Happily ever after

2006. augusztus 22. 12:45 - címkék és kategóriák: - 9 komment

Szóval minden jól ment. Persze, voltak meglepetések, például amikor egy nappal az eksüvő előtt kórházba került az egyik koszorúslány, aztán egyre több vendégünkről kaptuk a hírt, hogy tüdőgyulladással kórházban fekszik, kiment a bokája, belázasodott, vagy más, titokzatos kór támadta meg. Szombatra persze mi is betegek lettünk, a soproni patikus biztosan elmesélte otthon, amikor hatalmas, felvirágozott fehér merci állt meg az ügyeletes gyógyszertár előtt, benne kigyúrt, agyonszolizott, ékszerek gyanánt bicikliláncot viselő sofőr, az anyósülésen szőke cicababa, hátul tündérszép menyasszony; majd kiszáll a vőlegény és egy doboz Algopyrint és egy doboz kálcium pezsgőtablettát vásárol. Eladhattuk volna Algopyrin-reklámnak.
A kaja szuper volt, a telefonban kissé túl laza és nemtörődöm dj végül előző este csak letöltötte a kedvenc számainkat, az idő jó volt, a barátaink pedig még mindig jó fejek. Anikó csinált "meglepetés" slide showt gyerekkori képeinkből, amin gyakorlatilag mindenki zokogott. Kb hajnali háromkor mi mentünk haza utoljára, vagyis nem haza, hanem az út túloldalán lévő hotelbe, ahol a biztonság kedvéért bevitettem magam a küszöb felett, bár nem tudom, régóta együtt élő pároknál ez hogyan is működik.
Így néztünk ki, bár nem látszik a csodás sminkem, a kölcsönkapott régi, kék harisnyakötő, illetve a kékre lakkozott lábkörmeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Azok kedvéért pedig, akik szeretnék tudni, milyen is pontosan a házasság: azóta a kanapén fetrengünk, papírzsebkendővel, orrcseppel, antibiotikumokkal és maradék süteménnyel körberakva és a Veronica Mars 2. seasont nézzük újra. Vagy én blogot írok, a Férj pedig az újonnan kapott PSP-jén játszik a LocoRoco nevű játékkal, amiben kis gömböcök vicces dalokat énekelnek. Péntek hajnalban, amennyiben felépülünk, persze elmegyünk nászútra, amivel kapcsolatban a következő beszélgetést idézném:
Noiz: - És, hova mentek nászútra?
Bright: - Rovinjba. Ott nyaraltunk először együtt ugyanezzel a búvártúrával. Csak idén már veszélyesebb roncsokhoz fogok merülni.
Noiz (hozzám fordul): - Értem, és te meg gondolom, majd veszélyesebb könyveket olvasol.

Sose lesz már ennyire durva

2006. augusztus 21. 9:52 - címkék és kategóriák: Esküvő - 8 komment


86 óra muka

2006. augusztus 14. 20:33 - címkék és kategóriák: - 3 komment

Mostanra pedig már annyira szabin vagyok, hogy teljesen el is felejtettem, hogy olyan, mint kórház egyáltalán létezik. Ez a jó a Budapest Rallyes melóban, hogy tökéletesen elfeledteti az emberrel a hétköznapi munkáját, mert annyira más meg annyira igénybe vesz. Ilyen tolmács- titkárnő- hosztesszféle vagyok ott egyébként, amivel idén harmadik éve ostromolom az "öt nap alatt ledolgozott legtöbb munkaóra" rekordot, idén ez 86 óra. (Nb.: a rendes munkahét 40 óra).
Vannak unalmas részek is, amikor ülünk a versenyirodán, a fénymásolókislányok Micimackót néznek a tévében (tényleg), utána meg hirtelen másfél órányi adminisztrációt kell elvégezni tíz perc alatt két nyelven, aztán nincs semmi kaja, csak tegnapelőtti szendvics kinn a prérin, legközelebb meg a Gundelban vacsorázunk. (Kitaláljuk, mennyit fizettek a tíz fős vacsiért? Töményeket, százéves aszút, vagy egyéb kiugróan drága dolgot nem rendeltünk.*)

Az első esti fogadás után kitalálták a svéd fontos emberek, hogy még ne menjünk haza a hotelba, hanem legyen valami sightseeing. Az olasz fickó (aki kívülről tudta a Budapest Lonely Planetet, de komolyan) ragaszkodott hozzá, hogy menjünk el a Nyugati téri McDonaldsba, mert az nagyon híres. Odamentünk, bementünk, álltak, álmélkodtak. Majd úgy döntöttek, hogy meg kell nézni a nagyon híres Nyugati Pályaudvart is (the Old Railway Station, built in 1846). Hát jó. Bementünk a Nyugatiba, abba a jobb oldali koszos hodályba, ahol a jegypénztárak vannak. Csak néhány ember állt sorba, lévén kb. péntek éjfél. Megálltak, álmélkodtak, majd a svéd nő áhítatosan: "Wow... It's like a church!"
Amikor már szóhoz bírtam jutni, megemlítettem neki, hogy esetleg akkor holnap nézze meg a Bazilikát, mifelénk inkább az olyasmit nevezzük templomnak.

És még az is vicces volt, amikor mentünk konvojban, fontos emberek. Elöl két motoros rendőr, aztán egy hatalmas, sötétített üvegű fekete Merci, utána mi, utána egy gyönyörű, grafitszürke Volvo, majd egy fekete Mitsubishi terepjáró, végül még két rendőrmotoros. Kitaláljuk, milyen márkájú volt a második kocsi, amelyben a felügyelőtestülettel utaztam?**

Ma este meg ki akartam menni Szigetre, de annyira lefáradtam, hogy inkább itthon maradtam. Délután pl. bementem a városba, egy villamossal majd egy busszal, és mind a villamossal, mind a busszal túlmentem egy megállót, pedig könyv sem volt nálam, csak néztem ki a fejemből. Viszont vettem buszjegyet a nászútunkról visszafeleútra (ez bonyolult történet), csináltunk FAQ-t (esetleg: itinert) a vendégeknek, és Anikó ki-próba-sminkelt, ami végre jól sikerült. Még öt napig vagyok hajadon.

*150E (=másfél havi fizetésem)
** Kis piros Suzuki Swift.

8 óra munka

2006. augusztus 10. 18:38 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 3 komment
Soha nem fogom megérteni, miért olvasnak többen olyankor, amikor nem írok semmit. Nem baj. Különben azért nem írok semmit, mert 1. szabi előtt minden percben dolgoztam, 2. elromlott a számítógépem, gondolom, pszichés alapon ronthatta el a tudattalanom, mert már annyira szabira akartam menni.
És igen.
Most legalább három hétig nem fogom kimondani azt, hogy "Mi a panasza?", sem pedig azt, hogy "Köszöntöm önöket a mai csoporton.", sem pedig azt, hogy "Kiemelt rehabilitációs ágy."
Kalandjaink azonban még nem értek véget, mától dolgozom a Budapest Rallyen.

I have a spoiler, too

2006. augusztus 4. 22:37 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 13 komment

Pedikűrös (miközben isolde lábát kapargatja): - Hű, milyen csúnya harántsüllyedés, ez biztosan fáj!
isolde: - ....ööö, nem, eddig nem volt vele baj.
Pedikűrös (döbbenten felnéz): - Pedig ez nagyon tud fájni! Olyankor tegyél egy lavór forró vízbe három evőkanál sima konyhasót, és abba áztasd a lábad! Népi módszer, de beválik!
isolde: - Jó... de nem szokott fájni.
Pedikűrös: - Pedig ez fog! És itt, ni, látod, itt hamarosan egy tyúkszem lesz, itt, ahol széttolódnak a csontok. Ezt azért biztos érzed? Itt lassan befele fordul a szaruréteg, és pont itt lesz a tyúkszem a járófelületen, jó nehéz lesz megszabadulni tőle. Érzed, ha megnyomom?
isolde (halálra rémül, hiszen eddig azt hitte, a tyúkszem a nyolcvan felettiek betegsége): - Hát... nem, nem fáj.
Pedikűrös: - Hordasz cipőbetétet?
isolde: - Neem... fiatalkoromban egy darabig hordtam, de aztán pár év alatt elrongyolódott, és akkor kidobtam és nem csináltattam újat.
Pedikűrös (ájulás kerülgeti): - Pár év??!! A cipőbetéteket évente cserélni, de minimum igazíttatni kell!
isolde: - Ezt nem tudtam...
Pedikűrös: - A legnagyobb baj, hogy a helytelen lábtartás azután roncsolja a felsőbb ízületeket is, elkopik a térd, a gerinc és a csípőízület. Mondjuk, a gerincet még viszonylag karban lehet tartani rendszeres gyógytornával.
isolde (ijedten néz)
Pedikűrös: - A térdízületet pedig, ha elkopik, nem nagyon lehet helyrehozni, akkor térdprotézist kell berakatni.... hány éves is vagy?
isolde: - 28.
Pedikűrös (magában számolgat): - Hát, akkor ez egy tíz év alatt kialakul, akkor még csak harmincnyolc leszel... persze, ha felszedsz pár kilót, mondjuk a terhesség alatt, akkor hamarabb. A térdprotézissel meg az a baj, hogy ilyen fiatal korban még nem szoktak operálni, csak az idősebbeket, mert a protézis élettartama 10-15 év, és akkor túl sokszor kell cserélni. Úgyhogy arra majd éveket kell várni, addig nem nagyon lehet mit tenni, hát, lesz egy pár nehéz éved...

Life, oh, life

2006. augusztus 4. 15:17 - címkék és kategóriák: - 4 komment
Ez nem kínos egy kicsit? Márminthogy, bocs, elfelejtettük beleírni a szabályzatba, hogy emailen nem ér szavazókat toborozni.
    Update: Most jutottam el odáig, hogy saját szememmel is megnéztem a győztes oldalt. Ez most valami vicc?

De nem erről akartam mesélni, hanem, hogy tegnap DNS-t izoláltam és rém izgi volt: igaz, hogy másfél óra halál unalmas pipettázás, centrifugálás, pipettázás, centrifugálás, pipettázás, de a munkafolyamat egy adott lépésénél szabad szemmel is láthatóvá válik a kicsapódott DNS halovány kis szálacska formájában, és az lenyűgöző. Hogy kis átlátszó műanyag bigyóban a kezemben tartom egy másik ember örökítőanyagát: a kis szálacskán, ami ott úszkál a lötyiben, meg van írva minden tulajdonsága és betegségekre való hajlama. Vagy ha a karmában hiszünk, akkor az.

Az esküvőnk meg egyre népszerűbb és népszerűbb rendezvénnyé növi ki magát, az elmúlt héten összesen négy vendég jelezte részvételi igényét olyanok közül, akiket nem is hívtunk meg. Például rokonainknál éppen itt tartózkodó svéd rokonaik (akiket sosem láttam), unokatestvérünk élettársának előző házasságából fennmaradt gyermeke (akit azért nem hívtunk meg, mert csak most értesültünk a létezéséről), valamint a Gyula. Sajnos, úgy tűnik, mégsem lesz vőfélyünk, Suematrát néztük ki magunknak, aki a Nerd-esküvőn remek rigmusokban beszélt, így ki kell hagynom nagymamámmal az alábbi párbeszédet, pedig tetszett.
isolde: - Nagymama, mégis lesz vőfélyünk.
Nagymama: - Hála az égnek, és hova valósi?
isolde: - Hát, egy pesti zsidó lány... de buddhista!

Let's fall in love

2006. augusztus 2. 11:12 - címkék és kategóriák: - 12 komment

{ 2003. június 30., hétfő }
Anikóval kávéztam ma, aki biztosított afelől, hogy attól, hogy 25 éves vagyok, és görénybe vagyok szerelmes, még van esélyem, hogy valamilyen normális férfiember feleségül vesz az életben.

Hajrá, Normális Férfiemberek! Olyat kérek, aki okosabb nálam, és fel tudok rá nézni, de lehet rá vigyázni is, meg kényeztetni, megmasszírozni, összebújni, főzni neki. Olyat, aki kicsit borostás, optimista, hisz magában, és szeret élni. És szeret utazni, és nyitott a világra, és nincsenek előítéletei, és kreatív, és barna bőrű. És szereti a különleges teákat, a nyolcvanas évek női punkzenekarait, és azokat a kajákat, amiket tudok főzni.
Szereti a macskákat, de legalábbis minimumfeltételként nem kap pszichés alapon asztmás rohamot tőlük, mint egyesek. És szereti az Alien filmeket, és szeret nyitott ablaknál aludni. És nem kell, hogy egy szent legyen, de legalább valamennyire lehessen bízni benne. Lehessen bátran, fenntartások nélkül szeretni. Akarjon gyerekeket, de majd csak a szakvizsgám után.
Szerepeljen tervei között, hogy élete későbbi szakaszában valamely dunántúli vidéki városba költözik.
Ne legyen kövér, bajszos, vagy túl alacsony. Ne legyen nagyon rossz a helyesírása. Ne harákoljon a fürdőszobában. Ne legyen rendmániás, saját érdekében. Tudjon bánni a pénzzel, mert én nem tudok egyáltalán.
És végül, de nem utolsósorban: szeresse az almáspitét.

Ezt most találtam. Mondjuk, beletelt pár évbe az Atyaúristen csomagküldő szolgálatának, de szinte hibátlanul leszállította.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb