulósarokba helyezve növeli a szellemi teljesítőképességet). Körülnézek azért a bolt többi polcán is, mindig sejtettem, hogy ezoterikával Dunát lehetne rekeszteni (képletesen), de ekkora mennyiségre azért én sem gondoltam. Az idegen nyelvű könyvek is le vannak árazva, de ott csak "Living your karma" és "Feng-shui in the office"-témájúakat találni, úgyhogy egyetlen vásárlóként sorbaállok a kasszánál. Az eladó hölgy éppen valamilyen lelki válságot old meg telefonon, így van időm egyenként szemügyre venni a pult kínálatát - féldrágakövek, csilingelők, kristályok, türkiz delfinek, nemtudommicsodák, két parapszichológus mandalákkal díszített névjegykártyái, valamint "melyik ásvány milyen horoszkóphoz illik"-táblázat. Az eladó befejezi a második telefonhívást ("Igen, ma este hatkor kezdődik az Előző életeink-előadás" "Nem, nincs belépő, de előre kell regisztrálni"), majd hozzám fordul és szerintem direkt jól mulat a feltűnő idegenkedésemen.
- Csak ez lesz?
- Igen, köszönöm.
- Van már törzsvásárlói kártyája?
- Nincs.
- Adhatok egyet?
- Nem, köszönöm.
- És egy szórólapot a mai előadásról?
- Öööö, köszönöm, nem.
- Műsorfüzetet?
- Nem, köszi, viszlát! - apró harangok csilingelésével kísért menekülés.
Szóval, menjetek az Édesvíz boltba, csomó jó könyv volt még 300-1000 Ft áron. 

Everybody lies

2006. szeptember 23. 22:19 - címkék és kategóriák: Vásárlás
Ha már ruhák: találtam egy klassz dr. House-os pólót a neten, amely remekül harmonizálna a jelen politikai helyzettel is. (Vagy megvernének benne, nem tudom.)

Az élet örök körforgásáról

2006. szeptember 23. 16:28 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 5 komment
Hol is tartottam? Nem érek rá blogot írni, és egyébként sem történik velem semmi olyasmi, ami hírértékében versenyezhetne a kormányválsággal. Whatever. Szóval már középiskolás hippikoromban is a trapézfarmerok tetszettek, illetve azok álltak jól, persze, nem lehetett kapni, turkálókban szereztünk egyet-egyet. Aztán szép fokozatosan egyre bővülni kezdtek a nadrágszárak, és az elmúlt néhány évben bármelyik plázában bőven válogathattam trapéz- vagy egyéb bő szárú nadrágokból. És már az elejétől kezdve, mindig is rettegtem, hogy ennek egyszer vége szakad. És tessék. Múlt héten elindultam őszi gatyát venni. A Zarába. Az összes nadrág szűkített szárú. Ó, ne! Ijedten szaladtam át a Paris butikba. Szűkített szárú. Nem baj, gondoltam, a Promodban biztos lehet bízni, amióta Magyarországon megnyitottak, mindig bő szárú nadrágokat árultak. Szűkített. Orsay. Szűkített. Senkit nem zavar, hogy a szűkített szárú nadrág kevés kivétellel mindenkinek idiótán áll? Hol fogok ezentúl ruhákhoz jutni? Most megint, harmincéves fejjel, évtizedekig turkálókban kell vásárolnom? Amíg vissza nem jön megint a trapéz? Vagy varratnom kell a nadrágjaimat?

Egyébként (noiznak köszönhetően) dr. House-t nézünk eredeti nyelven, valamint statisztika és kutatásmódszertan és irodalomkutatás kurzusokra járok, valamint önismeretbe és pszichoterapeutaképzésbe és mozgásterápiás sajátélménybe. Mármint, ezek miatt nem érek rá edzeni járni, és ezért nem férek be a tavalyelőtti gatyáimba és kell újakat vennem, illetve ezért nincs időm blogot írni sem. 

Titánok

2006. szeptember 16. 18:22 - címkék és kategóriák:
És még valami, ugyan a férjem fedezte fel, de mivel úgy látom, ő már nem ír blogot, nekem kell megosztanom az olvasóközönséggel. Valamelyik nap volt a tévében a Titánok harca (Clash of the titans) című 1980-as görögmitológia-fantasy, amelyben a délceg, ifjú Perszeusz szembeszáll mindenféle mitológiai szörnnyel, hogy megmentse szíve hölgyét, Andromédát. Brightnak ismerős volt a délceg, ifjú Perszeusz, ezért rákeresett a neten, majd feladta nekem rejtvénybe, de akármeddig néztem az ifjú Perszeuszt, nem jöttem rá magamtól.
Pedig elég sokszor láttam. Aaron Echolls a Veronica Marsból.

Update: ha jobban megnézzük, vannak utalások is: az egyik VM-epizódnak, amelyben lelepleződik a Tritonok titkos társasága, a Clash of the Tritons szellemes címet adták; amikor pedig Veronika meglátogatja Amelia DeLongpre-t a búvóhelyéül szolgáló motelban, a háttérben lévő tévén a Titánok harca megy. 

Life's gonna suck

2006. szeptember 16. 14:29 - címkék és kategóriák: Nyafogás
Nézzük csak, mi is volt. Elkezdődött a tanév, számos medikuscsoportot oktatok, akik időnként előítéletekkel viseltetnek a pszichiátria iránt (mert az nem "rendes" orvoslás). Ezt többféleképpen igyekszünk orvosolni, például első gyakorlaton kitöltettem velük egy kérdőívet a pszichiátria iránti attitűdjükről, ez egy kolléganőm kutatása, kitöltetjük velük év végén is, és megnézzük, mennyit rontott a helyzeten a tantárgy oktatása. "A pszichiáterek mindig a szexről beszélnek" (Egyetértek / nem tudom / nem értek egyet) és hasonló, szerintem vicces kérdések, amelyek alapján én biztosan arra következtetnék, hogy a kérdőív összeállítói minimum "furák".
Elkezdődött a phD képzés is, ami viszont tényleg fura, eleve az, hogy diákom lesz meg indexem, meg vizsgázni kell, a statisztika kurzusról kiderült, hogy alapozásképpen függvényeket és halmazokat fogunk tanulni, erről pedig eszembe jutott Bright első poénja, amivel találkoztam, ez.
 Ezenkívül dolgoztam a mellékállásomban, ahol feltettem harminhétszer az ismerős kérdést ("és, mik a hosszú távú terveid?"), csak, hogy harminchétszer ugyanazt a választ kapjam ("hát... nem tudom.... talán valami vállalkozásba kezdek...") Érthetetlen, hogy hiába telt el vagy 17 év a rendszerváltás óta, a mai fiatalok (akik akkor 2 évesek voltak) még mindig ott tartanak, hogy a Vállalkozó az atyaúristen.
Valamint jelentkeztem a pszichoterapeuta-képzésbe, amit a népnyelv "pataképzés"-ként emleget. Elmagyarázom. A pszichiátria szakvizsgára vagy más orvosi szakvizsgára ráépíthető a pszichoterapeuta szakvizsga, hivatalosan csak ezzel a papírral rendelkező ember végezhet pszichoterápiát (vagy a klinikai pszichológus, de az másik történet). A szakvizsga-előkészítő 3 éves tanfolyamot pszichoterapeuta-képzésnek nevezzük, amit nehéz kimondani. Talán emiatt, vagy azért, mert a pszichoterapeuták "furák", vagy azért, mert munkájuk során sok személyiségzavaros beteggel (régies nevén: pszichopatával, diszkriminatív hangzása miatt ma már kevésbé elterjedt) találkoznak, a "pszichoterapeutaképzés" "pszichopataképzés"-sé, majd "pataképzés"-sé rövidült.
Volt még tízéves érettségi találkozónk is, ami klassz volt, hajnali fél hatkor mentünk haza, mindenki hozta kb ugyanazt, amit akkoriban, kivéve, hogy mostanra fele banda átesett már valami nagyobb betegségen vagy műtéten, páran kiábrándultak választott szakmájukból, egyesek elváltak, dehát erről Dennis Leary tudna többet mondani.  

Gutenberg, galaxis

2006. szeptember 8. 18:03 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 6 komment
Kaptam fizetést, úgyhogy elmentem könyveket venni a kedvenc antikváriumomba (tessék, az előző bejegyzésban még azon sírtam, hogy keveset keresek, most meg máris vásárlásról van szó), és rájöttem, hogy menthetetlen sznob vagyok. Korábban csak szimpla irodalomsznob voltam, aki azt vallotta, hogy a szépirodalom és a szórakoztató irodalom (beleértve a sci-fit, fantasyt, tiszakatát), két, jól elkülöníthető kategóriát képez. Mostanában a sci-fit kissé rehabilitáltam, és ettől azt hittem, hogy már nem vagyok sznob, de igen, a kategórián belül is az vagyok. Besétáltam az antikváriumba egy sci-fi szerzők neveit tartalmazó listával, amelyeket az olvasónaplómon ajánlottak az olvasók. Odaadtam a pult mögött álló geeknek, ő félve rákérdezett, hogy miért keresem ezeket a könyveket, aminek az lett a vége, hogy nagyon lelkesen a fejébe vette, hogy most azonnal kiművel engem tudományos-fantasztikus irodalomból. És szomorúnak tűnt, amikor gyanakvó, majd lenéző arcokat vágtam pl az "űrfantasy" szó hallatán; vagy amikor kis híján elájultam, amiért egy mondatban emlegeti Orson Scott Cardot és Salvatorét. És amikor megmondtam neki, hogy a Gáspárt én nem sorolom egy kategóriába Asimovval, és hogy a Kiálts farkast-t nem veszem meg, mert az nem minőségi sci-fi, szerintem akkor döntötte el, hogy inkább mégsem hív el kávézni. Azért utóbb kiderült, hogy tisztában van a különbséggel, és az ízlésemnek megfelelő könyveket tukmálta rám, majd adott 10 % kedvezményt.
Rosszat teszek magamnak ezzel, mert majd mind odacsődültök és kifosztjátok előlem, de elmondom: Nyugati tér és Kossuth mozi közötti Váci út-szakaszon, aprócska használt mobiltelefon- és könyvesbolt. Az ajtó előtt hegyekben áll a tavalyelőtti Joy-magazin, a hely kicsi, hihetetlenül zsúfolt, a földön kupacokban könyvek, dvd-k és régi Playboyok vannak. Ennek megfelelően az átlagos antikváriumjárók szerintem messzire elkerülik, így aztán csomó ritkaság áll a polcokon a legnagyobb természetességgel, itt vettem pl Vígh Béla (anatómiaprofesszorom volt): Jóga és idegrendszer c. könyvét, vagy Hobb: Látnok-ciklus könyveket (amiből most is van nekik amúgy). A készlet 70 %-a sci-fiből és fantasyből áll, úgyhogy ezen műfajok rajongóinak ajánlom, az eladó geek fiú pedig szerintem mindet olvasta, tud tanácsot adni. A másik kedvenc antikváriumom a Zuglói Antikvárium a Mexikói út metrómegállónál, itt inkább szépirodalom van, szintén kicsi, kevéssé frekventált bolt, ezért itt is szoktam nehezen megszerezhető könyveket találni.
Szóval igen, hobbim az olvasás, egy másik hobbim pedig a könyvek vásárlása. 

Morgás

2006. szeptember 8. 17:01 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 5 komment
Az index feltette a kérdésemet az egészségügyi miniszternek, klassz. Sajnos, az az érzésem, mintha ebben a riportban a miniszter közellenségnek próbálná beállítani az orvosokat, akik rugalmatlanok, korruptak és ésszerűtlen vizsgálatokat kérnek. Ügyes próbálkozás, hogy az emberek ne a kormányra, hanem az orvosokra haragudjanak a vizitdíj miatt, köszi, tényleg, mindig is közellenség szerettem volna lenni. Elherdáljuk a pénzünket felesleges CT-kre? Miről beszélünk? Az orvosi kamara azért ellenkezik, mert valójában Hatalmat akar? Na jó, bevallom, egy bűnszövetkezet vagyunk, a fizetésem igaz, hogy 116 ezer forint, de ehhez jön még harmincmillió a paraszolvenciából. Igaz, hogy abból valamennyit befizetünk "kamarai tagság" címén a Titkos Társaságba, és abból finanszírozzuk világuralmi törekvéseinket, valamint építjük tömegpusztító eszközeinket olyan eldugott, vidéki búvóhelyeken, amelyek idősek otthonának és rehabilitációs intézménynek vannak bejelentve. Bezzeg, ha az orvosok tisztességesen végeznék a munkájukat, nem lennének korruptak és nem herdálnák el az államvagyont, akkor a vizitdíjat be sem kellett volna vezetni.
Persze, lehet, hogy mindez csak az én paranoiám. De az interjú utolsó mondata azért dicséretes öniróniáról tanúskodik.

Size matters - ask Pluto

2006. szeptember 5. 16:03 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 3 komment
Plutós pólók...

Broadway

2006. szeptember 4. 16:05 - címkék és kategóriák: Esküvő - 3 komment
Készen van Zsuzsika, a varrónőm weboldala, amit ezúton szeretnék reklámozni, mert Zsuzsika tényleg nagyon jó. Budapesti alkalmiruha-viszonylatban nem drága, ügyes és korrekt: amikor a menyecskeruhán mégsem tetszett a ráncolt felsőrész (amit direkt én kértem, hogy legyen rajta), akkor plusz költség nélkül szétszedte és új formába öntötte. 

I'm sick but I'm beautiful

2006. szeptember 4. 15:55 - címkék és kategóriák: Utazás
Hazajöttünk a nászútból, ahol voltak esős napok is, voltam beteg (igazság szerint még mindig nem kapok levegőt az orromon), és egyszer skorpió is volt a szobánkban, de nagyon jól éreztük magunkat. Csomó könyvet kiolvastam, amikről majd itt mesélek, gyönyörű napbarnított vagyok, megnéztük a helyi nevezetességeket, hajókirándultunk, és rengeteg kalamárit ettem. Sajnos a horvát konyha még mindig rettenetes, mindenhol ugyanazt a háromféle ételt lehet kapni, a gombakrémlevesbe is vegetát tesznek, és ezen nem sokat segít az sem, hogy legalább négyféleképpen tudják elnevezni a fasírozottat. Egy teljesen normális étteremben pl. olyan négy évszak pizzát kaptam, amin volt 1 szelet gépsonka, 2 karika szalámi, 1 marék fagyasztott zöldségkeverék, aminek épp csak felengedni volt ideje a sütőben, egy darab sprotni (az a kis konzerv füstölthalacska) és kettő szem magozatlan olajbogyó. Sebaj. Szóval jó volt, majd teszek fel képeket, voltunk bányában is, ahol nagyon féltem, pedig valójában csak egy múzeum alagsora volt. 

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb