#617

2006. február 2. 12:34 - címkék és kategóriák:
Nna, ma vezettem életem első pszichoterápiás csoportját. Nem tudom, a betegek hogy vannak vele, én sokkal jobban érzem magam.

#616

2006. február 1. 19:33 - címkék és kategóriák:


Ezt a két könyvet olvassuk jelenleg, pasim az elsőt, én a másodikat. Szerintem... vicces.

#615

2006. február 1. 18:57 - címkék és kategóriák:
Az előbb meg teljesen spontán bevásároltam élelmiszert a szomszédos plázában, vagyis mindent megvettem, amit megkívántam, hazajöttem, és a következők voltak a kosaramban:
frissen facsart narancslé, nádudvari adalékmentes zöldfűszeres krémsajt, friss zellerszár, jégsaláta, roston sült natúr csirkemell, tej, körözött, almacsipsz.
Hol a zsír, kalória, finomított szénhidrát, koffein, alkohol? Sikerült az összes alapvető tápanyagról megfeledkeznem? Úgy tűnik, észrevétlenül lételememmé vált az egészséges táplálkozás? Öregszem.

#614

2006. február 1. 16:07 - címkék és kategóriák:
George Gerbner tehát egy magyar költő (?) volt, aki aztán kiment az USA-ba és kommunikációelmélettel kezdett foglalkozni szép sikerrel. Nálunk, ha jól látom, egy könyve jelent meg. Főleg a média világával foglalkozik, tévé, reklámok, hírműsorok, erőszak, nem annyira az engem érdeklő káros-e a regényolvasás? - topikkal, ennek ellenére valóban érdekesnek tűnik. Írtak róla még itt és mondjuk itt.

#613

2006. február 1. 15:49 - címkék és kategóriák:
Felmerült itt egy párszor már a lehetőség, hogy három hónapra külföldi országba mehetek valami pályázattal, én meg nem akarok. Ez meg milyen már? Én, aki tizenhétévesen stoppal akarta körbejárni a bolygót egyszál virággal a hajában, aki egyetem alatt minden megpályázható külföldi tanulmányutat megpályázott (egy hónap Finnország volt az eredmény csupán), én, aki egyedül szeretek lenni és kalandokba keveredni, idáig jutottam. Kertes házat akarok, macskát, férjhez menni, pszichoterápiát csinálni az omladozó magyar egészségügyben, valamint részben magánrendelés keretei közt, gyerekeket, évi egyszeri külföldi nyaralást, elektromos habverőt. Nem akarok három hónapot külön tölteni a pasimtól holmi kutatás miatt. Még nem tudom, mi lesz a vége, mármint, mennyire komoly ez a lehetőség, és mennyire vagyok elszánt abban, hogy nem ragadom meg, és a részleteket sem tudom, de most annyira nem lelkesedem. Pedig mennyivel érdekesebb lenne a blogom.

#612

2006. február 1. 15:32 - címkék és kategóriák:
Az Amerikai psycho egyébként akkora hatással volt az életvitelemre, hogy tegnap elmentem masszőrhöz, sőt, mi több, vettem magamnak egy üveg drága chardonnay-t. Már majdnem kiment a fejemből a sok munka miatt, hogy milyen remek módokat nyújt a fogyasztói társadalom önmagunk kényeztetésére, de most eszembe jutott. Pszichopata vagyok?

Meg gondolkodom rajta, elolvassak-e más Bret Easton Ellis-könyvet. Vajon mindegyik erről szól? Majd beleolvasgatok a könyvesboltban.

#611

2006. február 1. 15:27 - címkék és kategóriák:
Charles elmesélte, mi történik, ha három hónapig egyáltalán nem néz tévét, nem olvas történeteket, és gyakorlatilag minden élménye a Valóságból származik. Könnyen beszél, miután hónapok óta Dél-Kelet-Ázsiában barangol. Szerinte kitalált történetek nélkül "rajossz, hogy az elet teljesen mas erzelmi lenyomatokat hagy. Talan a legnagyobb kulonbseg, hogy ezek a lenyomatok nem virtualisak, hanem valos, megtortent esemenyek lenyomatai. Az erzelmi spektrumot teljes egeszeben lefedik, csak mig a virtualis vilagban a kornyezetbol erkezo ingerek tipusa jobban meghatarozza az altalanos kozerzeted, vagyis egy gombnyomassal adagolhatod magadnak (Jobaratok-meghittseg, porno-high, horror-borzongas, krimi-izgalom, valasztasok-agyverzes), addig a valos eletben sokkal tevolegesebbnek kell lenned az altalad kivant inger eleresehez, illetve nagyon hasznos a `reframing` (vagy talald meg a jot a rosszban) alkalmazasa. Ettol fuggetlenul, sokkal jobban kitoltik a gondolataidat es erzeseidet a valos eletbol szarmazo ingerek, mivel nincs vege 25 perc utan a sorozatnak, es nem jon reklam, hanem benne maradsz az allapotban. Es ne hidd, hogy kozonyosse valnal. Pont ellenkezoleg. Epp azert, mert valoban az eletedbol szarmaznak az erzesek, sokkal komolyabban veszed oket, egyeb virtualis ingerek hijan azok sokkal erosebb jelentest hordoznak, vagyis igen, szenvedelyesebbe valnal valodi kapcsolataidban. Nem csak a szerelmeddel, de a baratoddal, az ismerosoddel, a kutyaddal is."

Én azért még mindig azt gondolom, hogy az emberiségnek az a képessége, hogy kitalált történetekkel képes operálni és nem létező szereplők halála miatt képes bőgni és ilyenek, hihetetlen és az élővilágban egyedülálló. Valamint azt, hogy ez a képességünk kezd egyre jobban a fejünkre nőni és degenerálódni, az életünknek túl nagy részét teszik ki a kitalált érzelmek és a virtuális szereplők, és hogy ami kiemelt minket az állatvilágból, az fog a hanyatlásba is taszítani, nem pedig a rák vagy a madárinfuenza vagy az atomháború. Amikor egyszercsak kipusztulunk, mert olyan széles körben elterjednek a virtuális szexuális szolgáltatások, hogy senki sem akar majd igazából dugni.
Utána kellene már olvasnom ennek a témának (kitalált történetek/érzelmek vs. valóság), biztos számos remek elmélet született már az engem foglalkoztató kérdésekre, csak még nem botlottam beléjük. Ha valaki tud ilyen olvasmányt, ajánlja. Konkrétan arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hatással van az ember lelkivilágára, ha gyermekkorától kezdve mesék-regények-filmek veszik körül, illetve, van-e a kitalált történeteknek egy egészséges dózisa, és lehet-e túl- vagy aluldozírozni, illetve mit gondol ezekről a pszichológia/szociológia vagy más okos tudomány manapság, köszi.
Ugyanitt Firefly-os tárgyakat vennék, vagy Friends-esre cserélnék ráfizetéssel.
« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb