#353

2005. június 29. 16:00 - címkék és kategóriák:

Ó, hát ez szomorú.

#352

2005. június 29. 15:26 - címkék és kategóriák:
"valójában a hínárok is tele vannak gondokkal. jönnek a pontyok, akik lelegelik őket, aggódni kell az esetleges alacsony vízállás miatt kiszáradás végett, az elkoszolódó víz lebéníthatja a fotoszintézist és akkor éhen halnak stb. nehéz lehet nekik is." Ezt az emailt kaptam, ami valóban megnyugtató, nehogymár a hínárnak jobb legyen.

#351

2005. június 29. 13:24 - címkék és kategóriák:
Oké, hosszas telefonálgatások után kezd világossá válni, hogy július hónapban ki fog lakni a lakásomban, sikerült olyan jól lerendezni, hogy úgy érzem, a húgommal is meg az albérlőmmel is kiszúrtam. Ezenkívül egy esetismertetés és egy kutatási protokoll megírásától kell szoronganom. Néha szeretnék mondjuk valamilyen vízinövény lenni. milyen gondtalan lehet már egy hínár.

#350

2005. június 28. 15:00 - címkék és kategóriák:
Meg még az van, hogy szabadnapos vagyok ma (még nem kezdtük el alkalmazni a jogszabályt, hogy hétvégi ügyeletért nem jár szabadnap, úgyhogy gyorsan kivettem), amelynek keretében megvettem életem elsö narancsbör elleni krémjét. (Tudom, tudom, le vagyok maradva meg minden, de ha egyszer eddig nem nagyon voltam narancsbörös? :-)) L'Oreál Perfect Slim, az van ráírva, hogy egy hónap alatt 3,5 cm-t is csökkenhet a csípöböségem. 50 önkéntesen tesztelték, akik közül gondolom azoknak csökkent ennyivel, akik közben napi 12 órát edzettek és nem ettek semmit egy hónapig, de mindegy, kap egy esélyt.
Találtam a bevásárlóközpontban Volt fesztivál programot, és hát... eredetileg soproni vagyok, és kb. ugyanazt gondolom a Voltról, mint a régi szigetesek a mostani Szigetekröl. Addig volt jó, amíg kevesen voltunk, egy színpad volt, a kidobók az ismeröseink voltak, és bárhová leteríthetted a hálózsákodat (amúgy sem volt ott tíznél több nem-soproni, de a buli kedvéért soproniak is kint aludtunk). Idén valahogy az összes ismerösöm teljesen be van lelkesülve, én meg azt gondolom, ha már Sopronba megyek, jobb dolgom is akad, mint a sok beszívott/bespeedezett budapesti fiatalt kerülgetni a kempingben. Nem is emlékszem, hogy tavaly jól éreztem-e magamat vagy sem, mert akkor vittem haza a Fiút bemutatni, és az önmagában érdekes volt.

#349

2005. június 27. 13:27 - címkék és kategóriák:
Néhány perccel ezelőtt derült ki az összes kolléganőmről (4), hogy sosem főznek hétköznap, de nem azért, mert lusták vagy nem szeretnek fözni, hanem mert sosem vacsoráznak, mert a pasijuk/férjük nem vacsorázik, mert vigyáz az alakjára. Így aztán mindenki eszik egy nullaszázalékos gyümölcsjoghurtot vagy egy müzlit úgy futtában. Se gyömbéres csirke, se fehérbor, se kanapéndöglés, se Jóbarátok-nézés evés közben. Egyáltalán nem értem, hogyan maradhat így életben egy párkapcsolat.

#348

2005. június 26. 1:03 - címkék és kategóriák:
Na, beleolvastam a Goldenblog Fórumba, és azt gondolom, hogy azért kicsit, hm, túlzás ez a dolog. Az élet nagy kérdéseit feszegetik: Mit és milyen jogon szólt be nekem a MrA? Miazhogy valamelyik blog trendi, a másik meg nem? (Vajon van erre gyógyszer, vagy ha egyszer trendi leszel, az már örökre úgy marad?) Miazhogy a MrA randektív blogajánlót merészel működtetni a saját maga által tervezett freeblogon? Milyen etikai kérdéseket vet fel egy fikablog születése? Sikerül-e ezen lenézett és elhanyagolt műfajt felemelni az őt megillető helyre? Hol hibáztak a zsüritagok? Hol írnak blogot a zsüritagok? Tényleg, tisztára, mint a Nagy Könyv meg a Megasztár.
Eddig nem voltak álmatlan éjszakáim, de most bennem is felmerült néhány megválaszolatlan kérdés. Hogy néznek ki a zsüritagok? Melyikük exdrogos és melyikük kiöregedett dalszövegíró? Le lehet-e iratkozni a listáról? Fognak-e kavarni egymással a döntősök, ki kivel, és benne leszünk-e a blikkben is? Van-e olyan opció, hogy leszopok valakit a laptopért? Kapunk-e ronda, modern, arannyal futtatott szobrocskát? Írnak-e a végén a döntősök egy nagy, közös blogot, ami megjelenik hangoskönyvben is? Meg ilyenek.
Azt hiszem, hogy egyszercsak eljön az az idő egy blog életében, amikor már nem hajt a látogatottságra. De lehet, hogy egyszercsak eljön az az idő egy nő életében, amikor már nem hajt a blogja látogatottságára, vagy legalábbis jobban érdekli a szakmája, a pasija, a thai konyha, a könyvei és a szobanövényei. Tudom, hogy unszimpatikusan hangzik, de ezt gondolom. És közben persze örülök, hogy belekerültem a százba.

#347

2005. június 25. 11:24 - címkék és kategóriák:
Tegnap ebédnél Alainnel elkezdtünk beszélni azokról a bizonyos pillanatokról.
A tavalyi VOLT-fesztivál kapcsán mesélte el, hogy akkor és ott olyan nagyon jól, felszabadultan és a helyén érezte magát, úgy érezte, tökéletes ez a világ, úgy, ahogy van, és ő is tökéletes ebben a világban.
A szintén ott tartózkodó egyik kollégám nem értette, miről beszélünk ("jól érezted magad egy buliban? az mért olyan nagy szám?") mire elmeséltem én is, hogyamikor Amszterdamban voltunk, és este elmentünk abba a jazz kocsmába, és színes ruhákban táncoltunk, és soha nem voltam olyan boldog, pedig az égvilágon semmi okom nem volt rá, éppenséggel már/még egyikkel sem flörtöltem a jelenlévő jóképű győriek közül, és mindösszes tudatmódosításom két tequila volt.
Alaine elmesélte, amikor csillagász táborban egész éjszaka meteorokat néztek és feljött a Nap.
A kollégánk még mindig nem értette.
Elmeséltem, amikor a tokaji hegy tetején álltam a szerelmemmel, lábam alatt elterült az alföld, ezüst csíkokként kanyarogtak a folyók.
Alaine elmesélte, hogy San Franciscoban, már nem emlékszem, mi történt vele.
Nem meséltem el, csak gondoltam, amikor ültünk a Fő téren, éjszaka, csendben, talán az eső is esett kicsit.
Kollégánk még mindig nem értette, hogy "akkor ez most fless vagy feeling, vagy inkább flow" (csak, hogy klasszikust idézzek), és akkor megmondtuk neki, hogy "boldogság", és onnantól már igazán hülyének nézett minket.

#346

2005. június 25. 10:49 - címkék és kategóriák: - 1 komment

Az ember nem komoly tizenhét évesen.
Egy estén, vigye ördög a limonádét,
a korsó sört, a bárt, mely csillog fényesen,
a sétány hársai közt jársz, hol zöld az árnyék.

Júniusest. A hárs jó illatot lehel,
oly édes a lég, hogy pillád le-lezárod.
Zajjal rebben a szél, hisz a város közel,
kocsmaszagot sodor és venyigevirágot.

S hirtelen feltűnik egy tenyérnyi, sötét
azúrszínű szövet egy kis ág keretében,
s egy csillag süti át gonoszul, ahogy ég,
borzongva, édesen, parányin és fehéren.

Júniuséj, tizenhét év! A szív ragyog részegen,
szesz a vér, forrón fejedbe árad,
kábulatban beszélsz, s érzed, hogy a csók
úgy piheg ajkadon, akár egy kicsi állat.

A bolond szív regényvilágban kóborol,
midőn egy halovány ívlámpa sugarán át
egy kisasszony siet, arca csupa mosoly,
s rá apja zord keménygallérja veti árnyát.

S mert úgy találja, hogy naiv vagy végtelen,
piciny cipőivel tovább kopogva harsan,
félrekapja fejét, elfordul hirtelen,
s egyszerre ajkadon is elhervad a dallam.

Szerelmes vagy. Sóvár, egész augusztusig.
Szerelmes vagy, nevet szonettodon a lányka.
Ődöngsz kedvetlenül, elhagynak társaid,
aztán egy este pár kurta sort ír a drága.

Ez este bárba mégy, mely csillog fényesen,
egy korsó sört hozatsz, vagy édes limonádét.
Az ember nem komoly tizenhét évesen,
a ha nyílik a hárs, mely alatt zöld az árnyék.

/Arthur Rimbaud: Regény/

#345

2005. június 25. 10:23 - címkék és kategóriák:

unikum, sör, rum, kevert
nem értem, mért vagyok reggel levert
kelj fel, csörög a vekker
kelj fel, hív a gyár

Olyankor tudom a legjobban szidni magamban az egészségügyet igazgató összes politikai és civil vezetőt, amikor pénteki buli után, ragyogó napsütésben szombat reggel be kell jönni dolgozni vasárnap reggelig. Eddig szabadnap járt a hétvégi ügyeletért, múlt héten viszont kiderült, hogy tudtunkon kívül évek óta létezik egy jogszabály, ami ezt nem teszi lehetővé. Elvileg nem lenne szabad 12 vagy hány óránál többet dolgoznunk egyhuzamban, de az, hogy a szombatot a munkahelyeden töltöd, nem munkának számít, hanem "készenlétnek", ami teljesen mást jelent. Végül is igaz, ha nyugis az ügyelet, lehet aludni meg olvasni meg bármit, de... valamiért úgy érzem, hogy a munkahelyemen töltött idő az munka. A "készenlét" a nyugdíjalapba sem számít; valaki kiszámolta, hogy egy átlagos ügyelet alatt kb hat órát töltünk effektív munkával, ezért csak ennyi számít. A legviccesebb, hogy 16 órát meghaladó ügyelet esetén másnap reggel nyolckor a munkáltató biztosíthat (ha akar) 4 óra pihenőidőt: azaz ha bejövök vasárnap reggel ügyelni, hétfő reggel 8-kor elmehetek, de délre vissza kell jönni és négyig dolgozni. 
Annyira nem gáz különben, mert viszonylag ritkán ügyelünk, de el lehet képzelni, milyen kedves, empatikus, odaforduló és támogató tudok lenni a huszonhetedik munkaórában. 

#344

2005. június 24. 15:14 - címkék és kategóriák:
Reggel randiztam a Nagyfőnökkel aki megkért, hogy néhány szóban foglaljam össze neki a múltkor lefordított kutatási protokollt. Remélem, egyszerűen nem volt ideje elolvasni, amit elküldtem neki emailben, és nem arról van szó, hogy olyan rosszul fordítottam, hogy nem értette meg. Szóval pezsgő tudományos élet, és ha már itt tartunk, pezsgőt is ittunk a reggeli megbeszélésen egyik kolléganőm búcsúztatójaként. Most elég sokan vagyunk, sokfelé oszlott az ital, úgyhogy talán nem tűnt fel a betegeknek a viziten.
Göri pedig felhívott, hogy ex-kedvenc vadtermészetben-romantikázós helyünkre parkolót építettek, gondolom, a bevásárlóközpont sem sokat várat majd magára.

#343

2005. június 23. 18:31 - címkék és kategóriák:

Egyáltalán érdemes fél hétkor még hazamenni a munkahelyemről? Holnap úgyis jöhetek vissza.

#342

2005. június 23. 18:19 - címkék és kategóriák:

Kaptam egy emailt az előző postra, hogy nem ezt hívják-e megalkuvásnak (hogy azzal a pasival élek, akit azért rúgtam ki, blablabla).

Vajon hogyan történt?
1. Isolde komoly kapcsolat tervezése nélkül Brighttal randizgat. Hirtelen feltűnik a színen az Igazi, egy meghökkentően kékszemű fiú személyében. Isolde boldogan lelép a Fiúval, aki két hónap után kirúgja hősnőnket. A megtört Isolde jobb híján Bright karjában landol.
2. Isolde komoly kapcsolat tervezése nélkül Brighttal randizgat. Hirtelen feltűnik a színen az Igazi, egy meghökkentően kékszemű fiú személyében. Isolde boldogan lelép a Fiúval, akiről kiderül, hogy valami elképesztő szinten nem illenek össze. Isolde rájön, hogy Bright volt az igazi, megpróbálja rendbehozni tévedését, mely sikerül.
Hogy mi történt valójában, nem tudhatjuk, hiszen az erre vonatkozó blogbejegyzések egy árulásnak, valamint némi jóérzésnek köszönhetően töröltettek. (Igen, igen, én tartom magam jóérzésűnek, nem tévedés.) Ráadásul a tavaly nyárról Isolde azóta mélyen hallgat, mert nem akar kurvaanyázni megsérteni senkit sem, főleg az interneten. Ígyhát már sosem fog kiderülni, mi is volt az igazság, hacsak el nem adom egyszer a sztorit a Harlequin Kiadónak.

Merész, némi képzavarral fűszerezett témaváltással kevésbé ingoványos vizekre eveznék. Reggel begöndöríttettem a hajamat "carving" technikával, ami olyan, mint a dauer, csak rövidebb ideig tart és nem olyan káros. Úgy nézek ki, mint aki a múltból érkezett, olyankorról, amikor még nem találták fel a fésűt, de tetszik. A fodrásznál végig esküvőiruha-katalógusokat nézegettem. Legszívesebben ma megvenném, de mi van, ha addigra hízok harminc kilót, vagy terhes leszek, vagy megráncosodik a nyakam? Egy év nagy idő, és ma is ettem egy csomó bonbont.

#341

2005. június 22. 10:05 - címkék és kategóriák:
Éppen egy kutatási protokollt fordítok, egy szót sem értek belőle mondjuk, de ez nem akadályoz meg abban, hogy lefordítsam. Tavaly ilyenkorra gondolok, amikor még egy másik emeleten dolgoztam, ott a gépnél ülve általában az ablakon bámultam kifelé néha felpillantottam a munkából, az ablakon túl pedig egy hárs virágzott. És hát az ember nem komoly tizenhét évesen, s ha nyílik a hárs, mely alatt zöld az árnyék, én pedig nem igazán zavartattam magam olyan apróságokkal, hogy huszonhat vagyok, hanem romantikáztam ezerrel és Rimbaud-verseket postoltam. Aztán eltelt egy év, kissé, khm, változtak a dolgok, amennyiben most azzal a pasival élek együtt, akit azért rúgtam ki, mert azzal akartam járni, akiről a hárs felett álmodoztam, és akire aztán olyan sokáig voltam mérhetetlenül dühös, hogy szerintem még a pszichológusomnak is fogok beszélni róla. És ahol most lakom, bár panel, két hárs is van az ablak alatt, épp virágoznak, én meg allergiás vagyok. Meg ilyenek.
"Ó, eltűnt ifjúság" - gondolta ironikus félmosollyal, titkon örülve annak, hogy már nem lesz huszonhat éves többé.

Eric Fromm: Menekülés a szabadság elől c. könyvét olvasom, ami pszichológiai alapú magyarázatot keres arra, hogy miért preferálják a társadalmak esetenként a totalitárius rendszereket, elég érdekes. Az egyetlen dolog, amit nem értek az életemben, az az, hogy három hete elkezdtem ismét sportolni, meg figyelni arra, mit eszem, és azóta híztam három kilót. Ha ez így megy tovább, be kell váltanom egykori felelőtlen ígéretemet (ha 70 kg leszek, szőkére festetem a hajam), pedig egyáltalán nem gondoltam komolyan.

#340

2005. június 21. 15:33 - címkék és kategóriák:

Az első találkozásunk óta a Pedikűröslány felmondott a munkahelyén, ez csupán annyit jelentett számomra, hogy körgangos pesti bérház harmadik emeleti konyhaasztalánál került a lábkörmömre francia lakkozás. Közben a csaj elmesélte, hogy tegnap tizenkét órán keresztül fonták a hajába az ezer apró fonatot, valamint, hogy milyen kommunikációs nehézségek állnak fenn kiskorú gyermekei, és felnőtt, de esetenként kiskorú módjára viselkedő élettársa között, lehet, hogy mégis visszaköltözik az anyjáékhoz vidékre. A konyhaajtó nyitva volt, úgyhogy némiképp betekintést nyerhettünk a szomszédok magánéletébe is, bár esetünkben csak egy tacskóval képviseltették magukat. Igazán hangulatos volt, amolyan békebeli: fiatalasszonyok lakkozzák egymás lábkörmét, miközben javíthatatlan férjeikről csacsognak a konyhában - tacskó, körgang, viaszosvászon, presszókávé. Felmerült bennem, hogy valami magyar művészfilm forgatására csöppentem be, de sehol nem láttam a kamerát.

#339

2005. június 21. 10:07 - címkék és kategóriák:
Eddig még sosem háborodtam fel igazán az egyház elmaradottságán, különösebben nem izgat, hogy a katolikusok használhatnak-e kotont vagy sem, de azért ez egy kicsit durva. Heló, tisztelt ördögűzők, az utóbbi száz évben kiderült, hogy a skizofrénia egy gyógyszerekkel kezelhető betegség.
Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb