#653

2006. március 7. 23:20 - címkék és kategóriák:
Nna, csináltam magamnak olvasónaplót itt. Mert kitaláltam, hogy fel kellene írnom, milyen könyveket olvasok el, és elhatároztam, hogy idén írni fogom, aztán rájöttem, hogy nem muszáj papírra írni. De attól, hogy a neten van, ez még nem könykritika vagy könyvismertetők, hanem az olvasó listája/élménybeszámolója. Csak szólok.

#652

2006. március 7. 18:09 - címkék és kategóriák:
Ha már a vásárlásnál tartunk, örömmel jelentem, hogy számos könyvesbolt meglátogatása után levadásztam Zafón: A szél árnyékának valószínűleg egyetlen kereskedelmi forgalomban még megtalálható példányát az Oktogonnál a Millenium Könyvesházban. Az egyébként egy egész jó könyvesbolt, csendes, nem zsúfolt, és sok a normális könyvük. Mondjuk a pszichológia polcon főleg ezoterikus műveket tartanak, meg a Férfiak a Marsról, nők a Vénuszról... -t, de az idegennyelvű könyvespolc meglepően hosszú, változatos, és több nyelvet is jelent. Az eladók pedig meglepően tájékozottak az átlag könyvesbolti eladóhoz képest, vagy legalábbis nem néznek hülyén, ha megkérdezed, megvan-e nekik ez-vagy-az a könyv. Ha már itt tartunk, a másik kedvencem az Írók Boltja az Andrássyn, igazi irodalomsznob könyvesbolt, könyvbemutatókkal és irodalmi folyóiratok százával. Cserébe itt van a város leghosszabb "szépirodalom" polca, amelyen Paul Austerek, Iain Banksek, Audrey Niffenegger és Coelhok sorakoznak békésen a Bulgakovok és Nádas Péterek mellett; valamint "képregény" polc is létezik, bár nem nagy, de nagyjából elférnek rajta a manapság megjelent képregénykönyvek Sin citytől a Mausig. És persze nem zavarnak ki, ha leülsz olvasni, csak sajnos hatkor bezár. Valahogy így képzelem el a könyvesboltot, csak az én álmaimban fotelok vannak és kávé, és nem ilyen drágák a könyvek.

#651

2006. március 7. 17:47 - címkék és kategóriák:
És még azt is el szeretném mondani, hogy nem, nem az orvosi fizetésemből és nem is a hálapénzből mentem Thaiföldre, és a pasim sem milliomos. A mellékállásaimból gyűjtöttem össze a pénzt: augusztusban beugrottam egy tréningcég egyik tréningjét megtartani angol nyelven, valamint leteszteltem/interjúztam jó pár hajózni vágyó delikvens elmeállapotát, majd a szabim alatt tolmács voltam a Budapest Rallin, és ebből a háromból megvettem a repülőjegyet (nyaralni úgysem voltam sehol). Azután lefordítottam egy könyvet, majd teszteltem még egy csomót, és kaptam 13. havi fizetést is (kb. 70 ezer), és az utóbbi kettőből tevődött össze a költőpénzem. Persze kint kivettem még egy keveset az amúgy is mínuszokba nyúló hitelkártyámról, amit majd visszateszek, ha megkaptam a pénzt a fordításért. Nagyjából 300.000 volt az út mindösszesen. Csak azért mondom el ezeket, mert mindenki furán néz rám, amikor kiderül, hogy Thaiföldön voltam, és irigykedik, hogy ennyi pénzem van, vagy azt hiszi, hogy biztos a sok paraszolvencia. Én pedig azt gondolom, hogy sokat dolgoztam érte. Választhattam volna azt is, hogy a mellékállások helyett otthon tévézek, vagy hogy félreteszem a pénzt*, de én azt választottam, hogy utazásra költöm, mert most vagyok fiatal. Vagy gyűjthettem volna autóra is, már majdnem az összes barátnőmnek van kocsija, nekem meg se kocsim, se bankbetétem, csak egy csomó tigrises fénykép meg egy gyönyörű hamis Gucci karóra, de én így szeretem.

* Ezt nem választhattam volna, mert képtelen vagyok pénzt gyűjteni, és biztosan sokat kell még önismeretbe járnom ahhoz, hogy megtanuljam. Nem vagyok tisztában a pénz értékével, csak a megszerzett tárgyakat és az élményeket tartom értékesnek, és csak behatárolt ideig tudom meggyőzni magam arról, hogy össze kell gyűjteni a pénzt, ha később tárgyakat/élményeket akarok.

#650

2006. március 7. 17:18 - címkék és kategóriák: - 2 komment

Második munkanap és máris ügyeletben rágcsálom a zellerszárat (nincs jobb a krémsajtba tunkolt zellerszárnál). Nem érzem magam szörnyen a munkahelyemen, pedig az utóbbi időben már kezdtem. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy tulajdonképpen szeretek itt dolgozni, csak gyakrabban kellene szabadságra mennem dél-kelet-ázsiai országba.
Mindenki azt hiszi, hogy szörnyű hazajönni a hóesésbe és sajnál, én meg titkon azt gondolom, hogy: jó hazajönni. Szó se róla, klassz Thaiföldön lenni februárban, tengerpart, napsütés, harminc fok, függőágy, kalandok és tétlenség, békés thai emberek, jó kaják, watermelone shake, tigrissimogatás, thai masszázs kétnaponta, amíg a többiek a sötét hétfő reggelekkel küzdenek itthon. És aztán meg jó hazajönni a barátaim, a húgom, a kedvenc sorozatom, a kedvenc csokoládéboltom közelébe. Mert ugyan itthon hideg van és vicces választási kampány, de a taxis oda visz, ahová mondod neki, az ételek íze megszokott, le lehet húzni a vécét, nagy pelyhekben hull a hó, de egyébként meg mindjárt itt a tavasz, értem a feliratokat, el tudom olvasni az újság betűit, értem a dalszövegeket, lehet kapni zellerszárat, fel tudok egyenesedni a buszon, anélkül, hogy beverném a fejem a plafonba, nem kell levenni a cipőmet a boltokban, nem kell alkudni az árakon. Nem a konkrét Magyarországról van szó, mert amikor Londonból/Amszerdamból/Turkuból jöttem haza, sosem éreztem "hazajövetelt". Azok akármennyire is más helyek, azért annyira nem különböznek tőlünk. Szerintem arról van szó, hogy bármennyire szeretek utazni, és bármennyire jól érzem magam messze innen, azért az otthonom Európa marad - nem az a típus vagyok, aki kint ragad Thaiföldön örökre és magyar éttermet nyit, valljuk be. És az a fura, hogy kint cseppet sem zavart a kulturális különbség, a másfajta mentalitás, az érthetetlen utcatáblák vagy a guggolós vécé, és imádom a thai kaját és vendégszeretetet; és remélem, hogy egész életemben minden februárt Ko Phanghanon tölthetek. Csak amikor hazaértünk, akkor úgy éreztem, hogy: hazaértünk. Persze, tudom ám, hogy a nyaralásnak meg a thaioknak köszönhetem, hogy mindenen elnézően mosolygok, és értékelem az itthoni dolgokat, és hogy nem fog nagyon sokáig tartani ez az állapot, mert pár hét múlva ugyanolyan frusztrált leszek, és ugyanannyira fogom utálni a telet meg a hétköznapokat, mint annakelőtte.
De annyian sajnáltak, amiért haza kellett jönnöm, hogy szerettem volna elmondani, hogy jó volt hazajönni a koszos kis Európába.
Na jó, Varga Miklóst azért nem idézek.

#649

2006. március 5. 13:26 - címkék és kategóriák:
Pasim haverja telefonon elújságolja, mi történt, míg távol voltunk: - (...) és képzeld, cimbi, a barátnőmről kiderült, hogy szereti a horrorfilmeket, szóval nem csak a te csajod beteg.

#648

2006. március 4. 19:35 - címkék és kategóriák:
Hazaérkeztünk, de nem voltam elég szemfüles, és a pasim már elfoglalta a fürdőkádat. Addig kipakoltam a táskákból.
Néhány érdekes adat:
kettőnk hátizsákjában összesen 9 kg könyv volt. Ebből 4 kg újonnan vásárolt, 5 kg-t innen vittünk magunkkal. A magam részéről egy híján az összes könyvet elolvastam (Raj, A csoportterápia elmélete és gyakorlata, Roald Dahl meghökkentő élete, Az orgyilkos tanítványa, Emmanuelle), kivéve, amelyiket Hajnalka elkérte (Időcsapda).
A családnak szánt ajándékokon kívül a következőket vásároltam magamnak: 8 tasak red curry fűszerkeverék, 3 doboz ginger tea granulátum, 1 db útszéli noname selyemsál, 1 db Jim Thompson selyemsál, 2 pár kagyló fülbevaló, 1 db hamis Gucci karóra, 1 db kalóz Madonna CD, 1 db ronda tigrises póló, melynek árával a buddhista tigrismenhelyet támogatjuk.
« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb