Gondoltam, hogy elmagyarázom, mi a különbség feminizmus meg gender studies között, de nincs kedvem meg időm se. Agyondolgoztatnak férfikollégámmal együtt. Végtelenül leegyszerűsítve a kérdést, a "gender studies" a szociológiának olyan kisgyermeke, ami a nők társadalomban elfoglalt helyzetét tanulmányozza, hangsúly a tanulmányozáson, a feminizmus meg olyan politikai irányzatnak indult, ami azért harcolt, hogy nőt ugyanolyan jogok illessenek meg, mint férfit, hangsúly a harcon. A feminizmus szó aztán továbbfejlődött, ma már olyan, mint a neurózis, mindenre mondjuk, de senki sem tudja, mit ért alatta. Ha komolyan akarjuk venni ezeket a fogalmakat, egyikbe se nagyon passzol bele mondjuk az, ha a Nők lapjában vagy a Penthouseban vért izzadva kutatunk kissé erőltetetten sovinisztának nevezhető kiszólások után*. Bővebben itt meg itt, feminizmusról hosszú történet is olvasható, érdeklődők figyelmébe ajánlom.
*"Az orgazmus adta öröm nem gyermeki mosolyt varázsol egy nő arcára, a bensőjében létrejött robbanás sokkal inkább meglepett, ijedt vagy éppen kifejezetten agresszív fintort csal elő. Ez azonban manapság is sokakat zavarba hoz."
Forrás itt.
Már három ősz hajszálam van, ami tök jó. Lassan túlleszek ezen az egészen, és végre sütögethetek almáspitét meg olvashatok pokrócba burkolózva a verandán.
Ez nem egy ilyen depressziós halálvágyó post, csak tudom, hogy szeretni fogok öregasszony lenni.
Hű, a Partvidékiek még annál is rosszabb, mint gondoltam, rémisztően sablon, a stílusa meg szintén lapos és érdektelen. Kár, olyan jól néz ki. Most nem tudom, félbehagyjam-e, mert általában nem hagyok félbe könyvet, amit már elkezdtem, kivéve Kafkától A pert, meg egyszer azt a Sötételfes izét, de lehet, hogy A perhez csak túl fiatal voltam, a sötételfeshez meg túl öreg. Felvettem a kapcsolatot eküvőszervező céggel, akik amúgy a húgom barátnője és családja, jövő héten találkozunk velük. Na jó, a honlapjuk borzalmas, de nem honlapot akarok velük terveztetni végülis, csak annyit, hogy bekérjék az összes árajánlatot éttermektől, zenészektől, fotósoktól. Gondolom, a paphoz személyesen kell majd elmenni. Vicces lesz.
Tegnap meg bankban voltam Öreganyámmal.
Nagymama: - Akkor most rajta van az augusztusi befizetés is?
Ügyintéző (fáradtan): - Igen, ahogy azt már tegnap is elmondtam.
- És akkor át tudjuk utalni idemegoda?
- Igen, ahogy azt tegnap megbeszéltük.
- És akkor pontosan mennyi van a számlán?
- Ahogy tegnap említettem, x forint.
- De tegnap nem ennyit mondott, hanem x-35 forintot!
- (sóhajt) Mert tegnap óta ráíródott 35 forint kamat.
Öreganyám: - Nézze, kisasszony, az öregasszonyok ilyenek. Ezt bele kell kalkulálni minden hasonló munkahelyen.
én: - Akkor végeztünk?
Ügyintéző: - Igen, viszlát.
Öreganyám: - Viszlát, jövőre megint jövünk!
Benéz a főnököm a szobába ebben a pillanatban, és azt kérdezi:
- Te nem akarsz indulni a miss hungaryn?
Jó fej.
Beküldtem az önéletrajzomat további helyre fordítói munka reményében, visszaírtak, hogy írjam meg, mennyit bírok mennyiért milyen nyelven, van-e otthon net, valamint mellékelek egy fényképet magamról. Vajon minek nekik fénykép a fordítóról? Miért, mi van akkor, ha a fordító ronda? Vagy direkt csak rondákat alkalmaznak, mert azok többet ülnek otthon, és magányosan fordítanak? Vagy a "fordítás" nem is az, amire én gondolok? Mire akarnak rávenni??
Az a baj azzal, ha novemberben megveszi az ember a karácsonyi ajándékot, hogy hónapokig nem lehet még odaadni, sem mesélni róla, és ez rém frusztráló. Hol tanulom az ilyen kifejezéseket, hogy "rém frusztráló", nem tudom. Az olyanok mondjuk tetszenek, amikor a jelző meg a jelző jelzője szöges ellentétben állnak egymással, mint pl. "rém boldog voltam" meg "rettentő jól sikerült".
Elkezdtem olvasni Joanne Harris: Partvidékiek c. könyvét. Ez az a nő, aki a Csokoládét írta, de még nem olvastam tőle semmit (a Csokoládét se, csak a filmet láttam, és hát Johnny Depp jelenléte azért sokat tud lendíteni egy-egy történeten), mert azt gondoltam, biztos gagyi. Csak egyszerűen annyira tetszenek a könyvborítói, hogy már nem bírtam ellenállni tovább. Semmi más nem vonzott a könyveiben, a sztorijai, beleolvasva a stílusa, semmi, ezért sokszor visszaraktam a polcra egyiket-másikat, de most megelégeltem és megvettem. Hogyan adjunk el könyvet borító alapján. Még csak a harmadik oldalon tartok, és tényleg nem valami jó, pedig gondoltam, jól fog jönni a tapasztalat, ha majd bestsellert akarok írni. Annyit mindenesetre tanultam, hogy oda kell figyelnem leendő bestsellerem borítójára.
Kaptam emailt Charlestól, aki tegnapelőtt utazott el kb három hónapra Dél-Kelet-Ázsiába, és képes volt nekem novemberben Bangkokból emailezni a kis geci. Belehalok az irigységbe, azt hiszem. Én meg főzhetek este Pad Thai-t barátnőimnek, amikor este nem is ehetnék tésztát. Ma egyébként megint érdekes dolgokat tanultam a Filozófustól, aki nemrég bevezetett a narratív technika és az omega-3-zsírsavak rejtelmeibe is. Elmesélte, hogy Millet Angelusa hogyan ihlette meg Dali-t (ezt festette ő) paranoia-kritikai módszerének kidolgozásában; valamint azt, hogy a legújabb kutatások szerint a marhahúsban a főzés során rákkeltő anyagok keletkeznek, amelyeket azonban a fokhagyma alkaloidjai semlegesítenek, ezért tumorprevenciós szempontból marhahúst kizárólag fokhagymásan érdemes megfőzni. Januártól egy osztályon fogunk dolgozni, úgyhogy minden bizonnyal elképesztő műveltségre teszek majd szert filozófia, vallás, művészet, pszichiátria , diéta és wellness terén.
