#283

2005. április 28. 19:56 - címkék és kategóriák:

Egy dologban azonban biztos vagyok: a londoni metró nem emberi alkotás. Az a hatalmas, háromdimenziós csölabirintus, a csempézett falaival, az egymás alatt és felett össze-vissza keresztezödö folyosóival és lépcsöivel egyszerüen túl bonyolult és túl bizarr ahhoz, hogy emberkéz müve legyen. Valahogy úgy képzelem, hogy a mai London helyén letelepedö, elsö kelta törzs egy tagja vette észre a sötét hasadékba lefelé vezetö lépcsöket. Sok bátor ember nekiindult, hogy felfedezze, mit rejt a mélység, de senki sem tért vissza. Késöbb szárnyra kapott a monda, hogy a föld alatti folyosókat démonok/fertelmes gonosz manók lakják, így a köznép számára további nemzedékeken át ismeretlenek maradtak. A legfanatikusabb kelta druidák azonban nem riadtak vissza a démonoktól (melyek létezésében egyébként sem hittek igazán), és az évszázadok során, lépésröl lépésre lassan feltérképezték az ösi, valamely rég kipusztult, intelligens faj által épített labirintust. Ha valaki azt hinné, hogy a kelta druidák beolvadtak valamely nagyobb vallásba, neadjisten kihaltak volna, az nagyon téved. Egyszerüen csak titkos társaságba tömörültek, mert így könnyebben örizhették a Labirintus ismeretlenségét. Ök találták ki, hogy különbözö színekkel jelölve az útvonalat, valamivel átláthatóbbá válik a terep; valamint nem sokkal a mozdony feltalálása után arra is rájöttek, hogy az egyes folyosók padlóján található párhuzamos acélrudak milyen célt szolgálnak. Évezredeken át öröklödött a tudás nemzedékröl nemzedékre, míg, valamikor a tizenkilencedik század végén valamelyik élelmesebb fiatal keltának ragyogó ötlete támadt: rájött, hogyan hozhatják nyilvánosságra a titkot úgy, hogy mégis megörizzék a Labirintus feletti uralmat. Felvették a London Underground Limited* nevet.
Egyetlen rejtély maradt, melyre sok magyarázó elmélet született ugyan, de egyes kételkedök szerint máig sem sikerült teljes egészében megfejteni a mondat valódi jelentését. Vajon mire gondoltak az ösi Épitök, amikor minden egyes folyosóra több százszor lefestették a titokzatos hangzású mondatot: "Mind the gap"?

*A BKV ottani megfelelöje.

#282

2005. április 26. 17:49 - címkék és kategóriák:
Iden csak ket es fel unikumot ittunk meg fejenkent a tavalyi 5 helyett, de a kettoesfeledik ezuttal is Basszuskanak koszonheto, koszonjuk. Valamint osszefutottunk regen latott ismeroseimmel, akik mindannyian furcsallottak, hogy a Szoda nevu kocsmaban unnepelunk egyeves evfordulot meghitt, elegans etterem helyett. Persze, mert ez nem az igazi egyeves evfordulonk, hanem annak az egyeves evforduloja, hogy tavaly ilyenkor berugtunk a Szoda nevu kocsmaban, aztan csokoloztunk.
Es most itt vagyunk Londonban, mert annak is evforduloja volt. A taxis mondjuk elmebeteg volt reggel, mi meg total masnaposak persze, ket orat aludtunk, de aztan ideertunk, talalkoztunk a hugommal es elmentunk Camden Townba meg Hyde parkba meg a, nem sorolom fel az osszes nevezetessegeet. A lenyeg, hogy kb egy oran keresztul kerestuk a thai ettermet, es el is tevedtunk, de aztan megtalaltuk, es vegre ehettem red curryt, ami vegre tenyleg olyan volt, mint Thaifoldon, pont ugyanolyan. Nyami. Es sikitottam a Greenwich Foot Tunnelben. Tudom, hulye turistak.

#281

2005. április 22. 20:57 - címkék és kategóriák:

Csomót gondolkodtam egyébként azon, hogy menjek-e idén Györbe, van ugyanis egy évente megrendezett kongresszus, ami minden évben ott van. Tavaly és tavalyelött voltunk ott, Kolléga, Niké, Sziporka meg én, és minden alkalommal csomót buliztunk Kollégám györi haverjaival. Szóval, tekintve az elözményeket, felmerült bennem, hogy tulajdonképpen mi keresnivalóm van nekem Györben, semmi. De aztán kiderült, hogy már foglaltak nekem szállást, valamint Alaine, pszichológusunk kifejtette, hogy ne menjek bele a játszmába. Mármint a "felosztjuk magunk között az országot és a barátainkat" címü játszmába. Egyébként is szörnyen dühös vagyok, és azt most gondolom, tulajdonképpen oda megyek, ahová akarok, beleértve a rossz karmával rendelkezö, elátkozott helyeket is*, söt mi több, még jól is fogom érezni magam.

*Csak viccelek, egyébként semmi bajom Györrel. Egyszerüen genetikailag programozott tulajdonsága minden soproninak, hogy fújjon rá. Ez azért van, mert régebben létezett Sopron vármegye, meg Györ vármegye, aztán összevonták öket, és onnantól Györ, mint megyeszékhely, folyamatosan nyúlta le az állami pénzeket Sopron elöl meg satöbbi. Aztán középiskolában, sosem jutottunk tovább a fizika meg matekversenyeken (akkor még ilyen okos voltam), mert a protekciós györiek valahogy mindig megelöztek. Emlékeszem arra az alkalomra, amikor 4 diák végzett az elsö helyen, három györi és egy soproni, és mivel az elsö 3 juthat csak tovább az országos fordulóra, ezért továbbjutott a 3 györi.
Meg ilyenek :-)

#280

2005. április 22. 20:17 - címkék és kategóriák:

Rengeteget okosodtam ma egy neuropszichiátria szimpózium keretében, valamint remekül szórakoztam a szakma jeles képviselöin. Álmos hangulat, elöadások egymás után, néhány nyögvenyelös, lagymatag hozzászólás, majd Csányi Vilmos beszél Az állati tudat-ról - hirtelen mindenki éberebb lesz, az elöadás végén pedig neves, idös pszichiáterek és neurológusok rángatják ki egymás kezéböl a mikrofont, mert mindenki hozzá akar szólni és mindenki el akarja mesélni a saját kutyás/macskás történetét. Valahogy megnyugtatónak tartom, hogy a felnötteket is jobban érdeklik a cicák, mint a kognitív idegtudományok.
Ezenfelül megtapasztaltam, milyen Lotte* szerepében, jó régen voltam már jómagam a viszonzatlan szerelem tárgya, és inkább jó érzés. Az meg külön jó, hogy tudom, hogy a fiatalember nem vár tölem semmit, és nem akart semmit, csak tudatni. Legalább tisztában van az esélyeivel.
Most pedig megnézem, milyen idö lesz Londonban.

*Az a csaj, akibe Werther viszonzatlanul szerelmes Goethe: Az ifjú Werther szenvedései címü romantikus müvében.

#279

2005. április 21. 23:36 - címkék és kategóriák:

És ismét nosztalgia rovatunk következik.
Egy éve, április 23-án hajnalban indult a gépem Londonba, hogy meglátogassam odakint babysitterkedö húgomat.
Mindez nem akadályozott meg abban, hogy április 22-én Susieval és Brighttal randizzak a Balettcipöben (utóbbi hozott nekünk rózsát), majd meglepö mennyiségü tömény szeszipari terméket fogyasszak el velük a Szóda nevü helyen. Némi halvány emlékképeim élnek arról, hogy szabózének elmeséltük az életünket; hogy amikor már nagyon részeg voltam, rendeltem másnapra egy reptéri transzfert, hogy legyen, aki felébreszt; és hogy Basszuska leforrázta a hasát a kuktával. Késöbb hazafelé indultunk, csak útközben még elmentünk Quarelint venni az ügyeletes gyógyszertárba, majd éppen búcsúzkodni kezdtünk volna a kapualj nyújtotta romantikus környezetben (Bright+én), amikor rájöttem, hogy a Szódában felejtettem a rózsámat. Visszagyalogoltunk a rózsáért, majd ismét haza, melynek során részletesen és meggyözöen elmagyaráztam Brightnak, hogy miért nem akarok vele járni (független akarok lenni/nem vagyok érett tartós kapcsolatra/épp most lábaltam ki a reménytelen szerelemböl/blablabla), majd szájon csókoltam.
Szóval, április 23-án megyünk Londonba, a Szóda-kört még nem tudom, bevállalom-e mégegyszer.

#278

2005. április 21. 23:22 - címkék és kategóriák:
Azt álmodtam, hogy síelni mentünk Ruzomberokba (vagy hogy kell írni) Nikével. Én késöbb mentem utána vonattal, mert elöször úgy volt, hogy nem megyek, de aztán mégis ráértem. A felvonó tövében jöttem rá, hogy mindent hoztam, kivéve síruhát, és nyomban összefutottam Exszel és Moondance-szel, akik szintén ott síeltek. Megmondták, melyik kölcsönzöben lehet síruhát bérelni, majd elfelvonóztak, én meg elmentem a kölcsönzöbe, béreltem magamnak fekete-sárga színü síoverallt, és megnéztem, milyen méretek vannak, hogyha neadjisten legközelebb a pasimmal jövök, lesz-e olyan, ami jó rá.
Felébredtem, visszaaludtam, és Chandlerrel álmodtam a Friends-böl, azt, hogy megbeszéljük, hogy nem jövünk össze, mert nagyon jó barátok vagyunk, hanem inkább barátok maradunk, de azért szomorú beszélgetés volt.
Alig várom, hogy analitikushoz járhassak, és megtudjam, hogy az álmom azt jelenti, hogy óvodás koromban szerelmes voltam a szomszéd bácsiba, ami orális fixációhoz és elfojtott kasztrációs szorongáshoz vezetett, vagy valami effélét.
Egyébként a Friendsböl, ha választanom kéne, tényleg Chandlerrel járnék, Joey butácska, Ross meg halálosan idegesít a nyafogásával.

#277

2005. április 20. 18:50 - címkék és kategóriák:
Jaés, felraktuk a kambodzsai képeket, illetve 61-et a 730-ból. Fent a fotóknál.

#276

2005. április 20. 14:58 - címkék és kategóriák:
A mr.a-ban egyébként az újszerű megközelítéseit szeretem. Viszonylag kevés ismerősöm mondta eddig a pszichoanalízisről, hogy "szellemi maszturbáció." Annak ellenére, hogy két gintonicot is elfogyasztottam, elég kevés kérdésemre válaszolt, beleértve a spenótos lasagnával kapcsolatosakat, és azt is, hogy idegesíti-e, ha kérdezgetem. Ezt már sosem fogjuk megtudni, ellenben hajnali egy és kettő között hazagyalogoltam Óbuda szélére a Margit híd budai hídfőjétől. Fél óra az egész, és ha van kapucnid, meg sem ázol. Klassz volt.

#275

2005. április 20. 14:53 - címkék és kategóriák:
"És képzeld el, botrányos dolog történt: a könyvelőnél fogorvosnak néztek. Engem! FOGORVOSNAK! A hullát bebetonozva a Dunába dobtam."
Átlagos email a pasimtól.
 

#274

2005. április 18. 23:29 - címkék és kategóriák:
Úgy döntöttem, nem terhelek senkit a serdülőkori biciklis élményeimmel, szóval lesz ilyen:

#273

2005. április 18. 22:07 - címkék és kategóriák:
Hétvégén megnéztem a Kör 2-t, de cseppet sem volt annyira félelmetes, mint az első rész, már csak azért sem, mert míg az első részben csak jó sokára derült ki, hogy mitől is kell tulajdonképpen félni, a másodikban már ott volt az előző részből jól ismert ellenség. Azért tetszett, másodikrésznek nem rossz. Azt mondjuk nem teljesen vágom, miért vonzódnak ennyire a japán horrorfilmrendezők a hosszú, fekete, szemébe lógó hajat viselő gonosz kislánydémonokhoz, de ez legalább, ellentétben az Átok főszereplőjével, nem adott ki hülye hangokat.
A Constantin, a démonvadászról meg legyen elég annyi, hogy életemben nem láttam ennél röhejesebben szájbarágós dohányzásprevenciós alkotást, pedig évekig dolgoztam prevencióban. Amikor Gabriel arkangyal elmagyarázza a Démonvadásznak, hogy nem azért fog meghalni 30 évesen, mert pikkel rá az Úr, hanem azért, mert dohányzik, na, ott volt végem. Aztán még néhány szomorú látogatás a tüdőgyógyásznál, teleköhögött véres zsebkendő, "A dohányzás öl"-feliratra közelítő kamera, valamint premier plánban megcsodálható tüdőrák, ééééérted. A film utolsó, romantikus jelenetében a borostás, megviselt, kérges lelkű hős (Keanu Reeves), miután elbúcsúzik a lánytól, hosszan bámul bele a sötét éjszakába, a zsebébe nyúl, és... jaj, nem... bekap egy nikotinos rágógumit.

#272

2005. április 18. 15:24 - címkék és kategóriák:
Vasárnap befejeztem Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvét, az utolsó rész az élet értelméről szól, azonban a tanulság nagyjából az, hogy nincs, de nem is kell. Ha mégis értelmesnek akarjuk érezni az életünket, legyünk esetleg kreatívak, úgyhogy ennek jegyében alkottam meg titkos recept alapján készült túrós-spenótos lasagne-mat. Utána kimostam, elmosogattam, kiteregettem, és kiolvastam Polcz Alaine: Kit siratok, mit siratok? c., halálról szóló könyvét, amíg pasim a város egy másik pontján tízéves gyerekekkel videojátékozott.

#271

2005. április 17. 12:23 - címkék és kategóriák:
Jaés, kértem idöpontot lehetséges leendö analitikusomtól, hamarosan választ kapok a Nagy Kérdésekre. Vagy nem. Ellenben mindkét bicepszemben izomlázam van attól, hogy tegnapi napon segítettem apukámnak elcipelni egy táskát a keleti pályaudvar egyik vágányának végétöl egészen a vonat elején található soproni kocsiig, ami legnagyvonalúbb becsléseink szerint sem lehet több kétszáz méternél.

#270

2005. április 17. 12:02 - címkék és kategóriák:
Most keltem fel (azaz délben), kicsit összezavarta az alvásciklusomat a pénteki buli. Elötte még rohangáltam kissé a városban, meglátogattam apukámat a hajón (tengerész), meg Lillát a munkahelyén (gyerekgyógyász). Egyébként klassz lehet egy olyan helyen dolgozni, ahol narancssárga tehenek meg lila vízilovak vannak a falra festve a lépcsöházban, nem értem, miért csak gyerekosztályokon lehetséges a ilyesmi, szerintem a pszichiátrián is ugyanolyan népszerü lenne.
A buli végül klassz volt, és kissé más megvilágításba kerültek számomra bizonyos dolgok, amiröl végképp nagyon szívesen írnék itt, ám sajnos megfogadtam. Mindenesetre, kicsit jobban érzem magam, kicsit meg talán rosszabbul, ám semmiképpen sem hibásnak. De...szeretem a barátaimat, föleg. Mindenféle interperszonális élmény ellenére a legemlékezetesebb pillanat mégis az volt, amikor felébredtünk a pasimmal Kolléga nappalijában, és némi folyadék- és algopyrinpótlás után a hazamenetel mellett döntöttünk. Szóval taxit hívtunk és gyanútlanul kiléptünk az utcára, ahol a lakás szürke félhomálya és néma csendje után mellbevágóan ragyogó napsütés, rohangáló emberek meg a hatsávos úton száguldozó autók fogadtak. Álltunk döbbenten, hunyorogva.
Bright: - Ez milyen bolygó?
isolde: - A mienk, csak reggel kilenc van.
Bright: - Idöhurokba kerültünk?
Aztán aludtunk, meg pizzáztunk, jut eszembe, Ákos még a bulin megjegyezte, hogy hogy meghíztam, de különösebben nem izgattam fel magam ezúttal. (Bár szerintem illetlenség ilyet mondani egy nönek, akárhány kiló.) Most pedig elmegyek a lakásomba, elhozom a nyári kollekciót, aztán átültetem a virágaimat.
Peace, flowers, freedom, happiness.

#269

2005. április 14. 13:34 - címkék és kategóriák:

Holnap lesz Niké szülinapi bulija. Tavaly ezen a bulin mondta az arcomba ex-reménytelen szerelmem, hogy hagyjam már abba. Idézem.

isolde: - Na, mondd.
Kolléga: - Mindketten tudjuk, nem?
i: - Nem, én nem tudom biztosan, meg kell mondanod.
K: (fogalmazgat az okos kis fejében)
i: (kétszázas pulzus, mert vele táncol, plusz szívritmus-zavarok, mert tudja, hogy most utoljára reménykedhet a 2 % esélyében)
K: - ...Én sosem fogok udvarolni neked.

bang bang he shot me down
bang bang i hit he ground

Bezzeg azért tudott velem a körúton kilométereket sétálgatni meg észveszejtöen rámmosolyogni és sok-sok hónapig hagyni, hogy hajtsak rá, mert legyezgette a hiúságát. Köcsög nárcisztikusok.
Azért azt gondolom, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy hálát adok a sorsnak, amiért így történt. Nem lett volna jó nekem, ha összejövünk, és még enyhén fogalmaztam. Betöltötte a szerepét: otthagytam miatta Görit, rájöttem, hogy reménytelen szerelem létezik, elmentem Amszterdamba; és minden neheztelés vagy rosszindulat vagy önámítás nélkül örülök, hogy nem lett a pasim. Az én befejezésemben az ifjú Werther Amerikába disszidál, ahol képregényboltot nyit, megismerkedik a szintén képregény-geek Tracy-vel, és rengeteg képregénynézegetés, hógolyózás meg hamburger+lightkóla-fogyasztás után rájön, hogy mennyire egyezik az ízlésük, nem beszélve a világnézetükröl. A kórházban kéri meg a kezét, ahol Tracy egy félresikerült hógolyócsatát követö alsó állkapocs-törésböl lábadozik. A gipsz miatt kissé, khm, bénázósra sikerül az elsö csók, de Tracy, bár beszélni nem tud, lelkes bólogatással válaszol a házassági ajánlatra. Happily ever after, és nagyon viccesek az esküvöi képek, mert haverjaik nagy része valamilyen képregényfigurának öltözött... 

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb